A történetet nem győzi le fegyver. (Trónok harca)

2022. április 3-án az egyesült ellenzék megsemmisült.

Orbán Viktor győzelmi beszédében elmondta, a Fidesz kétharmadot kapott 2010-ben a régi, kétfordulós választási rendszerben, később úgy is, hogy az ellenzéki pártok külön indultak ellene, aztán úgy is, hogy koordináltak, és most úgy is, hogy mindenki összefogott, és a legtöbb választókerületben egy-egyes szembenállásra egyszerűsítették le a választást.

A Fidesz–KDNP elsöprő győzelme elsősorban a Fidesz érdeme. Profi, jól felépített és kivitelezett, üzeneteit pontosan és időben célba juttató kampányáról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Mindenki fáradhatatlanul dolgozott. Lelkesen és hittel hajtotta végre a rá kiszabott feladatokat. Fegyelmezett volt, és biztonsággal mozgott a terepen. Nem volt kibeszélés, hátbatámadás, árulás.

A Fidesznek van vezetője, aki a csapat részeként, alázattal elvégezte a rá szabott kampányfeladatokat, vezette és irányította a választási küzdelmet. Felfelé húzta a mögötte felsorakozott csapatot, lelkesítette és magabiztossággal töltötte el őket. A Fideszt vezető Orbán Viktor megkérdőjelezhetetlen, kimagasló képességű, tekintélyes és tapasztalt politikus, akinek magabiztos tudása és politikai profizmusa önmagában is hatalmas előnyt jelentett a táborának.

A Fidesznek van magidentitása: nemzet és antikommunizmus. Van egy olyan története, a szuverenitás védelme, amit a választók értenek, amivel azonosulni tudnak és akarnak. Ezekkel függnek össze, ezeket támasztják alá üzenetei és ígéretei, valamint a mindezek fedezékét jelentő munka, amit az elmúlt tizenkét–tizenhat évben elvégzett. Világosan érzékelhető a prosperitás, amit a választópolgárok egyéni gyarapodásukban is éreznek. A Fidesz legfőbb ígérete a béke és biztonság megőrzése volt, ami egybecsengett a választói várakozásokkal. A határainkon dúló háború okozta riadalom és az ezzel kapcsolatban ránk nehezedő nyomás minden választópolgárra rátelepedett. Felértékelődött a stabilitás, amit az Orbán Viktor vezette Fidesz testesít meg.
Volt tehát vezér, csapat, közös identitás és történet, közös értékek, politikai vízió, közösséget teremtő akarat, közös célok és – ahogy Orbán Viktor a győzelem órájában mondta –: szív.

És akkor nézzük a velük szemben felsorakozókat!

Nem volt vezérük, vagy inkább több is volt. Nem volt csapat, mert az összeszövetkező pártok valójában csak technikai koalíciót kötöttek, és nem álltak össze közösséggé. Nem volt sem közös identitásuk, sem közös történetük, sem közös politikai víziójuk. Nem tudtak, talán nem is akartak közös célokat felmutatni.

A politikát politikára játsszák. Történet, más néven vízió nélkül csak egyszerű hatalomszerző vállalkozássá csupaszodik le a politika, vagyis meddővé válik. A nincs köré ugyanis nem lehet se közösséget, se csapatot szervezni. Az ellenzéknek nincs szíve. A gyűlölet és a negatív energiák mozgatják. Az O1G, vagyis az Orbán-gyűlölet tüzeli őket. Nyolc éve zsinórban orbánoznak és fenyegetőznek. Ennyit tudnak.

És ez, valljuk be, kevés.

