A bojkottról való ötletelése aztán pár nap alatt megszelídült, így most már csak az új Országgyűlés alakuló üléséről kívánna távol maradni, amihez úgy tűnik, megnyerte a Momentum vadiúj frakcióját is, amelynek ő is a tagja. A párt részéről nem sok jót ígér, hogy egy ilyen lépéssel indítják a parlamenti tevékenységüket, pláne, hogy Fekete-Győr András kerek-perec kijelentette, miszerint a Momentum képviselői arra vállalkoztak, hogy a Hadházy-modellt „megsokszorosítsák”. Bármit is jelentsen ez, Hadházy eddigi országgyűlési tevékenységét ismerve aligha számíthatunk pozitív dolgokra. Képviselőként ugyanis sokszor még az volt a legkonstruktívabb hozzáállása, ha távol maradt az aktuális szavazásoktól, és nem obszcén feliratú transzparensekkel próbálta az utcai tüntetések hangulatát megidézni az ülésteremben.

Az is igaz, hogy a házszabály vagy az ülésterem etikettje a legkevesebb, amit Hadházy megsértett eddig, vagy amit sokatmondó nyilatkozata alapján meg kíván sérteni a jövőben. Történt ugyanis, hogy amikor pár napja épp letöltötte azt 39 napnyi közmunkát, amit még egy 2020-as autós demonstrációért kapott, akkor azt nyilatkozta, hogy mivel szerinte Magyarországon diktatúra van, ezért szerinte nem akkora bűn megszegni a törvényeket.

De, bűn, képviselő úr! Sőt egészen pontosan azt mondta, hogy

a diktatúrába vezető úton mindig eljön egy pont, amikor már olyan törvényeket hoznak, amelyeket muszáj megszegni.

És hogy melyek lesznek azok a törvények? Hát azt majd nyilván a képviselő úr fogja saját szája íze szerint kiválogatni. Milyen kényelmes helyzet is az, ha csak azt a törvényt ismerem el, ami épp a javamat szolgálja, a többire meg azt mondom, hogy azt egy diktatúra szülte. Csak hát ahogy azt a legtöbb jogász kívülről fújja: ignorantia Iuris non excusat, azaz a jog nem tudása nem mentesít a felelősség alól. Ha pedig ismerem a törvényt és a politikai mentelmi jogom mögé bújva még szándékosan meg is szegem, akkor egyszerű képmutató törvényszegő vagyok.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy eddig ez az egy Hadházynk is már soknak tűnt a parlamentben, most meg lehet, hogy már tíz lesz belőle. És ez még akkor is így van, ha bizonyos akciók amúgy nem sok vizet zavarnak, maximum az országgyűlés színvonalán rontanak. Bár a most búcsúzó parlamenti ciklust nézve amit összességében műveltek, azon már aligha lehet tovább rontani (sípolás-pfujozás, önfeledt szelfizgetések, szórólapok hajigálása, a házelnök elleni, eleddig példátlan fizikai inzultus, krumpliszsákok lóbálása, üvöltözés, kiabálás stb.).

A bojkottálós akciójuk is talán látványosnak tűnhet, de sok foganatja aligha lesz, elvégre ha utána simán beülnek négy évre a parlamentbe, akkor is csak merő bohóckodás az egész. Lehet, hogy az ilyen akciók helyett inkább a tényleges politikai munkára kellene koncentrálniuk, és akkor talán még az is megeshet egyszer, hogy egy választáson nem törli fel velük a padlót a kormánypárt.

A szerző közíró

Borítókép: Hadházy Ákos (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)