A Nyugat pedig félrenéz, nem vesz tudomást ezekről a halállistákról meg az ukrán nácikról, hiszen az zavarná a hivatalos narratívát a szegény, ártatlan Ukrajnáról.

A másik aggastyán: senki.

Egon Friedell írta Robespierre-ről: „A harmadik pedig Maximilian Robespierre, e gimnáziumi tanár, akit egyszerre démon szállt meg, aki zsarnokságát rendes viszonyok között a házaséletben élte volna ki, s aki diktatúrájához nem hozott otthonról egyebet, mint átlagos értelmet, gimnáziumi műveltségének híg főzetét s a középszerű stréber jó hírnevét; már az iskolában osztályelső volt, és más korokban vagy más országban az lett volna belőle, ami az osztályelsőkből lenni szokott: zugügyvéd […], községi tisztviselő, könyvelő vagy rendőrségi besúgó – és az lett, ami csak abban a korban és csak abban az országban lehetett egy osztályelsőből: a jakobinus Franciaország teljhatalmú önkényura.”

Ezt a másik, 90 éves aggastyánról is írhatta volna, bár ennek a másiknak nincs még robes­pierre-i tehetsége sem. Ez kizárólag egy dologhoz ért: a pénzcsináláshoz. Pénzcsinálás bármi áron. Emberek, népek, országok, államok tönkretétele árán is. Ezt az aggastyánt hajdan a világ számos országából kitiltották, akkor, amikor a világnak még volt valami önvédelmi reflexe. Ez az aggastyán gátlástalanul gázolt át bármin és bárkin, hogy pénzt, aztán még több pénzt csináljon, tőzsde, shortolás, hazugságok óceánja, bennfentes kereskedelem, lefegyverző gátlástalanság, ocsmányság, a nyilvánosság felvásárlása és kitartása, stricimentalitás, védelmi pénzek szedése a saját k…rváivá tett országoktól és államoktól; aztán egy reggel interjút adott valahol valakinek, valamelyik kitartottjának, és igazi ocsmány farizeusként, krokodilkönnyek mögött röhögve „vallott” arról, mennyire megbánta „korábbi” gátlástalanságát, amelyet a pénzcsinálás terén mutatott, s mostantól jótékonykodásba fog, hogy vezekeljen bűneiért.

S belefogott.

„Civil” szervezetek garmadáját hozta össze és kezdte el pénzelni, hogy immáron ezeken keresztül befolyásolja az országok és államok politikáját, ezeken keresztül striciskedjen tovább és szedjen védelmi pénzeket – szóval, hogy immáron „jótékonykodva” csináljon még több pénzt.

Mondogatjuk gyakran, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ez igaz lehet, de ebből az aggastyánból eleve hiányzott a jó szándék, vele kapcsolatban ez fogalmilag kizárt. Úgyhogy a pokolba vezető és jó szándékkal kirakott út egészen biztosan csak egy alsórendű út. Kátyús, gödrös, gazfelverte. Azon az esendő emberek zötyögnek a pokol felé, korszerűtlenül. Ez az aggastyán ilyet nem használ. Mert van a pokol felé egy széles, többsávos, hibátlanul karbantartott, selyemsimaságú sztráda is – ez az aggastyán azt használja.

S ez az aggastyán fogadta meg Lucifer tanácsát, s komédiának néz mindent, és nevet.

Ezt az aggastyánt George Sorosnak hívják.

Ő szólalt fel Kissinger után Davosban. Hogy ez a senki mit keres ott és mit keres bárhol is, a világ vezetőinek szobáiban, döntéshozók budoárjaiban, Davosban, Washingtonban, Brüsszelben – ez egy jó kérdés. Pontos válasz nincsen rá. Viszont tűpontosan megmutatja, kiknek a stricije ez a senki, és kiktől szedi folyamatosan a védelmi pénzeket. („Azt csinálod, amit mondok neked, és az NGO-im meg a sajtóm nem fog bántani, világos?”)

