Ezzel viszont jóformán az iparág minden szegmense visszaélt – tisztelet a kivételnek –, a környezetemben tájékozódva, illetve a saját tapasztalataimra alapozva egy átlagos szülés „ára” hálapénz formájában szülésznőstül, orvosostul 250-300 ezer forint körül mozgott.
Hangsúlyozom, ez csak maga a szülés, nincs benne a várandósgondozás magánúton, a babaholmik és az a rengeteg tétel, amin keresztül a gyermeket váró szülőket lehúzzák. De erről majd kicsit később.
A terület érzékenységére való tekintettel a szakpolitika ígéretet tett arra, hogy részletszabályozás születik majd a témában, amelyet az orvosi kamarával közösen dolgoznak ki. A testület javaslata szerint a megoldás abban állna, ha a várandós édesanyák külön szerződést kötnének az állami ellátásban dolgozó szülészorvossal, így legálisan lehetne kompenzálni a doktorok pluszmunkáját – a hálapénzt tiltó törvénymódosítás kiegészítéseként.
Januárban Gulyás Gergely miniszter erről úgy beszélt, nem ördögtől való a kamarai javaslat, a terület pedig olyannyira egyedi, hogy az egészségügyi törvény elfogadásakor is kivételt tettek a szülész-nőgyógyászok esetében.
Keressük azt a megoldást, ami nem feszíti szét a jelenlegi megállapodás kereteit, de lehetőséget ad az ellentételezésre, ha az orvos valóban ott is van a szülésnél – állt ki a hálapénz teljes tiltása mellett a Miniszterelnökség vezetője. Az ügyben azonban egyelőre nem született eredmény.
A csoportra visszatérve, dacára a fent leírtaknak, nem tudom, hogyan lehetséges, de jóformán csak pozitív tapasztalatokról olvasok az új szabályozás kapcsán. Ami több szempontból is meglepő: egyrészt mert a magyar egészségüggyel szemben a lakosság körében jelentős a bizalmatlanság, másrészt mert ennek a konkrét kórháznak még ezen felül is kiemelkedően rossz a híre.
Ehhez kapcsolódva nemrég készült el a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet (KSH NKI) legfrissebb Kohorsz '18 című vizsgálata a témában (a kohorsz olyan, egy időben született emberek csoportja, akik valamilyen közös történelmi tapasztalaton osztoznak), amely hihetetlenül sok szempontból vizsgálta a szülés és az azután következő időszak körülményeit, ám fontos kiemelni: a vizsgált időszak a 2018–2019-ben született gyermekekről és szüleikről szól, vagyis még a hálapénzhez kapcsolódó törvény módosítása és a Covid-járvány kitörése előtt vagyunk.
Hangsúlyozni kell azt is, hogy a vizsgálatban részt vevő nők döntő többsége, azaz 97,6 százaléka a körülbelül 8300 megkérdezett édesanyából állami kórházban vagy klinikán szült, és csupán 1,8 százalékuk hozta világra magánkórházban a gyerekét.
Közülük mindössze harmincöten hozták otthon világra gyermeküket, tizenketten pedig mentőautóban vagy autópályán adtak neki életet.
Az is kirajzolódik a kutatásból, hogy a szülő édesanyák jelentős részének nagy biztonságérzetet adott a saját szülészorvos megválasztása, ugyanakkor „azt is elismerték, hogy a szülészorvos felfogadása nem kevés pénzbe került, emiatt leginkább a kedvezőbb hátterű nők szülésénél volt jellemzőbb”.
Döntően tehát nagyobb valószínűséggel szültek választott szülészorvossal azok a nők, akik idősebbek, magasabb iskolai végzettségűek, egy- vagy kétgyermekesek és jobb anyagi helyzetűek. Továbbá azok is, akiknek tervezett vagy nem tervezett császármetszésük volt, illetve akik magánkórházban szültek.
A statisztikák nyelvére lefordítva: „a csak tb-támogatott várandósgondozáson részt vevő nők 18,1, míg a magánrendelésen gondozott nők 75,6 százalékánál, a vegyes ellátású formában várandósgondozáson részt vevő nőknek pedig a 68 százalékánál felügyelt a választott orvos a szülésnél”.
