De nemcsak az Egyesült Államok ukrajnai háborúja miatt alkalmatlan ez az entitás a berukkolásra, hanem azért is, mert ez az entitás harmincegy éve képtelen normális, független államként működni. A mindenkori kijevi kormány befolyása leginkább jelképes volt, az egyes országrészeket félalvilági vagy tán egészen alvilági oligarchák uralták, akik saját magánhadseregeket üzemeltettek. A Majdan-államcsíny után megesett, hogy a Kijevben hatalomra taszigált bábkormány ülésein angolul folyt a szó, tekintve, hogy az importált miniszterek (amerikai, grúz, litván állampolgárok – esetükben szemet hunytak az egyébként tiltott és a magyarok esetében üldözött kettős állampolgárság felett) sajnos nem beszéltek ukránul.

A puccs után a korrupt féldiktatúrában hivatalos politikává vált a nem ukrán nemzetiségű emberek üldözése, fenyegetése, zaklatása. Odáig merészkedtek, hogy a minap Alekszej Danyilov, az Ukrán Nemzetbiztonsági Tanács elnöke „következményekkel” fenyegette meg Magyarországot, amiért szerinte hazánk el akarja foglalni az „ő területeik” egy részét. Nyilván az általuk ebek harmincadjára hagyott Kárpátaljára gondolt, ok nélkül, hiszen Magyarországnak deklaráltan nincs ilyen szándéka.

A felületes szemlélő számára Ukrajnának tűnő entitás területén állami ünnep lett a második világháborúban a németek és a szovjetek ellen egyaránt harcoló, egyébként pedig az 1943-as volhíniai népirtás során mintegy százezer, ukrán uralom alatt élő lengyel civilt lemészárló Ukrán Felkelő Hadsereg megalakulásának napja, és az a perverz helyzet állt elő, hogy magukat zsidó identitásúnak valló oligarchák magukat nácinak valló fegyveres alakulatokat pénzeltek, ők tudják, miért. 2014-ben Odesszában az ország föderalizálásáért aláírásokat gyűjtő orosz nemzetiségű polgárok égtek halálra egy épületben, miután ukrán soviniszta támadóik rájuk gyújtották azt.

A kárpátaljai magyarságot sújtó nyelvtörvény és oktatási törvény, a magyar állampolgársággal is rendelkezők eltiltása nemcsak bármilyen közhivatal viselésétől, hanem párt vagy társadalmi szervezet tagságától természetesen következett a Majdan-világból. Annál inkább, hiszen a felületes szemlélő számára Ukrajnának látszó entitás addig is figyelmen kívül hagyta az 1991. december 1-jei népszavazás elsöprő eredményét. Aznap Kárpátalja polgárai nemcsak az ukrán függetlenség mellett voksoltak, hanem 78,65 százalékos arányban a régió „különleges önkormányzati státusát” is támogatták, 81,4 százalékuk pedig igent mondott a Beregszász-központú Magyar Autonóm Körzet létrehozására. Ennek érvényesítése mindmáig elmaradt, a régió legnagyobb lélekszámú közösségét, a ruszinokat pedig eleve el sem ismerik önálló népként, puszta létüket is tagadják a Brüsszel-érett jogállamiság és demokrácia nagyobb dicsőségére.

Az elnyomásban is lehetett azonban szintet lépni. Kijevben nemrég egy tollvonással betiltották az ellenzéki pártokat, a médiát pedig egyszólamúvá tették. Aki a hivatalos kijevi (tehát amerikai) propagandától eltérő tényekkel állt elő, az kihívta maga ellen a sorsot. Mint a Harkovban élő chilei Gonzalo Lira, aki mikro­blogján folyamatosan beszámolt saját tapasztalatairól. Egészen április 16-ig, amikor eltűnt – megalapozott feltételezések szerint elrabolták, valószínűleg már nem él. És úgy tűnik, megindult a hajtóvadászat a Donyeckből és Mariupolból rendszeresen tudósító amerikai újságíró, Patrick Lancaster ellen is, akinek egyes videóriportjaiban ukrán civilek arról számoltak be, hogy az ukrán hadsereg és az Azov-ezred is követett el rémtetteket.

Ez sem meglepő abban az EU-érett demokráciában, ahol az úgynevezett államot képviselő Ukrán Biztonsági Szolgálat egyik emberének egyenruháján a szerv neve mellett az egykori ukrán SS-hadosztály, az SS-Galizien neve is szerepel, amint az a The Sun brit bulvárlap egyik április 6-i borogyankai videótudósításában kínos véletlenséggel bennmaradt felvételen jól látható azok számára, akik látni akarnak, nem pedig szemet forgatva sutba hajítani állítólagos liberális elveiket.

Mindez nem mentség az oroszok által elkövetett, égbekiáltó bűnökre. A szenvedő, menekülő polgári lakosság, az oltalomra, segítségre szoruló embertársaink felkarolása elemi kötelesség. De ezt a szörnyű, az ukránok, az oroszok, de Európa többi régiója számára is pusztító háborút kiprovokálták a tengerentúlról, és ehhez egy korrupt diktatúrát építettek Kelet-Európában, hogy az amerikai érdekek faltörő kosa legyen. Ez a korrupt diktatúra pedig, bár az önkény felé tántorgó Brüsszel is lelkesen tiporja a jogot és az erkölcsöt, tökéletesen alkalmatlan arra, hogy az Európai Unió tagja legyen.

A szerző újságíró

Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)