Nézegetem például a miniszterelnök asszonyokat, a finnt és az észtet. Felettébb csinosak mind a ketten, már amennyiben szabad még ilyet mondani, vagy ez már hímsoviniszta kilengés, és még fehér is a tetejébe. Mindenesetre Sanna Marin és Kaja Kallas azt javasolják, miközben csinosak, hogy vessünk véget az orosz turisták Európába való szabad beutazásának, mert az nem emberi jog, hanem privilégium. Puff neki. Azért ha ettől még nem leszek pincsi és orosz agár keverék, tennék néhány szerény észrevételt. Először is az oroszok nem járkálhatnak csak úgy fel s alá Európában, tekintve, hogy az Orosz Föderáció állampolgárai kizárólag vízummal léphetnek be az Európai Unió tagországainak területére. Ám amennyiben Észtország után Finnország is úgy döntene, hogy a továbbiakban nem kíván vízumot adni egyetlen árva orosznak sem, ezt egy tollvonással megteheti. Barátságos lépés lenne, az hétszentség, és megint jól kiszúrnának magával Putyinnal is, azt viszont nehéz lenne eldönteni, hogy a nyitottság és a tolerancia jegyében tennék-e mindezt és hogy ez még liberalizmus vagy inkább már bolsevizmus.

És akkor eljött a pillanat, hogy a biztonság kedvéért negyvenhetedszer is megerősítsem, hogy véleményem szerint esetünkben Oroszország agressziót követett el hiszen megtámadta Ukrajnát, valamint hogy véletlenül sem vagyok ruszofil, és erre komoly történelmi, családi és személyes okaim vannak. Ugyanakkor nem fogok Tolsztojjal és Bulgakovval begyújtani, remélhetőleg akkor sem, ha az ukránok újra játszadozni kezdenek a csapokkal, amivel azokkal szúrnak ki, akik segítették őket. Ami azért elképesztően cinikus gesztus és nem is az első. És halkan jegyzem meg, hogy nem elhanyagolható előzményként Putyin évekig könyörgött, hogy amennyiben egy mód van rá, megállapodásuk értelmében ne telepítsék be a spájzába a NATO-t, mert nem marad hely a vodkának és az uborkának, attól meg ideges lesz. És sajnos van egy olyan olvasat is, hogy ő tárgyalna a békéről, Zelenszkij kevésbé, Biden viszont kitartana az utolsó ukránig. Amire akad oka bőven a családtól a termőföldig, ezeket most nem sorolnám.

Inkább átadnám a szót Roger Watersnek. Történt ugyanis, hogy a Pink Floyd-alapító és zseniális falromboló a minap interjút adott a CNN hírtelevíziónak. A beszélgetés békés mederben csordogált, egészen addig, míg szóba nem került az orosz–ukrán háború. A riporter arról kérdezte a zenészt, hogy a koncertje alatt, amikor háborús bűnösök képeit láthatja a közönség, miért látható Joe Biden is egy „még csak most kezdjük” felirat társaságában. Mire Waters azt válaszolta, hogy Biden olajat önt a tűzre Ukrajnában, ami óriási bűn, és hogy nem érti, az USA ­miért nem gyakorol nyomást Zelenszkijre, hogy üljön tárgyalóasztalhoz és vessen véget ennek a szörnyű háborúnak. Erre a műsorvezető „természetesen” Kreml-narratívával vádolta meg, minek hallatán kezdte felszívni magát, és kifejtette, hogy a háború a NATO miatt tört ki, hiszen az ukrán csatlakozás lebegtetésével megszegte azt a hallgatólagos megállapodást, ami arról szólt, hogy nem telepítenek fegyverrendszereket az orosz határ mellé.

Ezután Waters tartott még egy rögtönzött történelemórát a második világháborúról, az amerikai izolacionista politikáról, aminek Pearl Harbor vetett véget, huszonhárommillió orosz halottról és náci fenyegetésről, majd lezárta a társalgás ezen szakaszát, nagyjából így. Azt javaslom, egy picit olvass még a témában. Aztán gondold át, mit tenne az Egyesült Államok, ha Kína nukleáris rakétákat kezdene telepíteni Mexikóba és Kanadába. Bátor vélemény, amiért könnyen úgy járhat bizonyos buborékokban, mint a szintén zenész Csajkovszkij, és egy halállista egyelőre közelebbinek tűnik, mint a slágerlista. Tisztára mintha a Hold sötét oldalán mászkálnánk.

Borítókép: Sanna Marin (Fotó: MTI/ EPA/ COMPIC/ Mauri Ratilainen)