Mindez alapvetően tagadása annak, hogy európai identitás csak nemzeti identitásra épülhet, az európai identitás önmagában értelmetlen. Európai nép és európai szuverenitás nincsen. Európában különböző történelmű, kultúrájú, nyelvű és hagyományú népek és nemzetek élnek együtt, és változatosságuk teremti meg az őket összefűző európai civilizációt. A konferencia intézményi végkövetkeztetéseit ezért el kell utasítanunk. A centralizációs törekvések egy olyan Európai Unió képét jelenítik meg, amely az európai nagy országok érdekeit szolgálja, és az önálló hangjukat megjeleníteni kívánó kisebb országok nemzeti érdekei elhallgattatását célozza.

A konferencia konklúziói továbbá jó bizonyítékok arra, hogy az európai civilizáció komoly veszélybe sodródott. Az európai integráció már nem a civilizációs örökség megvédését és ápolását tekinti fő feladatának, hanem egyre inkább öncélúvá vált. A stratégiai fontosságú mérőszámok terén Európa kifejezetten rosszul teljesít. Lakossága zsugorodik, a születések száma csökken, a világgazdaságban betöltött súlya hanyatlóban, miközben a védelemre fordított kiadásai egészen a legutóbbi évekig visszaszorulóban voltak.

Az Európai Unió ma mindenfélével foglalkozik, de semmilyen válasza nincsen az európai civilizáció előtt álló kihívásokra. Figyelmét az ideológiai színezetű központosításért vívott küzdelme vonja el. Mindez élesebbé tette Európa nyugati és keleti fele közötti hasadást. A közép-európai népek számára a nemzeteik jelentettek mentsvárat a szovjet katonai megszállás időszakában. A nemzeti közösséghez és a belőle fakadó értékekhez való ragaszkodás egyet jelentett az európai civilizációhoz való ragaszkodással. Míg Európa nyugati fele a saját értékeit és kultúráját övezően egyfajta fojtogató önbizalmi válságot él át, kiveszni látszik az erős nemzeteket jellemző életösztön, addig Közép-Európa kitart a keresztény és nemzeti identitás hagyományos formái mellett. Ezt a látásmódbeli különbséget és a sokszínű vélemények megjelenítését az Euró­pai Unió jelenlegi intézményrendszere nem tűri. Fegyelmezi és bünteti a másként gondolkodó és konzervatív keresztény alapokon álló tagállamokat, miközben saját maga semmiféle vízióval nem rendelkezik Európa jövőjére nézve.

Az Európai Unió megújítása Európa érdekében elkerülhetetlen. Olyan európai integrációra van szükségünk, amelynek kiindulópontja az európai civilizáció védelme és ápolása. Ennek érdekében becsüli és szolgálja az európai nemzetek alkotmányos önazonosságát, kultúráját és hagyományait. Föderalista törekvések helyett őrzi a változatosságot, és alulról felfelé szerveződik.

Nem az Európai Bizottság tolvajnyelv mögé bújó technokrata szemlétmódja, hanem a népszuverenitás letéteményeseiként a tagállamok konszenzuskeresése határozza meg stratégiai törekvéseit. Az európai bírói fórumoknak nem a tagállamokkal szembeni közpolitika-alkotás, hanem a tagállami konszenzus mentén elfogadott értékek megóvása a feladata. Az európai politikai vitáknak nem a valóságtól elszakadt és érdektelenségbe fulladó pótcselekvésről, hanem az európai társadalmak és nemzetek számára alapvető fontosságú kérdésekről kell szólniuk.

Olyan Európai Unióban vagyunk érdekeltek, amely az euró­pai népek jövőjét a családokban és gyermekvállalásban keresi, és nem a tömeges bevándorlásban látja a demográfiai válság megoldását. Katonai képessége alapján képes békét biztosítani a kontinensen. Ipari erejét tekintve nem geopolitikai harcoknak kiszolgáltatott, hanem képes a saját lábán megállni és megvédeni magát. Nem mond le az egész európai civilizáció egységesítésének álmáról, hanem mihamarabb integrálja a saját védelme és biztonsága szempontjából is stratégiai fontosságú Nyugat-Balkánt. Európa nemcsak múltunk, hanem jövőnk is, amelyért felelősséggel tartozunk.

A szerző európai parlamenti képviselő, egyetemi tanár

Borítókép: Trócsányi László (Forrás: Európai Parlament)