Amikor például Surányi György felrója a Magyar Nemzeti Banknak, hogy nincs elég devizatartaléka, akkor egyrészt nagyvonalúan elfelejt arról megemlékezni, hogy az MNB mérlege a régióban a legnagyobb növekedést mutatta az utóbbi években, ráadásul a mérlegfőösszeg ma is a régió átlaga körül jár. Tehát egyrészt nem igaz, hogy a devizatartalékunk lényegesen kevesebb lenne, mint a környező országoké, másrészt pedig van valami pikantéria abban, hogy pont ő hiányolja a tartalékot, aki annak idején kiárusította az ország aranytartalékát. A mérlegnövekedés ugyanis az utóbbi években a régió országaiban jellemzően részben az aranytartalékok bővüléséhez kötődött, főként nálunk, Magyarországon.

Az is furcsa, hogy pont Surányi György aggodalmaskodik a mostani infláció miatt, amikor jegybankelnökként – a mostanában szintén sokat aggodalmaskodó Bokros Lajos akkori pénzügyminiszterrel karöltve – tudatosan növelték az inflációt. „Stabilizációs csomagjuk” hatására az 1994-ben mért 18,8 százalékról 1995-re 28,2 százalékra, azaz a mai szint közel háromszorosára (!) sikerült feltornászniuk az inflációt, amit érdekes módon akkoriban Surányi György még egyáltalán nem tartott problémásnak. A megszorításaik­nak számszerűen is kimutatható szerepe volt abban, hogy itthon meglódult az infláció, míg a mostani, sokkal kisebb mértékű pénzromlás szinte teljes egészében globális hatásokkal magyarázható.

Surányi szerint a Magyar Nemzeti Bank mindig rossz döntéseket hozott: nemcsak a mostani vezetés, de a korábbiak is. Ez alól természetesen csak az az időszak képez kivételt, amikor ő vezette az MNB-t, legalábbis erre lehet következtetni az önreflexió teljes hiányából. Surányi a szabad Magyarország legtöbbet kritizált jegybankelnöke; döntéseinek következményeit a közgazdászszakma, de még az átlagember is a mai napig fájdalmasan emlegeti. Ennek ellenére sosem volt képes meglátni a saját szemében a gerendát, viszont mindig, vissza-visszatérően keresi és kutatja másokéban a szálkát. Ha pedig nincs ott az a szálka, ő – valótlanságokat állítva – csak azért is odaképzeli.

De ne legyünk ennyire naivak! Vajon miért nyilvánul meg Surányi György bizarr meglátásaival időről időre a magyar balliberális oldal erre fogékony közönsége előtt? Vajon ­miért mindig csak akkor ad interjút, amikor a világ éppen az aktuális válsághelyzettel küzd (legyen az a koronavírus-világjárvány, az orosz–ukrán háború vagy az energia- és nyersanyagkrízis), miközben a hazai döntéshozók éjt nappallá téve dolgoznak a megoldásokon? Vajon önként találja meg ezeket az abszurd pillanatokat, vagy egy fondorlatos terv részese? Nem tudhatjuk, de nagyon reméljük, hogy nem is tudjuk meg soha.

A szerző közíró

Borítókép: Surányi György közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke. (Fotó:MTI/Kovács Attila)