A bruttó nemzeti összterméke a koronavírus-krízis első évében 4,8 százalékkal csökkent (forrás: Német Szövetségi Statisztikai Hivatal). 2021-ben javítani tudott a német gazdaság és a pénzügyi mérlege 265,3 milliárd eurót ért el (2020: 239 milliárd euró). De a számokból ennyi elég is.
Németországban évtizedekig abban bízhatott a lakosság, hogy az állami intézmények nagyjából jól működnek, a pártok az alaptörvény és a piacgazdaság stabil pillérein állnak és a lakosság érdekeit képviselik. Mára ez a bizalom jócskán megfogyatkozott, főleg a tavaly őszi választások során Berlinben elkövetett nagymértékű választási rendellenességeket követően – írja a Tichys Einblick című magazin. A lap alaposan felkutatta a berlini választási csalásokat és egy cikksorozatában megírta, hogy hol, hogyan, milyen csalásokat követtek el jogállamiság élharcosának számító Németország fővárosának baloldali pártjai. A csalások olyan mértékűek voltak, hogy a szövetségi választási hivatal vezetője, Georg Thiel május végi meghallgatásán a Bundestagban az egyetlen lehetséges megoldást követelte: „legalább hat berlini választókerületben meg kell ismételni a szövetségi parlamenti választást”.
Ezenkívül, a berlini választási törvény értelmében, még a berlini parlamenti és a kerületi képviselői választásokat is. Igen ám, de a berlini ügyészség – korábban már Olaf Scholz gyanús CumEx-ügyletei kapcsán írt cikkemben említettem, hogy a német bírósági alaptörvény GVG 146. cikkelye értelmében az ügyész köteles felettesei (például az igazságügyminiszter) utasításait betartani – idő- és emberhiányra hivatkozva egyelőre megtagadta a nyomozást. A berlini–brandenburgi alkotmánybíróság pedig augusztusig szintén nem hajlandó az üggyel foglalkozni. Amennyiben a berlini választási rendellenességek következtében némely kerületben meg kell ismételni a választást, akkor nagymértékben megváltozhat a Bundestag összetétele is.
Ugyanis a Linke, az NDK Szocialista Egységpártjának utódpártja a szövetségi parlamenti választásokon nem érte el az ötszázalékos küszöböt, csak 4,9 százalékot, de mivel Lipcsében egy és Berlinben két egyéni választókerületben közvetlen mandátumot szereztek, 39 képviselővel bejutottak a parlamentbe. Ebből a három képviselőből Treptow-Köpenick kerületben egyedül népszerű Gregor Gysi lenne egy megismételt választáson biztos befutó, akkor a többiek kirepülhetnének a parlamentből. Mivel a választás megismétléséről a parlamentnek kell ősszel döntenie, nagy a valószínűsége annak, hogy valahogy elmeszelik a dolgot és valamilyen kiskaput találnak arra, hogy ne kelljen újraválasztani a képviselőket. Mert ugye Németországban jogállam van.
Erősen megkérdőjelezhető döntéseivel a szövetségi alkotmánybíróság is rombolja a polgároknak a német jogállamba vetett hitét. Tavasszal Stephan Harbarth elnökletével a bíróság olyan határozatot hozott, amellyel az egyének alapjogait a vitatható klímacélok, illetve a kollektív egészségvédelem magasabbrendűsége alá helyezte, amivel a német alaptörvény számos, eddig alapjognak tekintett rendelkezését degradálta. Ilyenek például a véleménynyilvánítás, a gyülekezési jog szabadsága, a lakás sérthetetlenségéhez és a testi épséghez való jogok.
Nem csoda tehát, hogy egyre több választópolgár elveszíti a hitét a német jogállamban és bizalmatlanul tekint a bizonytalan politikai és gazdasági jövőbe. Teszik ezt az év eleje óta gyorsuló infláció, az üzemanyag-, az energia- és élelmiszerárak robbanásszerű növekedése, a létbizonytalanság fokozódása és az általános kilátástalan jövőképük tükrében.
