Amúgy ez egy embertípus: a mocskolódó, önmagával mindent összekenő fajta. Nem lehet velük együtt élni, elviselhetetlenek. Ők azok, akik balliberális regnáláskor megmagyarázzák, miért helyénvaló szemeket kilövetni, eladósítani az országot, devizacsapdába kergetni az embereket, gaztengert növeszteni a közparkokban, biciklisávokkal megbénítani a közlekedést. És ugyanezek azok, akik nemzeti kormányzás idején nulla-huszonnégyben azt visítják: Magyarországon minden pocsék, a magyarok buták, krokodilagyúak, hiszen lám, negyedszerre is kétharmaddal nyerhetett a Fidesz. Bezzeg Nyugaton (sőt Romániában is) minden jobb, civilizáltabb, demokratikusabb, ott tudnak késsel-villával étkezni, ott működnek a fékek-ellensúlyok, sajtószabadság és „Free SZFE” van. És amúgy is: csak azért sikerült szoros meccsen, véletlenül megvernünk az angolokat 4-0-ra, mert a Nemzetek Ligája senkit sem érdekel, és Kane-ék a C csapatukkal álltak ki ellenünk. Túl jól ismerjük ezeket. Azt állítják, diktatúra van és megszűnt a sajtószabadság – ehhez képest minden csapból az ő hülyeségeik folynak. Ilyenkor nyáron legkedvesebb időtöltésük a Balaton gyalázása. Azért a Balatont ekézik, mert halálosan idegesíti őket több millió magyar (és külföldi turista) boldogsága. Megeszi őket a fene, amiért rajtuk kívül mindenki jól érzi magát, lazít – szemben velük, akik mindennap olyan fejbekólintottan ébrednek, mint április 4-én. Ráadásul a magukat jól érzőknek még családjuk, barátaik, életük is van, nem csak a tengeri hörcsögük.

A Balaton-gyalázások tárháza kimeríthetetlen. Most ugyan az RTL pangásról hazudozik, de előtte a Telex még a zsúfoltsággal hergelt: túl nagy a tömeg a fesztiválokon, elfoglalják a szabadstrandokat. Apropó: szabadstrand. Örök sláger, hogy nincs szabadstrand, mert Orbánék mindet ellopták, einstandolták. Hiába tesszük eléjük türelmesen a térképeket, és mutatjuk: „Nézd, több a szabadstrand, mint 2010-ben!”, egyik fülükön be, másikon ki. Megesett, hogy Kunhalmi Ágnes a fonyódi szabadstrandon követelt szabadstrandokat.

És csak hergelnek tovább. Sekély a Balaton. Algás a Balaton. Drága a Balaton. Kétezer forint egy sima lángos. (Valójában a legtöbb helyen ezer forint alatt van, sebaj.) Tönkremennek a vendéglátósok. Belepisilnek a Balatonba. Drága a strandbelépő. Zavaró a nád. Meleg a víz. És így tovább. Friss kedvencem a 444-ről: Balatonszemesen túl sok a kagyló. Már nem is dühítő, inkább szánalmas, ahogy kínlódnak. Torz lelkű, szerencsétlen figurák, Isten legyen hozzájuk irgalmas.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)