Karácsony Gergely, az áruló, a bukott főstratéga

Az ellenzék kampánya az elhibázott, előválasztás nevű Karácsony Gergely-féle innováció ­miatt eleve ütemtévesztésből indult. Az előválasztási kampány fő üzenetei a félelemkeltés és az alkotmányos rend elleni zendülés előkészítésé­ben, illetve az azzal való fenyegetőzésben merültek ki. Fő arcuk: Karácsony Gergely, regnáló főpolgármester (!) azzal ijesztgette a választópolgárokat, hogy miniszterelnökként személyesen jelöli majd ki, hogy kinek a bankszámláját kell befagyasztani és letiltani. A legfőbb ügyészt az ellenzéki összefogás arcai többször azonnali letartóztatással és bilincsben való elvezetéssel fenyegették. Kilátásba helyezték, hogy a választási győzelem estéjén repülési tilalmat vezetnek be. Mészáros Lőrincet és minden vagyonos embert – a csókosai­kon kívül – életveszélyesen megfenyegettek. Bojárra, Bigére, Sorosra stb. ez ­értelemszerűen nem vonatkozott. Nesze neked, jogállam! (Félő, hogy ezzel a jogállami mentalitással vezeti Karácsony a fővárost is!)

Hónapokon keresztül az volt a fő ellenzéki üzenet, hogy alkotmányozó (kétharmados) többség nélkül, vagyis feles többséggel hogyan fogják hatályon kívül helyezni az alkotmányt és meneszteni a kétharmaddal megválasztott tisztviselőket. Ez a diskurzus leuralta a médiájukat és felvillanyozta értelmiségi holdudvarukat. A köreiken kívül levőket azonban elborzasztotta, sőt elriasztotta. Nemcsak azért, mert egy igencsak szűk, pár száz fős ballib buborékon kívül senkit sem érdekel vagy lelkesít az alkotmánymódosítás, de főleg azért, mert a normális emberek, lásd még: csendes többség, nem akarják a társadalmi rend erőszakos felforgatását, a közbiztonság aláásását. Ez a mai Magyarországon egyszerűen nincs napirenden. Hogy ők is értsék: nincs forradalmi helyzet!

Maga az előválasztás rossz ötlet volt, rosszul időzítve. Nem csoda, hogy bohózatba fulladt az egész, hiszen a hat párt hosszú alkufolyamat eredményeként egyezkedett a közös jelöltekről és a közös listáról, ami a legtöbb helyen okafogyottá tette az előválasztást, és leleplezte annak álságos és felesleges voltát. A tény, hogy a Karácsony által kitalált előválasztáson egy, a hat párton kívüli önjelölt is indulhatott, és hogy hárman fordultak az utolsó körbe, annak ellenére, hogy mindenhol csak az első kettő jut be az utolsó fordulóba, önmagában is idiótaság.

Az pedig, hogy a második helyen végzett Karácsony érthető és követhető magyarázat nélkül dezertált, és minden előzetes megállapodást felrúgva visszalépett egy nála gyengébben szereplő külső, kipróbálatlan, önjelölt (?) javára, eleve lehetetlen helyzetbe hozta az összefogást. Mindez Karácsony Gergelyt teszi a bukott választás legfőbb felelősévé. Csak halkan jegyzem meg, hogy az elképesztően illojális Karácsony ezt utólag azzal a felháborító indokkal tetézte, hogy „Nem akartam, hogy Dobrev nyerjen!”

Ízlelgessük ezt annak fényé­ben, hogy legfontosabb szövetségeséről beszél, annak a DK-nak a jelöltjéről, amelynek a szavazataitól függ főpolgármesteri tevékenysége! Képzelhetjük, mire számíthat tőle az, akinek nincs kiszolgáltatva!

Karácsony az áruló tipikus megtestesülése. Minden munkaadóját, minden szövetségesét, minden munkatársát, minden aktivistáját üzembiztosan elárulja. Másodszor szövetkezik életre-halálra Gyurcsánnyal úgy, hogy hol Unikumot kell innia közben, hol rászabadít az általa már 2011 óta erőltetett összefogásra egy meglepetés-miniszterelnököt, csak azért, hogy ne legfőbb szövetségese legyen a befutó.

Karácsony az a politikus, aki soha, semmi nem akar lenni, de mégis mindig hagyja magát rábeszélni az újabb és újabb listavezetésre, tisztségre. Amit csak ímmel-ámmal csinál, majd dezertál.

