Surányi Györgyről nem állítható, hogy gyakran mondaná el véleményét, de amikor megteszi, akkor mondandója hosszúra nyúlik, lényege pedig nagyjából mindig ugyanaz: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) – amelynek korábban kétszer is elnöke volt – mindig mindent rosszul és rosszkor csinál, miközben, ha rajta múlna, akkor minden máshogyan és persze sokkal jobban alakulna. Nagy kár, hogy „értékes tudását” csak azóta kamatoztatja, amióta már nem vezeti a jegybankot, hiszen mindannyian sokkal jobban jártunk volna, ha már jegybankelnökként is igyekezett volna jó döntéseket hozni, akkoriban azonban sajnos erre nem igazán törekedett.
Legutóbbi, különösen hosszúra sikerült megszólalásában Surányi György ismét számtalan kritikával illeti a kormány, de leginkább a jegybank tevékenységét. Fő üzenete ismét az, hogy a hazai infláció mértékéről nem a világpiaci árak általános emelkedése, de még csak nem is az orosz–ukrán háború tehet, hanem leginkább az MNB. Alaposan lerágott csontot vett elő ismét, hiszen nem először fejti ki ugyanazt a véleményét, viszont feltűnő, hogy sajátságos meggyőződésével mintha egyre inkább egyedül maradna. Egy olyan helyzetben ugyanis, amikor mindenki (értsd: minden ember és minden ország) ugyanúgy szenved a nemzetközi trendektől, és már szinte mindenki jól ismeri az unalomig ismételt makrogazdasági mutatókat, elég nehéz eladni ezt a politikailag motivált és mindent az utódaira kenni szándékozó mantrát.
