Az eset, nézzünk szembe a ténnyel, több mint elgondolkodtató. Az még inkább, hogy egy mai keletű internetes értelmezés is felújítja ezt a több mint fél évszázados rocktörténeti kuriózumot (vajon csak az lenne csupán?), s imígyen summáz: „a dal egésze nyilván azt sejteti, hogy Lola nem nő. Az elbeszélő rövid vívódás után ezt a helyzetet elfogadja (vagy legalábbis ő is úgy gondolja, hogy a kérdésnek nincs jelentősége), sőt boldog vele. A dal nem állít semmit, csupán azt mutatja be, hogy szexuális vonzalmaink nem előzetes döntéseink alapján lobbannak fel, ki vagyunk szolgáltatva nekik – és saját boldogságunk záloga az, hogy ezeket el is fogadjuk. (És, tegyük hozzá, az is, hogy mások is elfogadják.)”
Ejha!

Még szebb egy szintúgy mai keletű Lola-fölmelegítés: „…a dal tartalma ellenére is világsláger lett, nem hallgathatjuk el, hogy nem fogadták mindenhol teljes nyitottsággal. Ausztráliá­ban egy időre be is tiltották »vitatható tartalma« miatt. Pletykák terjengtek puha cenzúráról amiatt, hogy több rádióállomás lekeverte a dalt, mielőtt az utolsó sorok elhangzottak volna – mivel azonban a rádióállomásokon amúgy is bevett szokás a végük előtt lekeverni a dalokat, nehéz egyértelműen igazolni, hogy cenzúráról van szó. […] Ez volt az első híres dal a rock történetében, amelynek hőse egy transzvesztita. Óriási siker lett világszerte. A BBC cenzúrázta, de nem nyílt szexuális tartalma miatt, hanem azért, mert nevén említette a Coca-Colát, ezért meg kellett változtatni ezt a szövegrészt »cherry colá«-ra. Az angolokat a tartalom egyébként kevésbé botránkoztatta meg, mint az amerikaiakat. A tengerentúlon sok rádió elutasította a sugárzását, mert a szövegben elhangzik, hogy »a jövőben a lányok fiúk lesznek, a fiúk pedig lányok«. Ez persze a legkevésbé sem zavarta a lemezvásárlókat, megjelenése után néhány nappal már a második helyre került a brit és az amerikai toplistákon egyaránt. Ray Davies később több interjúban elmondta, hogy a Lola valójában nem annak a lánynak szól, akivel a sohói klubban találkoztak, hanem akikkel az évek során megismerkedtek a szigetországban, ahol a homoszexualitás 1967-ig bűncselekménynek számított.”

És a slusszpoén, a mindent eldöntő és felülmúló végső truváj: az illető portál „a Kinks Lola című dalával […] a Budapest Pride-ot köszönti”.

Ekképpen érnek össze a szálak, feleim.

Lola izgalmas útja a világhírig és 2022 aktuális (és köznapi) valóságáig azért megfogalmaztat néhány röpke kérdést.

Az első rögvest az idő maga. Salvador Dalí Elfolyó idője és Marcel Proust nyomon követett eltűnt idője, szimultán. Vajon nem igencsak régi – ha úgy teszik, az időben jócskán távoli – az az elképzelés, terv és kivitelezendő tudati-ideológiai műtét, amely a mai transzgenderőrületig vezetett? Vajon nem réges-régi – ha úgy teszik, akár időtlennek is nevezhető – örök-egy züllesztő szándék, rontó-bomlasztó akarat dolgozik itt, megkoronázva az ősi, szintúgy örök-egy tűnődéssel: mindez kinek (kiknek) áll érdekében?

Egy fontos apróság. Tanúsítom – úgy is, mint „szépkorú” –, hogy az úgynevezett beatzene szemlélet-, világkép- és tudatbefolyásoló hatása már akkoriban is rendkívüli volt. Erre épült rá az akkortájt persze még csak töredékesen ismert úgynevezett beatirodalom, kétségtelenül több értéket és vonzó elemet is felmutató Kerouac-, Ginsberg-, Gregory Corso-, Ferlinghetti- és Burroughs-művekkel, amelyekkel azonban a gátlástalan és céltalan „minden mindegy” ifjúkori, öncélúan élvhajhász és – főleg – eszménytelen cinizmusa, sőt Burroughsszal már a drog élvezetének kultusza is megjelent. Ami meg a transzneműséget illeti: meglehet, paráználkodásban biza jócskán tobzódó bolondos ifjúságunkban a szexuális szerepcsere olykor izgalmasnak tűnt (úgy tíz percig) – de a tudatipar törvényszerűségeinek ismeretében, tudjuk, addig üsd a vasat, míg meleg (nem lesz). Az általunk imádott és fura, rejtélyes erők által már akkor is úgy tiltott, hogy titkon azért propagált beatzene pedig olykor bizony jócskán rá-ráerősített minderre, Lolával és a Beatles LSD-propagandájával (Lucy in the Sky with Diamonds), több hasonló tematikájú Rolling Stones-számmal és egyebekkel.

Nem mondom, hogy mindennek közvetlen összefüggése volt a mai genderagyrém elképesztő veszélyekkel járó, pusztító hatásaival, de hogy a haraszt itt sem zörgött, ha nem fújta a nyugatról jött, keleten sandán tűrt szél, az biztos.

A The Kinks Lola-próféciájának pedig még csak Kasszandra-sorsot sem kellett elviselnie a világhírig. Annak a jövendölésnek meglett az eredménye, ha ma körülnézünk, láthatjuk. Lola jött, látott – és ha még nem is győzött, de egyáltalán nem áll vesztésre. Ha hagyjuk.

A szerző író, újságíró

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)