Álhír és valóság

Századunk információtúltengéses világának talán legnagyobb hátulütője a hírek azonnali és minden kétséget kizáró ellenőrizhetőségének a hiánya. Mondhatjuk azt, hogy a hírsztrádán orrunknál fogva vezetnek bennünket – ha hagyjuk –, hiszen a világ történéseit elénk táró csatornák és egyéb felületek megfelelő szervírozással szinte bármit képesek elhitetni velünk, de érdekük változása, módosulása esetén a közölteknek homlokegyenest az ellenkezőjét is szemrebbenés nélkül tálalják.

A XX. század talán legemblematikusabb médiatörténeti humbugját, álvalóságát Orson Welles amerikai színész és rendező követte el mindössze 23 éves korában. 1938-ban, Halloween előestéjén H. G. Wells tudományos-fantasztikus Világok harca című regényéből készített rádiójátékával sokkot és pánikot okozott Amerika-szerte. A CBS rádióadó azt közölte, hogy egy Marsról érkezett űrhajó landolt New Jersey állam egyik farmján és megkezdte a Föld azonnali meghódítását, leigázását. A mesterien felvezetett és szerkesztett előadás hatására – annak ellenére, hogy a sugárzás közben többször is elhangzott, hogy az egész csak fikció – ha nem is a bulvársajtó utólagos túlzásainak számaránya szerint, de mégiscsak sok ezren menekültek el pánikszerűen otthonaikból, mert az adás közvetítését elfogadva azt hitték, hogy az idegenek valóban megtámadták a Földet. Érdekes módon fel sem merült bennük az „invázió” jelen idejű hallgatásakor, hogy gyanúperrel éljenek annak életszerűségét, hitelességét illetően. Egy Hadley Cantril nevű amerikai pszichológus 1940-ben megjelent tanulmányában ráadásul kétségbeesetten síró, imádkozó, szeretteiket megmenteni induló emberek ezreiről értekezett. A bulvársajtó mellett ő tehető felelőssé a marslakólegenda rohamos terjedéséért, miután dolgozatával azt a tudományos diskurzus részévé emelte. A történet utólagos, szakszerű és hiteles vizsgálata ezzel szemben sokkal szerényebb pánikot igazolt, de ettől még tény, hogy több száz, de akár több ezer ember is fegyvereket szerzett be, rengetegen elbarikádozták magukat és készültek az idegenekkel vívott végső ütközetre.

További Vélemény híreink

Egyre többen értik meg a digitális detox fontosságát

A tömegpszichózis média általi kiváltásánál nem feledkezhetünk meg a Magyarországon is vetített, 1976-ban készült Rabszolgasors című tévésorozat megemlítéséről, amelynél a valóságot a fikcióval keverők igen nagy tábora, teljes átlényegüléssel, gyűjtést indított a főszereplő lány, Isaura mielőbbi megsegítésére.

Mindenekelőtt alaposan mérlegelni kell a forrást, amiből tájékozódunk. Félre kell tenni az adott témával kapcsolatos előítéleteinket. Meg kell tanulni, hogy képesek legyünk a sorok között olvasni. Ellenőrizni kell a megadott helyszíneket és a dátumokat. Sok esetben ugyanis ezen bukhat meg a felületes, hamis hírt közlő. Nincs helye a tények alapos ismeretére törekvés nélküli állásfoglalásnak. Végezetül próbáljunk az adott téma széleskörűen elismert szakértőire hagyatkozni, mielőtt rögzítjük meggyőződéssé formált, igaznak gondolt vélekedésünket.

Amennyiben bármilyen hír hallatán páni félelem kezdene úrrá lenni rajtunk – noha jobb félni, mint megijedni –, ellenőrzésként mindenképpen éljünk az alapos és széles körű tájékozódás lehetőségével, és tegyünk kísérletet arra is, hogy ez politikai elköteleződésünktől függetlenül történjen. Így elkerülhetjük, hogy példának okáért hazánkban nem dőlünk be pár száz fős ellenzéki tüntetések milliós nagyságrendű tálalásának, nem tekintjük a volt miniszterelnök Gyurcsány Ferenc hazugságait igazságbeszédnek, akárhányszor is mondja el nekünk az ellenkezőjét, nem ülünk fel az ellenzék pattintott kőkorszak óta száguldó demagógiaszerelvényére, és legfőképpen azt sem hagyjuk elhitetni, hogy Magyarország a világ, azon belül is Európa megvetettje, kitaszítottja. Minden nehézség ellenére – ha képesek vagyunk a sorok között olvasni, ha nemcsak nézünk, de látunk is – nyilvánvalóvá fog válni, hogy hazánk a jelenlegi jobboldali kormányzás eredményeként egy békés és élhető hely Európa közepén, és országunkkal csak hazai ellenzékünk játszik gyermekdeden „marslakósat”, amikor folyton-folyvást igaztalan támadások alatt tartja.

Nyolcvannégy évvel Orson Welles Amerika-szerte pánikot okozó rádiószínháza után van épp elég gondunk és bajunk a hazánkban állomásozó, de idegen érdekeket szolgáló balos fúzió permanens és végtelenül kudarcos parlamenti és utcai hatalomátvételi próbálkozásainak semlegesítésén kívül is. A kormány számára a legfőbb cél továbbra sem lehet más, mint hogy az ellenzék és nemzetközi segítőik „inváziós marslakóival” szemben továbbra is meg tudja őrizni stratégiai nyugalmát Európa bizonytalan és nem utolsósorban fegyverektől hangos katlanjában.

A szerző színművész