Forr a világ bús tengere, oh magyar!
Ez a sor jutott eszembe Berzsenyitől, és nyilván sokan másoknak is, amikor megláttam a Balti-tenger vészjósló bugyborékolását. Hatalmas terület háborog, forr, mintha valami rettenetes tengeri szörny fújtatna dühösen ott lent, a mélyben, mielőtt a felszínre törne és mindent elpusztítana. És bizony forrong a világ, mindenhol tüzek gyúlnak, hol kisebbek, hol nagyobbak. Erős kép, szimbolikus, ahogyan bugyog, forr a Balti-tenger.
Valakik felrobbantották az Északi Áramlat csővezetéket. Hogy kik, arra nézvést sokféle verzió született. Az amerikaiak lélegeztetőgépén hörgő balliberális sajtó persze azonnal, szinte a robbantás pillanatában megtalálta a bűnöst.
Szerintük majdnem biztos (mit majdnem, teljesen az), hogy Oroszország pusztított – nyilván ki más? –, mert mindenki előtt világos, hogy Putyin megőrült, a testét pedig többfajta rák pusztítja, remeg a keze, a lába, elment az esze, voltaképpen már régen meg kellett volna halnia, de még él, azonban tudja, hogy napjai vannak csak hátra, és ilyenkor bizony minden pszichopata életveszélyessé válik.