A biztos bukás garanciái

Mint az ismert, a magyarországi baloldal minden eddiginél nagyobb vereséget szenvedett el, akkorát, hogy a Fidesz győzelme lassan – kis túlzással – közelít a négyötödös arányhoz. Az ide vezető okokat már rengetegen elemezték, a baloldali véleményformálók viszonylag gyorsan eljutottak a tagadás és a dac után a beismerés fázisáig – négy éve ez sokkal több időt vett igénybe –, de a szimpatizánsaik, a 444, a Hvg és a Telex törzsolvasói még dacosan és dühösen tagadják a nyilvánvalót.

Nyilván, hiszen a ballib propagandaműhelyek dolgozóinak sokkal több információjuk volt, mint az őket olvasó civileknek; a baloldali sajtómunkások pontosan tudták, hogy semmi esélyük sincs, míg a cikkeiket lelkesen lájkolgató és megosztó ballib szavazókat lényegében teljesen váratlanul érte a földindulásszerű Fidesz-győzelem.

Persze az indokolatlan csodavárásért az összefogás prominensei rengeteget tettek, Márki-Zay Pétertől Szabó Tímeán át még az ellenzék kétharmados győzelmét sem zárták ki, de arról mind egy szálig meg voltak győződve, helyesebben ezt hazudták a szimpatizánsaiknak, hogy meg fogják verni a Fideszt. Hazudták, persze hogy kamu volt, hiszen a Závecz, a Medián, a Publicus és a Republikon is folyamatosan szondázta a közvéleményt, és a mérések a valóságtól betegesen nagy távolságot tartó Publicuson kívül mind kormánypárti győzelmet jósoltak.

Karigeri, Jakab és társaik ennek ellenére belehazudtak a választóik szemébe, és a legnagyobb nyugalommal ismételgették azt a baromságot, hogy el fogják tudni kergetni a kormányt. Most már tudjuk, hogy még az a bizonyos 444-en megjelent kutatás – ami után Márki-Zay szokás szerint vad árulózásba kezdett, sőt még a Telex is nekiment a cikket jegyző Magyari Péternek – járt a legközelebb a valósághoz.

Innen nézve érthetetlennek tűnik, miért is nem változtattak a stratégián, miért nem fogták be az elszabadult hajóágyúként viselkedő, összevissza vagdalkozó, a vidékieket, az időseket és a Fidesz-szavazókat elképesztő stílusban gyalázó hódmezővásárhelyi polgármester száját. A mutatvány nyilvánvalóan óriási arcvesztéssel járt volna, de aki kicsit is konyít a politikához, annak teljesen világos, hogy Márki-Zay olyan volt, mint egy bedrogozott elefánt a porcelánboltban, tört-zúzott, és egyre nagyobb károkat okozott, ami azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy földbe fogja állítani a baloldali összefogást.

Ez olyan veszély volt, ami mellett még a hatalmas szégyennel járó arcvesztés is eltörpült volna; a kapitány leváltása ugyan valóban szembeköpése lett volna az előválasztáson részt vevő baloldaliaknak, de talán elkerülhetővé vált volna ez a szinte leírhatatlanul nagy Fidesz-győzelem. Hogy Márki-Zay miért nem kapott szájkosarat, illetve miért nem cserélték le? Megítélésem szerint a jelenség ahhoz hasonlítható, mint amikor egy repülőgép zuhanásba kezd. Bizonyos vélekedések szerint az ilyen bajba került légi járműveken gyakorlatilag a nullához konvergál az ateisták száma. A zuhanó repülőgépek utasaira ugyanis a sikításon kívül még az jellemző, hogy villámgyorsan képesek megtérni.

