A dalra alighanem már csak szépkorúak emlékezhetnek: boldogult tinédzseréveink végén – mit tesz Isten: éppen az érettségink évében, 1970-ben! – született, az akkoriban igen népszerű és színvonalas The Kinks angol rockegyüttes énekelte és Lola volt a címe. Olykor még ma is meg-meghallgatom. Így akadt meg a szemem-fülem egy elképesztő prófécián. A popzene, lám, fantasztikusan jövőbe látó kvalitásainak eme fölfedezetlen, de annál tanulságosabb darabján.
Ray Davies dala nem szól egyébről, mint hogy a főhős – egyes szám első személyben – felcsíp egy magát Lolának mondó hölgyet a londoni Soho egyik klubjában, annak rendje-módja szerint isznak és hazamennek, ahol megtörténik, aminek ilyenkor meg kell történnie. Csakhogy közben, miként a szövegből kiderül, Lola „úgy járt, mint egy nő, de úgy beszélt, mint egy férfi”, és fokozatosan az bontakozik ki a szövegből, hogy ő bizony nem nő, hanem férfi. Később a már nem is csak csupán sejtető szöveg nyílt jövendölést tesz, egyben – legalábbis közvetve (ne feledjük: 1970-ben vagyunk!) – fel is fedi a kártyákat: „Girls will be boys and boys will be girls”, a lányok fiúk lesznek és a fiúk lányok. Kész. Témánál vagyunk. A nagy jövendőmondók kora – Kasszandra, Nostradamus és a The Kinks, Ray Daviesszel.