Karácsony azt állítja, hogy ezúttal ezt a választást benézte. Hogy még soha nem nézett be ennyire semmit. Ez is nettó hazugság. Benézte az összefogást is, ami többet vitt, mint hozott. Benézte az előválasztást, majd a teljesen alkalmatlannak bizonyult Márki-Zay Pétert, akit ő tukmált rá a hatpárti szövetségre. Benézte a Fudan-népszavazást, aminek semmi értelme nem volt már akkor sem, amikor a dermesztő téli hidegben az aktivistákkal aláírásokat gyűjtetett.

A nehezen és későn gyűlő aláírások már intő jelek lehettek volna. Ja, és persze benézte a választási esélyeket, újra. Merthogy a négy évvel ezelőtti választás napján is benézte őket, amikor dél körül felszólította Áder János köztársasági elnököt, hogy ne merje Orbán Viktort kormányalakításra felkérni, mert a választási részvétel magas aránya egyértelműen az ő győzelmét jelenti. Aztán kiderült, hogy a Fidesznek hozott kétharmadot. Újra.

Karácsony Gergely személyes felelőssége, hogy a hat párt által szervezett előválasztási folyamatból egy, az összefogáson kívüli amatőr induló javára visszalépve meghekkelte az egész folyamatot. A minden előzetes kiválasztás nélkül egyből a közös (?) miniszterelnöki pozícióba ejtőernyőztetett MZP-t Karácsony ezzel úgy ültette rá a másik öt párt fejére, hogy ők ebbe előzőleg nem lettek beavatva, nem egyeztek bele, és végig nem is tudtak vele mit kezdeni. Mire az új miniszterelnök-jelölt teremtette válsághelyzet úgy-ahogy rendeződött, és Márki-Zay Péter bemutatkozása is megtörtént, az előválasztás utáni lendület jóvátehetetlenül megtört és az egész ellenzéki történet lejtmenetbe került.

Márki-Zay Péter, a megmagyarázhatatlan figura

Akkor most nézzük a miniszterelnök-jelöltet! Olcsó és könnyű feladat lenne mindazt a temérdek sok baromságot és kommunikációs baklövést felsorolni, amivel a kanadai–magyar kettős állampolgárságú Márki-Zay Péter fél évnél is hosszabb ideig elszórakoztatta az ország politikára kíváncsi közösségét. Ezért nem ezt teszem. MZP megállíthatatlanul fecsegett, minden mikrofonállványba beleszeretett, mindegyik ipari kamerának nyilatkozott. Újságírókkal vitatkozott, random állampolgárokkal veszekedett, politikai elemzőket hívogatott telefonon, milliós jutalmakat ígérgetett elszólásaiért, amiket persze nem fizetett ki. Szófüggönyt (copyright Békés Márton) eresztett le maga köré, amin keresztül nem jutott el hozzá a külvilág, és ami mögé bújva monomániá­san beszélt és beszélt.

Mindenkit megsértett, lekezelt, leszólt, miközben minden percben azt bizonyította, hogy felkészületlen, sőt tudatlan. Teljesen tájékozatlan a kül- és szomszédságpolitikában, lövése sincs a geostratégiai összefüggésekről, és ami még ennél is rosszabb, alázat híján nem is volt benne még csak arra irányuló szándék se, hogy tanuljon. Összevissza fecsegett, fegyelmezetlen és önfejű volt, amit végtelen szorgalma és elszántsága csak tetézett. Egy ostoba, ámde lusta embert még el lehet viselni, de egy ostoba szorgalmastól a Jóisten óvjon mindenkit! Márki-Zay folyamatos és feltartóztathatatlan szóömlése akkor is fókuszálatlanná tette volna az ellenzék kampányát, ha lett volna üzenete. De nem volt, vagy legalábbis a számomra nem derült ki, hogy mi lett volna az. (Lehet, hogy az önálló oktatási minisztérium ígéretét szánták annak?)

Egy ideig úgy tűnt, hogy a korrupcióval próbálkoznak. Márki-Zay Péter a magyar történelem legkorruptabb kormányaként beszélt az Orbán-kormányról, mert szerinte Rákosi Mátyásnál is többet loptak. (A Horn- és Gyurcsány-kormányról valahogy megfeledkezett.)

