Csák János miniszterjelöltet meghallgatták a Parlament szép épületében. Az eddig lőtávon kívül tevékenykedő szakember komoly cégek élén bizonyított, nem áll távol tőle a műfordítói tevékenység, sem az irodalom. Sem a diplomácia, sem más. Fél évvel ezelőtt egy hosszú interjú jelent meg vele, alaposan meg lehetett ismerni a gondolkodásmódját, az addigi munkáját, a saját maga által levont tanulságokat. Mindezt filozófiai és irodalmi példákkal kiegészítve. Terveiről, hogyan lehetne a lövészárokásás helyett a szellemi és művészeti életben fegyverek nélkül, egy pohár sör mellett vitatkozni. És egyebek. „Fehérek közt egy európai.” Úgy gondolom, a meghallgatáson elég lett volna ezt a mindenre kiterjedő beszélgetést egyszerűen felolvasnia.
Ehelyett azonban készült. Gondolom, kivetítőt kért, táblázatokat rajzolt fel, azokra szavakat, a szavak között összefüggéseket elemzett, ilyeneket: a gazdasági és politikai szakkifejezésektől eddig távol álló „kötődés”, „gondoskodás”, „család” „ életmód”, „észjárás”, „szeretet”. És ebből kiderülhetett, hogy a miniszterjelölt az innovációt mint fogalmat a polgárok szolgálatába állított, egységben létező gazdasági és kulturális tevékenységként használja. Világos volt ebből, szolgálni akar, komolyan, s úgy gondolhatta, a teremben, az ellenzéki székeken ezen szándékokat megérteni kívánó emberek ülnek.
De nem! Ami a meghallgatás után szembejött az online médiában, az ismét a gyalázkodás. A tökéletes és szándékos félreértése mindannak, amiről ott szó lehetett. Egy fiatal, friss politikus hölgy azonnal nekirohant olyan oldalakon, ahol büntetlenül lehet mocskolni bárkit, és ilyen szöveg jött ki a klaviatúráján: a miniszternek a jelek szerint gondjai lehetnek az innovatív prezentációval, a pártja beírathatná egy ingyenes PowerPoint- és Prezi-továbbképzésre. Mert az írásvetítő nem korszerű, a felrajzolt fogalmak, a gondolatok illusztrálására szánt szöveghalmazok nem felelnek meg a mai szabványoknak. Ő tudja, hiszen az egyetemen munkaügyet tanult, és ilyenekből lesznek a jövő nagy filozófusai. Nyelvtani hibákat is számon kért a miniszteren, nyilván nem tudja, hogy Csák Jánosnak elképesztő publikációs listája van, ennyi írás után egy nyúl is megtanul helyesen írni. Nem beszélve a szak- és műfordításoktól.
Nem lehet elfelejteni, hogy a választási időszak gőzében az ellenzéki sajtó milyen döbbenetesen slendrián módon bánt a magyar nyelvvel. Szóismétlések, nyelvtani hibák tömkelege jött elénk minden fröcsögésben, a fiatal hölgy egyik párttársa márciusban még így írta le egy glosszájában: „Vissza jöttek a kül földön meg gazdagodott góják.” Fizikai fájdalmat okozott nekem ez a nemtörődömség, a magyar nyelv alapvető szabályainak semmibevétele. Egy nyolc elemit végzett pásztorember nem követte volna el azokat a hibákat, amelyeket különféle egyetemekkel a hátuk mögött fiatal barátaink megengedtek maguknak.
De rendben, fogadjuk el, hogy a táblázatok nem modernek. A nyelvtani hibákat már nem tudom megítélni, mert ezekről a hölgy írásának első változatában esett szó, mire gondoltam, írok erről, már törölte ő is a bejegyzésében és a bejegyzést átvevő média szerkesztői is. Valaki szólhatott neki, ne csináld már, az elválasztójelek használatát a magyar nyelvtan többféle módon engedi használni, attól függően, a szövegkörnyezetben milyen gondolati kapcsolatban állnak az egyes szavak. És hopp! Az egyik fő vádpont már ki is van iktatva.
Most jövök rá, kezdek ráhangolódni a gondolkodásukra. Túl sokat írok egy friss politikus hölgyről, aki életében először ült a parlamenti teremben, aki az ország azon városát képviseli, amelyről az embernek először a „liba” szó jut eszébe. Én azért keresgéltem Csák János meghallgatása után a híreket, hogy megtudjam, mit mondott. Mert érdekel. Mert a jövőnkről szól. Egy nagyon sokat megélt és tapasztalt ember miniszteri elképzeléseit szerettem volna megismerni. Ehelyett mit kapok egy valamikor élénkzöld, de ma már erősen földszürke kis párt elvben új energiákkal teli képviselőjétől? Egy mondatot az írása végén, azt is zárójelben: „(Nem, a mondanivaló sem volt magasabb minőségű.)” Vagyis amit Csák János mondott a terveiről, az elképzeléseiről, az nem érdekelte a fiatal hölgyet. Csak az nem. Ez riasztó. Olyan újabb négy évet vizionál, ami az ellenzéki viselkedést és hozzáállást illeti, amiből már nagyon, de nagyon elegem, elegünk van. Pedig lehetne nevet, arcot szerezni úgy is, hogy kérdezek és elemzek. De ez macerás, hiszen időt, felkészülést, műveltséget igényel.
Marad a bádoglavór ütögetése rozsdás csavarkulccsal: nem megyek be esküt tenni ezeknek, és egyáltalán nem megyek be, majd innen kintről ordibálok, hülyítem azt, aki erre vevő. Kihasználom, hogy az online média nagy része hamarabb felfigyel a bádoghangra, mint egy értelmes intézkedésre, nem veszek részt a munkában! De ha a fizetésemet nem utalják ötödikéig, még nagyobb balhét csinálok!
Most jött egy ember, aki eddig a teljesítmény alapján ítélt és gondolkodott. Már a meghallgatásán kiderült: fel kell készülnie arra, hogy ellenzéki körökből senkit sem érdekel majd, mit akar. Sokkal inkább az, hogy van-e valamilyen sötét folt a múltjában (ha nincs, majd csinálnak), a családjában (ha nincs, majd csinálnak), a pénzügyeiben, a hitéletében, hogyan lehet szándékosan kifordítani minden szavát, lejáratni igyekezetét.
A Jóisten adja, hogy az új miniszter olyan páncélt tudjon növeszteni magának, mind elődjei. Amíg Antall József álma egyszer meg nem valósul a méltó ellenzékről.
Egyelőre nincs rá sok remény.
A szerző író, rendező
Borítókép: Balliberális ellenzék (Fotó: Ripost/Máté Krisztián)