De a német kormány egyrészt alig tesz valamit a lakosság érdekében, nem csökkenti a fogyasztást terhelő adókat, mi több, nagyot markol a megemelkedett árakban rejlő áfatartalommal. Másrészt két kézzel szórja a milliárdokat idegen érdekek szolgálatában, hogy irgalmas szamaritánusként tetszelegjen a világ közvéleménye előtt. Mindez fontosabb neki, mintsem hogy megoldja az egyre jobban elszegényedő lakosság égető problémáit. A miniszterek váltva adják a szerintük jobbnál jobb ötleteket a hideg vizes tusolás, a 18 fokos lakásban pulóverben élvezhető tévénézés örömei, vagy az elektromos autók klímabarát mivoltával kapcsolatban. Arról, hogy a kilencezer eurós állami támogatással a lakosságra rásózott villanyautók töltését hogyan oldják meg, ha sem működő töltőállomás, sem megfizethető áram nincs, persze mélyen hallgatnak.
A lakosság bizalma jelentősen megrendült a német fősodratú sajtóban is. Az állami „közszolgálati” média folyamatosan csak a kormánypropagandát és hazugságokkal, elhallgatásokkal fűszerezett agymosást szajkóz, a Bill Gates baksisait (5,4 millió dollárt) mohón bezsebelő és annak érdekeit szervilisen képviselő baloldali Spiegel éppúgy folyamatosan hazudik, mint a már amerikai többségű Springer kiadóvállalat sajtótermékei. A korábban megbízható konzervatív beállítottságú Welt vagy Bild mára már a mindenkori német kormány álláspontját kürtöli szét a világba, a negyedik hatalmi ágbeli szerepükről régen lemondtak. Ezt a szerepet a ma még kis példányszámú, de egyre olvasottabb alternatív sajtó képviselői vették át.
A fősodratú sajtóba vetett bizalom megrendülését a Forsa közvélemény-kutató intézet a közelmúltban nyilvánosságra hozott jelentése is tükrözi: a teljes német lakosságnak kevesebb mint a fele, a keletnémeteknek viszont csak egyharmada hisz a legfontosabb sajtótermékeknek.
Nagy a baj Németországban! A német emberek már most belefáradtak a számukra szokatlan és ismeretlen egzisztenciaharc épp csak elkezdődött csatáiba, közömbösen tűrik a hatalom packázásait, inkább úsznak a véleményáradat fősodrában, mint hogy ki merjék mondani az esetleges saját véleményüket, mert jobban félnek a kiközösítéstől, semhogy vállalják a gerincesek egyenes testtartását. Aki nem a kötelező narratívát képviseli, azt azonnal kirúgják az állásából, elveszik több évtizedes professzori katedráját, szélsőjobboldali (ez a legkedveltebb jelző minden rendszerellenes vagy kritikus hangnemet megütő emberre), hazug, konteós kútmérgezőnek bélyegzik meg. Tönkreteszik több évtizede elismert virológusok hírnevét, mert azok jogos és tudományosan megalapozott kétségeiket hangoztatják a kormány intézkedéseivel szemben.
Németország a lemmingek országa. Mindenki egy irányba fut, még ha nem is látja, ki szalad elöl, csak futnak, mert mindenki arra fut. Azt, hogy az út végén a szakadék vár rájuk vagy a tenger mélysége, azt el sem hinnék, meg se látnák, el sem tudják képzelni, hiszen azt szokták meg, hogy valaki vezeti őket, és nekik menniük kell arra, amerre mutatják nekik. Az önálló gondolkodást, a józan emberi ítélőképességet, a kétséges helyzetek, a hamis próféták felismerésének készségét elvesztették már. Szomorú, hogy a világ egyik legtehetségesebb népét a balliberális, globalista, woke ideológiát követő politikai elitje a teljes romlásba viszi. A második világháború után Németország deindusztrializálására szolgáló Morgenthau-tervet az amerikaiak végül nem vitték véghez. Most a németek önként, saját maguk valósítják meg. Mert lemmingek.
A szerző újságíró (München)