Itt teszek egy kitérőt, hogy utaljak Márki-Zay és az egész magyar ellenzék érzéketlen, minden empátiát nélkülöző elvtelenségére. MZP azt ígérte, hogy a fasisztákat és a kommunistákat külön-külön fogja képviselni. Ez azt jelentette, hogy a mögötte álló pártok egyikét-másikát fasisztának, illetve kommunistának tartotta, ami egyáltalán nem zavarta őt, sőt szemmel láthatóan azokat sem, akikről így beszélt. Márki-Zay Péter kiállt a náci karlendítés és Rákosi Mátyás mellett is.

A magyar társadalom máig ki nem hevert traumája volt a magántulajdon megszüntetése, amit a Rákosi vezette kommunisták hajtottak végre. Különösen érintette ez a parasztságot, a Hódmezővásárhely és környékén élő tanyasi gazdákat is. De Márki-Zay szemmel láthatóan semmit nem tud erről sem, pedig kiruccanhatott volna a csak pár tíz kilométerre fekvő Békéssámsonba, ahol a Terror Háza Múzeum egy gyűjteményt hozott létre az Annus István által vezetett békéssámsoni paraszti ellenállás hőseinek emlékére. Márki-Zay Péter ezzel egyszerre diszkreditálta a mögötte álló támogatóit és saját magát is. A magyar választópolgárok többsége számára ugyanis egyik totális diktatúra sem elfogadható, amit a szavazataikkal is visszaigazoltak.

De vissza a korrupcióra! Az ellenzéknek ez az üzenete végig üresen kongott. Illett volna valami nagy dobással alátámasztani, valami nagy leleplezést mögé tenni. Ez azonban nem sikerült. Ellenben leleplezések sora ütötte meg az ellenzéket. A Városháza eladásával kapcsolatos botrány, amiben Karácsony egész stábja érintetté vált, illetve a zuglói parkolási maffia MSZP-s ügyei, benne a regnáló polgármesterrel és az MSZP több vezető politikusával, ja és persze a buliszerződéseket megkötő volt zuglói polgármesterrel, Karácsony Gergellyel.

Azonosítható üzenet ezenkívül csak a Nyugat volt. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, az euró gyors bevezetése, az európai minimálbér és az Európai Egyesült Államok támogatása. Vagyis a szuverenitásunk feladása, de legalábbis csorbítása.
A nyugati álláspont erőltetése, sőt kritikátlan átvétele már jó idő óta nem találkozik az állampolgárok többségének igenlésével. Már nem nézünk olyan párás szemekkel a Nyugatra. Látjuk lepusztult köztereit, a közbiztonság megrogyását, a középosztály visszaszorulását, nagyvárosainak hanyatlását. Megértettük, hogy érdekeik egy sor esetben nem esnek egybe a mieink­kel. Hogy is mondta Márki-Zay Péter? A Nyugat örülni fog az ő győzelmének. Ez a többséget valahogy nem igazán lelkesítette.

Bár Márki-Zay Péter ki nem kényszerített hibái, tapasztalatlanságából, messiási dühéből származó ki- és elszólásai, butaságai szórakoztatóvá tették a háború miatt amúgy pattanásig feszült közhangulatot (Jeszenszky/Zelenszkij), mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy kínos, sőt egyre kínosabb az, amit művel.

Végeláthatatlan monológjai, magyarázatai és kimagyarázkodásai beborították az egész nyilvánosságot, de nem emlékszem, hogy egyetlenegyszer is hallottam volna tőle a magyar érdek szókapcsolatot. Különösen riasztó volt ez az orosz–ukrán háború kapcsán kifejtett álláspontjával kapcsolatban. Ha a NATO kéri, úgy akarja stb., ismételgette önfeledten a fegyverszállításokkal és a katonák küldésével kapcsolatban. Mert még egy ilyen nagyon nehéz helyzetben is, amivel kapcsolatban nyilvánvalóan teljesen fogalmatlan volt, sem volt képes azt mondani, hogy ezt még meg kell vitatni, ezt még elemezni kell stb. Rögtön rávágta a nagyon is árulkodó választ. Ami azt jelentette, hogy neki a NATO, az Egyesült Államok, a Nyugat iránti lojalitás előbbre való, mint a magyar érdek mérlegelése. És ez még akkor is árulás, ha adott esetben a kettő nem esik messze egymástól, sőt akkor is, ha egybeesik.