Soros a beszédében azt sürgette, hogy a Nyugat most aztán egyszer s mindenkorra számoljon le Oroszországgal. Továbbá szállítson fegyvereket Ukrajnának, terjessze ki a háborút, tart, ameddig tart, nem érdekes; ezenfelül az Európai Unió számolja fel tagállamainak vétójogát, és most végre vessen véget a nemzetállamoknak, alakuljon át „föderatív alapon”, vagyis jöjjön létre az Európai Egyesült Államok. S persze Európa azonnali hatállyal jelentsen be embargót minden Oroszországból érkező energiahordozóra, olajra, gázra, szénre.

Ez a Soros-terv.

Ami – mint tudjuk – nincs is. S ha azt mondod, van, akkor antiszemita vagy.

De vissza a nem létező Soros-tervhez! Világos és nem túl bonyolult. Nagyjából annyira, mint egy ácskapocs. S nem elhanyagolható mellékhatásaként már most itt van az új világrend nyitánya (játszik a Globális Anarchia Zenekara, vezényel Önsorsrontó Elmebaj, Emmy- és Oscar-díjas karmester), szóval itt a nyitány, vagyis Ukrajna „finnlandizálása” helyett Finnország és Svédország „ukrajnizálása”, vagyis Skandinávia 1945 óta létező katonai semlegességének, tehát a biztonság zálogának felszámolása.

De tegyük fel a kérdést: miért jó mindez Sorosnak?

Talán induljunk ki egy két évvel ezelőtti Soros-interjúból. Akkor ezt mondta a világ nagy barátja: az Európai Uniónak minimum 12-15 ezer milliárdnyi hitelre van szüksége. S persze mindjárt volt egy javaslata is: „örökhitel”. A baj ugyanis az, hogy két év Covid-járvány után csak alig több mint ezermilliárd eurónyi közös, uniós hitelfelvétel történt. Ez pedig túl kevés és túl lassú is.

Értjük. Ideje lenne egy jó kis „örökhitelnek”, amit majd addig fizetünk (neki), míg világ a világ és még két nap. (Népmesei elem…)

És hol volt még két éve a háború? Ami immáron beköszöntött, így Sorosnak is új ötletei lehetnek.

S csak hogy világos legyen, nézzük a kiindulópontot, a jelenlegi állapotot: az Európai Unió tagállamainak összesített adóssága jelenleg 13 ezer milliárd euró, ami az összesített GDP arányában kilencvenszázalékos eladósodottságot jelent.

Az Európai Unió jelen állapotában nem venné fel a sorai közé az Európai Uniót.

De legfeljebb öt éven belül a tervezett „közös adósságfelvétellel” még rávernek Európára úgy 20-30 ezer milliárd eurónyi adósságot. Hiszen meg kell támasztani a dollárt, és a Covid-hitel meg a karbonadó meg az összes többi gazemberség megint csak túl kevés és túl lassú. Így nem fogunk idejekorán véglegesen és visszafordíthatatlanul eladósodni.

És lássuk tovább – hitték volna? „Az EU a Covid helyreállítási alap mintájára közös adósságkibocsátásból teremt forrást az európai védelmi képességek, továbbá az energiaár-robbanás hatásainak kezelésére.”

Ezenfelül készen áll a nagy terv az Ukrajna újjáépítését célzó uniós pénzügyi alap megteremtésére, amelybe az uniós tagállamok mint „donorok” külön-külön és együtt is felajánlásokat tehetnek.

Ez nekünk, magyaroknak különösen jó hír, hiszen míg a Magyarországnak járó hétmilliárd eurót, amelyet a Covid-járvány utáni helyreállításra kapnánk, továbbá a 2021–2027-re járó 22 milliárd eurót nem akarja Brüsszel kifizetni (Vigyázat! Jogállam!), addig nyilván erkölcsi kötelességünk lesz „donornak” lenni, és becsengetni a közös alapba. Brüsszel nem „csak” azzal büntet, hogy nem ad pénzt. Ugyan már, ne legyél ennyire fantáziátlan! Brüsszel nem adja oda, ami jár, és elveszi még azt is, amid van. Így tökéletes az egyenleg.

És vajon honnan veszi majd fel az EU a dolláralapú hiteleket? Hát „a nemzetközi pénzpiacokról”. Azaz a Federal Reserve játékpénzét a Blackrock Capital és alapkezelő társai közvetítésével.

