Mert Isten nélkül nincs erkölcs, erkölcs nélkül nincs egészség, nincs egészséges család és nincs egészséges társadalom. Ezért a keresztény egyházak társadalmi befolyásának, aktivitásának határozott növelésére volna szükség.

A házasság és a család stabilitásának meg­gyengülése. A társadalom ellenálló képessége elsősorban a családok szilárdságán múlik. Az egészséges nemzedékek felnövekedésének, az egész nemzet jövőjének a jó házasság, a megbonthatatlan család és a szülők tisztelete az alapja. Isten védeni akarja a házasságot, ezért azt parancsolja: „Ne paráználkodj!” Az ateizmus, a liberalizmus és az individualizmus erősödése a házasság, a család szerepének a leértékelődéséhez vezetett. 

A korábbi normákat lerombolták: a házasság holtig tartó hűségét a pillanatnak élő hűtlenség váltotta fel, az erkölcsi hanyatlás, a szabad szerelem és az abortusz legalizálása aláásta a házasság intézményét. 

Hazánkban itt még nem tartunk, de a családok testi-lelki egészsége megrendült, a házasságok többsége nem jó, a családok távolról sem megbonthatatlanok, és a szülők tisztelete is kiment a divatból. De ha a házasság ingatag lábakon áll vagy meg sem köttetik, az asszonyok nem vállalnak több gyermeket. 

Amikor a házasságot a szeretet, a hűség és az elkötelezettség tartós kötelékei fűzik össze, akkor a szülők a gyermekben életük boldogságát látják, elfogadják a gyermekáldást és elutasítják az abortuszt. Ezért a házasság intézményének a stabilitását és a családok védelmét kell szolgálni az élet minden területén: a munkahelyen, az iskolában, a sajtóban, a médiában, a kultúrában.

A feminizmus, az emancipáció és a nők helyzetének felforgatása. A férfiuralom, a patriarchátus egyetemes jelenség, amely a nők biológiai feladatával függ össze, ami az anyaság és a gyermeknevelés. A férfiak feladata a család fenntartása és védelme. 

A feminista ideo­lógia szerint a férfiuralom a nők számára elnyomást jelent, akik „második nemmé” degradálódva a nemek közötti konkurenciaharcban hátrányban vannak, így igazságtalanul kiszorulnak a közéletből. Mindez hamis és félrevezető állítás, a férfiak és a nők ugyanis nem vetélytársak, hanem különböző feladatot ellátó szövetségesek, a patriarchátus a nők számára nem hátrány, hanem az anyaság zavartalan betöltésének a feltétele. 

Az emancipáció nemcsak abnormis terhet rakott a nők vállára, hanem megszüntette a házasság stabilitását, elősegítette a családi kötelékek fellazulását és a válások szaporodását. A feminizmus és az emancipáció társadalmi méretű születésszabályozást eredményezett, a nők többsége, akik a munkavállalás és a gyermeknevelés együttes terheit nem bírják, inkább a gyermekről mondanak le. 

Hazánkban a demográfiai krízis összefügg a nők helyzetének a megváltozásával. A nők tanulnak, dolgoznak, karriert építenek – és nem vagy később mennek férjhez. A házasságkötések ideje egészségtelenül kitolódott, megnövekedett a szinglik és a házasságon kívül született gyermekek aránya. A nők munkavállalása gátolja a népszaporulatot: csökkenti a házasságon belül született gyermekek számát, és növeli az abortuszok, valamint az akaratlagosan gyermektelen házaspárok arányát.

A magzati élet védelmét szolgáló jogi feltételrendszer. A keresztény álláspont szerint az emberi élet a fogamzással kezdődik, ezért a méhmagzat morálisan éppen olyan ember, mint bárki, és az elpusztítása egy emberi élet kioltását jelenti. 

A jog az abortuszt mégis megengedi, noha a kriminális abortuszt és a csecsemőgyilkosságot a törvény bünteti. Hazánkban 1956 óta kormányrendelet, 1992 óta a parlament által szentesített törvény alapján az elmúlt évtizedek alatt csaknem hétmillió abortuszt végeztek! A jogalkotók szerint a törvény kompromisszumot fejez ki a magzat életjoga és az anya önrendelkezési joga között. De ez joghamisítás! 

Az anya rendelkezhet a saját testével, de az abban fejlődő, önálló élettel már nem! Fontosabb volna az önrendelkezés, mint az élet?! Egyedül a legliberálisabb törvény sem tehető azonban felelőssé az abortuszokért, mert minden anya maga dönt: engedi-e megszületni, vagy elpusztítja-e magzatát? Ezt a súlyos döntést a fiatal lányok, asszonyok pedig rendszerint anélkül hozzák meg, hogy pontosan tisztában lennének döntésük következményeivel.

A terhességmegszakítás durva, soha nem kockázatmentes beavatkozás, közvetlen következményei: nyakcsatorna-szakadás, méhátfúródás, peterész-visszamaradás, gyulladások, halál (1:100 000). 

A későbbi szövődmények: menstruációs zavarok, gyulladások, meddőség, méhen kívüli terhesség, spontán vetélés, koraszülés, pszichés zavarok, depresszió. Az abortusz után a nők gyermek utáni vágya később gyakran feltámad, és megkezdődik az elszánt harc egy gyermekért. De a lombikbébiprogram gyakran sikertelen, az örökbefogadás sem egyszerű, és gyakran csalódással jár. 

A fiatal lányok, asszonyok, akik meg akarnak szabadulni nem kívánt terhességüktől, sem a korai szex ártalmaival, sem a fogamzásgátlás, sem a terhességmegszakítás veszélyeivel, súlyos következményeivel nincsenek tisztában! 

De nincsenek tisztában az öregkori magány fájdalmával és kiszolgáltatottságával sem. Ezért az általános és középiskolai biológiai oktatásban szakszerűbb felvilágosításra, a médiában pedig a születésszabályozás következményei­nek széles körű, kampányszerű ismertetésére (a fogamzásgátló tabletták veszélyei, mellékhatásai, az abortusz közvetlen és késői szövődményei) volna szükség.

 A keresztény egyházak felelőssége nagy: vissza kell foglalni az életet, meg kell menteni Isten szerint a nemzetet. El kell fogadtatni, hogy az életet, amelyet Istentől kaptunk, tovább kell adnunk.”

Végül felteszem a kérdést: szabad-e Isten parancsával szembeszegülve, a szabadság és a nők önrendelkezési jogának nevében a terhességmegszakítást korlátozás nélkül engedélyezni, végezni és végeztetni? Fogyatkozó nemzetünk elnéptelenedő falvai nem vetik-e fel a „magzatvédelmi” törvény módosításának szükségességét?

A szerző az orvostudományok kandidátusa

Borítókép: illusztráció (Fotó: 123rf.hu)