Magyarország határos Ukrajnával. A független Ukrajna első nagykövetsége Budapesten létesült. Mert mindig támogattuk a független Ukrajnát. Még akkor is, amikor Poro­senko elnök idején az ukránok magyarellenes kisebbségi politikája súlyos sérelmeket okozott a kárpátaljai magyaroknak. Zelenszkij elnök a minket hátrányosan érintő politikán nemhogy nem enyhített, de még inkább megnehezítette az ott élő nemzettestvéreink sorsát. Ez szégyenletes. Miután szomszédos országról van szó, pontosan tudja mindenki, hogy az újabb amerikai és nyugati médiafelhajtással és érveléssel szemben Putyin semmi esetre sem azért támadta meg Ukrajnát, hogy megakadályozza, hogy a határain egy liberális mintademokrácia legyen, ahogy azt számtalan angolszász elemző akarja elhitetni. Ukrajna egy korrupt maffiaállam. Mindenki láthatja, hogy harminc év alatt az egykor egy szinten álló országok közül hova jutott Lengyelország és a baltiak, és hova jutott Ukrajna.

A Transparency International 2022-es rangsorában a legkorruptabb 180 ország között Ukrajna a 123. Alig előzi meg a 139. helyezett Oroszországot. A Freedom House jelentése szerint Ukrajna 61 ponttal csak a „részben szabad” kategóriába jutott be. Mindezeket azok a Soros-szervezetek állapították meg, amelyek igencsak barátilag viszonyulnak Ukrajnához, lévén az az egyik fő tevékenységi területük.

Mi tehát ismerjük az ukránokat, ahogy az oroszokat is. A magyar történelmi tapasztalat azt támasztja alá, hogy nekünk lehetőleg ki kell maradnunk a háborúból. Az elefántok csatájában a fű nem sok jóra számíthat. A Nyugat szirénhangjainak nem dőlhetünk be újra, mint 1956-ban, mert ha úgy alakul, akkor úgysem segít meg bennünket senki. Csak magunkra számíthatunk. Béke és biztonság, stratégiai nyugalom, ahogy Orbán Viktor mondta. Ez a magyar nemzeti érdek.

DK, vagyis Gyurcsány–Dobrev

Az összefogás legerősebb tandemje, két hangadó politikussal, Gyurcsánnyal és Dobrevvel, a feltétlen Nyugat-majmoló, neoliberális DK volt. Márki-Zay Péter gazdaságpolitikai kiszólásai leginkább a DK világlátásával voltak kompatibilisek. Esetleg még a Momentuméval és a Párbeszédével, ha azok lennének egyáltalán, és én tudnám, hogy ők mik és miért léteznek.
A szélsőbaloldali Jobbik, az LMP és az MSZP maradéka képviselték a baloldalt. A parizer és a Piros Arany, az atomellenesség és a szociális dolgozók érdekképviselete azonban teljesen elsikkadt, vagyis egyáltalán nem artikulálódott a kampányban. Baloldali tartalmakat ez az összefogás nemhogy nem jelenített meg, de Márki-Zay Péter minden megszólalásakor a neoliberálisok rég lejárt lemezének mantráit mondta fel. Nyilván azért, mert az általuk megszólított célcsoport, a nyugatos értelemben vett tanult elit még mindig itt tart, és ezért a populistának bélyegzett tartalmakat nem vette volna jó néven.

A választási bukta egyik fő oka tehát szerintem, hogy a baloldal, vagyis a bérből és fizetésből élők egytől-egyig átmentek a Fideszhez. A Fidesz győzött a budapesti Havanna-lakótelepen, a szombathelyi Jóska Rolán, amit Észak-Koreának csúfolnak, Ózdon és Dunaújvárosban. „Amikor 2019-ben az önkormányzati kampányban jártuk a várost – idézi fel Karácsony –, a Havanna-lakótelepen egy politikustársam azt mondta, hogy ő Havannában már volt, de a Havanna-lakótelepen még soha.” Na, ilyen a magyar baloldal.