További Vélemény híreink

Tölgyessy Péter: A Fidesz az a párt, amelyik érti az országot

A baloldali pártvezérek a rengeteg csalódásnak és kudarcnak köszönhetően pont úgy kezdtek el viselkedni, mint egy zuhanó repülőgép ateista utasai, már csak egy messiásban bíztak, hirtelen vallásosak lettek, és őszintén elhitték, hogy az egyértelmű közvélemény-kutatási adatok dacára isteni csoda fog történni, Márki-Zay győzelemre fogja vezetni őket. A magára amúgy is megváltóként hivatkozó Márki-Zay Péter lett az istenük. Hiszen Hódmezővásárhelyen győzni tudott, pedig ott is rosszak voltak a számai, ha ott és akkor csodát tudott tenni, akkor április 3-án is képes lehet rá – gondolták.

Tehát részint önámítás, részint indokolatlan csodavárás lehet a magyarázat, ezek az okok vezettek odáig, hogy a homofób és antiszemita kirohanásait döbbenetes baromságok és ízléstelenségek hangoztatásával vegyítő jelöltet nem vették le a sakktábláról.

Most már persze mindegyikük rettenetesen bölccsé vált, hirtelen felismerték Márki-Zay hibáit. Például azt, hogy ugyan az Anker közben jól cseng, hogy a tisztességes demokraták és fiatalok inkább választják olaj helyett a vért, de valójában ez az amerikai propaganda által teljesen meghülyített telexes és 444-es törzsolvasókon kívül senkit nem vonz, sőt egy ilyen kijelentés elképesztő károkat tud okozni. Arról nem is szólva, hogy a Mariupolt védő Azov-légió valóban horogkeresztes nácik gyülekezete, tehát a pesti libsik között is egészen biztosan sokan elbizonytalanodhattak abban a tekintetben, hogy miért is kellene nekünk, magyaroknak az Adolf Hitlert példaképüknek tekintő ukrán nácik miatt meghalnunk.

Most a felelősséget jól láthatóan egyetlen megélhetési politikus sem vállalja, hatalmas volt az arc meg a győzelembe vetett hitt, tort ült az önhittség és pökhendiség. Lényegében belefulladtunk a diktatúrázásba, a megbilincselt kezű orbánozásba, a börtönözésbe, abba, hogy kit és hogyan fognak elszállítani és letartóztatni, bírósági tárgyalás nélkül elítélni. Valósággal belevesztünk a mindennapos vörösterrorba, amit naponta beígértek nekünk. Ámde a bukott pártvezetők nem hajlandók tudomásul venni, hogy megbuktak, továbbra is élvezik a milliós fizetést, a busás költségtérítést, a tízmilliós szolgálati autót, a benzinpénzt, az irodabérlés és a budapesti lakhatás után járó százezreket és persze a csinos titkárnőket.

Csak azt a fránya, átkozott politikai felelősséget nem vállalják. Jakab Péter is, mint valami utolsó japán katona, akihez nem jutott el, hogy vége van a háborúnak, most is úgy fogadkozik a Facebookon, hogy ő bizony nem fog lemondani, a végsőkig fog küzdeni a hatalom ellen. Pedig a jobboldali embereket eláruló pártelnök maga is hatalmasat bukott: a Jobbik minden egyéni körzetben vívott csatáját elvesztette, nyolcszázezer jobbikos szavazó szó szerint felszívódott (a Fideszhez és főleg a Mi Hazánkhoz pártolt), és csak a Jakabhoz és Gyurcsányhoz hű csókosok juthattak be a parlamentbe.

Ezek után az lenne a minimum, hogy Jakab veszi a kalapját, és szépen hazamegy. Örökre. De ilyesmi egyelőre nem történt, ahogy a többi pártelnök esetében is elmaradt a felelősség vállalása, a politikai következmény. De túl a bosszúságon, azért ennek a jelenségnek van egy jó oldala is: amíg továbbra is ezek az emberek irányítják az ellenzéket, addig a Fidesz kizárólag kétharmados győzelmeket fog aratni.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke győzelmi beszédet mond a Fidesz-KDNP eredményváró rendezvényén, a Bálnában az országgyűlési választás és gyermekvédelmi népszavazás napján, 2022. április 3-án. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)