Elgondolkodtató, hogy az asszimiláció az oktatásban sem halad előre. A német kormánynak készült kutatások napvilágra hozták, hogy például még a harmadik generációs németországi születésű török gyerekek tanulmányi eredményei is egyértelműen gyengébbek, képzettségük alacsonyabb, mint német kortársaiké. Ez komoly feladványt jelent az asszimiláció liberális hívőinek, hiszen nemcsak e török gyerekek, de már a szüleik is Németországban születtek, nyelvi hátrányaik nincsenek, ugyanazon iskolákba járnak, mint a német gyerekek. (Sőt, az újonnan érkezett bevándorlók beilleszkedését Németországban azzal is igyekeznek elősegíteni, hogy már az óvodákban is rendszeresen alkalmaznak török, arab, fekete-afrikai óvónőket is.) Mindennek a tetejébe azt is megfigyelték, hogy a radikális nézeteket valló fiatal muszlimok éppenséggel nem az újonnan jöttek, hanem a bevándoroltak második és harmadik generációjából kerülnek ki.
A nyugat-európai integrációs tapasztalatok fényében tehát megbukik az az idealista hiedelem, hogy egyenlők vagyunk. Vagy a hazai liberálisok által terjesztett rögeszme (Ferge Zsuzsával és Solt Ottíliával az élen), hogy a cigányság problémáinak fő oka a „mélyszegénység”. Nem vagyunk egyenlők. Valamennyien egy sajátos kulturális evolúció termékei vagyunk. Születésünkkor mint Homo sapiensek biológiailag vagyunk egyenlők. De megszületésünk pillanatától kezdve az a kultúra és civilizáció formál minket a maga képére és hasonlatosságára, amibe beleszülettünk.
Montesquieu azzal kérkedett, hogy ő először embernek született és csak másodszor franciának. Tévedett. Újszülöttként csak biológiailag volt azonos a többi emberrel. Mint kulturális lényt a francia kultúra és környezet tette őt emberré. Az bontakoztatta ki emberi lényegét. Az állítólag farkasok közt nevelkedett Maugli is csak biológiailag volt ember. Ahhoz, hogy emberi lényegünk kibontakozzon, egy emberi kultúrára, környezetre van szükségünk, mely formál és alakít minket, és amelynek legkisebb egysége a család. Attól származnak ambícióink, értékeink, alapvető szellemi tulajdonságaink. Egy török gyerek hiába jár hosszú éveken át német iskolába, értékrendjét, szemléletét alapvetően szűkebb környezete, családja alakítja. És ha abban nem prioritás a tanulmányi eredmény, nincs törekvés az értelmiségivé válásra, a továbbtanulásra, akkor a képzettsége alacsonyabb szinten marad.
Márpedig a kultúrák, a civilizációk nagyon különbözők. Mert más a természeti környezet, ami körülveszi őket, más események történnek velük, más a történelmük. Az emberek, akik egy civilizáció tagjai, civilizációjuk történelmének megfelelően maguk is kulturális evolúción mennek keresztül, alkalmazkodnak a változó körülményekhez. A sajátos eseményekre a közösség egyes tagjai nem egyformán reagálnak. Akinek egy adott esemény kedvező, annak nagyobb a túlélési lehetősége, esélye, így elszaporodik a civilizációban (a biológiai természetes kiválasztódás mintájára). Akinek pedig kedvezőtlen, az utódai révén kisebb arányt képvisel majd a közösségben. Ez az alkalmazkodás tehát természetes szelekcióval jár. A folyamat végső soron tükröződik a genetikai állományban. Tehát egy nép, népcsoport genomjában tükröződik a történelme. (Mint ahogy bármilyen faj egyedeinek a genomjából is kiolvasható a faj egész történelme.) Ha tehát ebben a vonatkozásban genetikai különbözőségekről beszélünk, az nem fajelmélet, hanem természet- és társadalomtudományi realitás.
Az arabok a 700-as évek elején elértek Indiáig, de nem tudták meghódítani. Kisebb népeket, csoportokat viszont leszakítottak és magukkal ragadtak, és a hadsereg kiszolgálóivá tették őket: feladatuk a szórakoztatás, a zenélés, a lovak ápolása volt. Visszavonulásuk évszázadokig tartott. E kiszolgáló nép azon tagjai, akiknek e helyzet elviselhetetlen volt, lassan kihaltak a népességből, és azok szaporodtak el, akik képesek voltak az adott helyzethez jobban alkalmazkodni: az állandó helyváltoztatáshoz, a zenéléshez, énekléshez, a tábori mesterségekhez. Évszázadokkal később Egyiptomba kerültek, és innen mai nevük: edzsipszi. Más népeknek más sors jutott: miután a rómaiak az I. században leverték a zsidók lázadását, tömeges megtorlás következett, mely elől a zsidók az exodust választották. Európába kerülve azonban – mint idegen nép – nem kaptak földet, és a társadalom peremére szorultak. Azokat a megvetett foglalkozásokat űzték, melyek a keresztények számára becstelenek voltak: kereskedelem, pénzkufárkodás, orvoslás. Így az ő kulturális evolúciójuk azzal a következménnyel járt, hogy a népességben azok szaporodtak el, akiknek ehhez jobb érzékük volt. E két nép – Magyarországra kerülve – másfajta kulturális evolúciójuknak köszönhetően más-más társadalmi szerephez és pozícióhoz jutott. A társadalompolitikának természetesen feladata a különbségek korrigálása (különösen a hátrányok lefaragása), de ha azok hátterében eltérő kulturális evolúció áll, meg kell érteni, hogy eredmény csak türelmes munkával és hosszú távon várható.