Tehát: Soros majd „segít” – világos?

Amúgy kiszámoltatott: az európai ­uniós tagállamok az orosz földgázvásárlás révén napi 300 millió euróval finanszírozzák Putyin háborúját, ezen sürgősen változtatni kell. Vagyis az USA-tól kellene vásárolni napi 500 millió dollárért palagázt.

Bónusz 1.: Uniós donoralap jön létre Ukrajna javára. Miből? Közös hitelfelvételből. Honnan a hitel? A „nemzetközi pénzpiacokról”. Mennyi hitel? Több ezer milliárd euró a cél. (Lásd mint fent!)

Bónusz 2.: A palagázt a világ legkörnyezetszennyezőbb technikájával bányásszák ki a földből. A palagázt hatalmas tankerekkel szállítják át az óceánon, felfoghatatlan mennyiségű gázolajat elpöfögtetve. A palagáz fogadásához irgalmatlan mennyiségű pénzért kell terminálokat építeni szerte Európában. A palagáz csak azoknak a tagállamoknak jelent (amúgy rossz!) megoldást, amelyeknek van tengeri kikötője. Magyarországnak például nincs. De kit érdekel? A lényeg, hogy fizessünk majd be a közös alapokba, legyünk részesei az uniós hitelfelvételeknek adósként, viszont (jogállamisági bullshitek miatt) nekünk ne adják oda az általunk is felvett hitel nekünk járó részét.

Ma így néz ki a jogállam, ez a demokrácia, és igen, ez a Soros-terv. S ki keresi a legtöbbet ezen az elmebajon? Hát Soros.

És álljon itt akkor két idézet – amúgy ugyanazon a napon mondatott ki. Az első idézet Zelenszkijtől származik, Ukrajna színészből lett, amerikai ügynök elnökétől. Így szól: „Ukrajna nem a jövő Svájca lesz, hanem Nagy-Izrael lesz.”

Zelenszkij ezt az ENSZ-nek üzente. Próbálom megfejteni, pontosan mire is gondolt, de nem tudom. Vagy inkább nem akarom.

És ugyanazon a napon Milley tábornok, vezérkari főnök így szólt az Amerikai Egyesült Államok kongresszusához: „A baltiak, Lengyelország és Románia nagyon-nagyon szeretnének amerikai katonai támaszpontokat a területükön. Ők fogják viselni a telepítés és a működtetés költségeit is.”

Hát, ha csak így nem, persze…

Mindenesetre Ukrajna soha sem lesz „Nagy-Izrael”, Ukrajna valami egészen más lesz.

Ami a háború után a mai Ukrajnából megmarad, az egy állig felfegyverzett, bajkeverő latorállam lesz, ami az amerikai érdekkörök pitbulljaként fog működni a térségünkben. Azért van már most ekkora arca az ukrán politikának, főleg ennek az elnököt játszó ripacsnak, mert ezt a szereposztást ők már ismerik, hiszen maga a CIA (meg Soros) súgta meg nekik.

Az idei Eurovíziós Dalfesztivál tapétaszaggató csalása után (hat ország másokra leadott szavazatait önkényesen besorolták az ukrán együttest támogató voksok közé) felmerült a jogos kérdés egy romániai polgárban, ugyanis a román szavazatok is Ukrajnához kerültek. Az a román polgár pedig ezt írta ki a közösségi oldalára:

„HA AZ EURÓPAI EMBEREK MÁR KEDVENC DALAIKAT SEM VÁLASZTHATJÁK MEG SZABADON, HOGYAN VÁLASZTHATNÁK MEG A SAJÁT JÖVŐJÜKET?”

Nos, pontosan ez mindannyiunk kérdése. S a válasz sem túl bonyolult: Washington, Brüsszel, Soros nélkül. Önsorsrontás, elmebaj, gazemberek nélkül. A saját érdekeink alapján.

Ugyanis bármennyire hihetetlen ebben a mai világban, de nem csak a pokolba vezet út.

Borítókép: grafika Soros Györgyről (Fotó: Magyar Nemzet)