A kabinetben volt két fiatal, újdonsült politikus, akik harvardi tanulmányaik után tértek haza. A későbbi miniszterelnök, Kiril Petkov letagadta, hogy kanadai állampolgársága is van, ami a bolgár törvények szerint kizárta volna, hogy miniszter lehessen. De neki ez nem jelentett akadályt. Szeptemberben megalapította a Folytatjuk a Változást! mozgalmat, és decemberben már győztek is a választásokon. Eközben Soros Györgyhöz köthető szervezetek hatalmas összegekkel támogatták meg a kampányukat. Alig negyvenszázalékos részvétel mellett győztek, és négypárti koalíció vette kezébe a kormányrudat, a demokrácia nagyobb dicsőségére.

Szlovéniában szintén alig három hónappal a választások előtt Szabadság Mozgalom néven gründolt párt nyert, amelynek élére ekkor ejtőernyőzött Robert Golob. Korábban egy balközép párt elnöke volt, most pedig egy zöld–balliberális tömörülés élén ért célba. Sajtóhírek szerint (nem meglepő módon) a szlovén Nyílt Társadalom Alapítvány aktív támogatásával tudtak győzni. Több kormányellenes NGO kampányolt mellettük, amelynek során több mint száz újságírót finanszíroztak.

A két országban történtekhez hasonló példákat tudnánk még hozni a régiónkból. A minta, a módszer minden esetben hasonlatos volt: frissen alapított mozgalom, fiatal, nyugati kötődésű, liberális elkötelezettségű, a politikai színpadra frissen belépő arcok jelentős külföldi anyagi- és médiatámogatással. A recept az esetek nagy részében sikerre is vezetett. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy akkor nálunk vajon miért nem vált be ez a metodika. Hiszen minden lényeges elem itt is adott volt: fiatal/fiatalos arcok, technokrata imázs, nyugati, jórészt tengerentúli kapcsolatok, erős anyagi és médiaháttér.

Csakhogy Magyarországon hiányzott az innováció.

A látszat ellenére az utóbbi négy választáson ugyanazokból az alapanyagokból főztek, ugyanabban a vegykonyhában, abban a reményben, hogy valami új, fogyasztható végeredmény születik. Pedig tudjuk, csak az ostoba hiheti, hogy az egyszer elrontott étel felmelegítve jobb lesz.

Már 2013-ban úgy gondolták, hogy a 2010-es győzelem csak azért következett be, mert az őszödi beszéd mindent összezavart. Hitték, hogy 2014-re helyreáll a világ rendje. Egyre-másra hozták létre a mozgalmakat: Milla, Együtt, Haza és Haladás, Magyar Szolidaritás stb. Pénz, paripa, fegyver és persze média szinte korlátlanul állt rendelkezésre. Az már menet közben kiderült, hogy a technokrata, ám kissé esetlen figurával nem lehet a főszerepet eljátszatni. Ezért ő lett a nyugati összekötő, a csendes háttérmachinátor. Elvégre megbízható, elkötelezett, ideje nagy részét Bécsben, Londonban vagy a tengerentúlon tölti. 2018-ban már egykori munkatársát, párttársát indítja a csatába. Ő is esetlen, tesze-tosza, de magas és vékony, talán fogyasztható a választóknak. A végeredmény ismert. Ismét milliárdokat költöttek el a semmi fejében.

Aztán 2019-ben mégis sikerült megnyerni a fővárost. Ekkor először vetették be az új csodafegyvert, a közösségi hálón keresztül végrehajtott befolyásolást, mozgósítást. Amit büszkén el is meséltek több fórumon. Ez a siker azonban azzal is járt, hogy a külföldi szponzorok szerettek volna valamit viszontlátni a pénzükből. Cápák kezdtek el körözni a főváros eladható értékei körül. A recept ismét ismerős. Mint a 90-es évek privatizációs manővereinél már láttuk: olcsón venni, drágán eladni.

Az önkormányzati választások sikerén felbuzdulva újult reményekkel tekintettek 2022-re. Ismét elővette a régi szakács a régi recepteket, alapanyagokat.

Elindították az alapítványokat: Mindenki Magyarországa Mozgalom, 99 Mozgalom stb. Egy új fűszert is alkalmaztak, az előválasztást. Ennek során a naivak, beavatatlanok több száz milliót költöttek el a jelöltjeikre. A színdarab az első körben megmozgatta a szimpatizánsokat, aztán a második fordulóban brutálisan jött az ukáz. Egy gyors manőverrel visszaléptették a favoritnak kikiáltott magas-vékonyt és az adatmachinációs módszerrel megverték a befutónak látszó feleséget. Helyettük nyert egy sötét ló. Keresztény, konzervatív mázzal leöntött vidéki politikus, nem mellesleg kanadai állampolgár.

Harmadszor is ugyanaz a módszer, technológia, szándék. Csak a szerepet eljátszó változott. Még rosszabb a kiválasztás, még rosszabb a kampány.

Egyik politikusuk szerint az amerikai tanácsadók nem értették a magyar választókat, rossz témákat erőltettek. Szerintem ennél rosszabb a helyzetük. Tehetségtelen, ostoba, nyugati trágyával etetett, sötétben tartott alanyok hiába lépnek ki a fényre, mindig bukásra lesznek ítélve. Ezen nem segít semmilyen DatAdat.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Borítókép: Az Egységben Magyarországért nagygyűlése Budapesten (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)