A háborús energiaválság olyan dolgokra kényszeríti a legfejlettebb országok kormányait is, amik korábban elképzelhetetlen voltak. A holland kormány ajánlása úgy szól, hogy senkinek sem kellene öt percnél többet zuhanyoznia, illetve a lakását nappal 19, éjjel 15 foknál többre fűtenie. Az egyik brit energiaszolgáltató alternatív fűtési ötletei között szerepel a sütő ajtajának nyitva tartása sütés után, illetve a háziállatok ölelgetése. Az említett ötletek a szakpolitikából a családok mindennapi életébe is átszivárognak. Olaszországban extrém módon korlátozzák a fűtést és a légkondicionálást a közhivatalokban, német városok a közvilágítás időtartamának korlátozásával kísérleteznek, egyesek csökkentenék a sebességlimiteket az utakon, hogy kevesebb üzemanyagra legyen szükség, autómentes napokat vezetnének be, ösztönözve az otthonról történő munkavégzést.
A jelenlegi válság igazán különleges, hiszen kínálati sokkok, külkereskedelmi elakadás, energia- és élelmiszer-ellátási zavarok sorozata. Ugyanakkor a válság hatását tekintve igazi vízválasztó: bukott és talpon maradó államokra osztja fel a világot, köztük pedig újraosztva a javakat is. Nem csak a harmadik világ országai, mint például Srí Lanka bukhatnak el: a fejlett nyugati országokban is elkeseredett kísérleteket látunk arra, hogy működésben tartsák a gazdaságot.