Valószínűleg már az Európai Parlament teljes személyzete, minden ruhatárosa, takarítója is fejből fújja hazánk összes negatív ismérvét, az autokrata Orbántól kezdve az emberi jogok tarthatatlan helyzetén át a rendszerszintű rassziz­musig, az LMBTQ-jogok semmibevételétől a tomboló korrupción át a bilincsbe vert, raboskodó sajtóig és a migránsok, a különböző szexuális kisebbségek durva elnyomásáig. Akkor viszont mi értelme van az egész retró gyűlöletpartinak? Talán csak az, hogy ne jöjjenek ki az üldözési gyakorlatból és memorizálják a magyar „bűnök” listáját.

A hallottak alapján egy szempontból kétségtelenül teljesítették a kitűzött célokat: sikerült egyetlen árva konkrétumot sem mondani a hazánkkal kapcsolatos fráziszuhatag, rutinrágalom mantrázása közepette. Kínos gonddal ügyeltek most is arra, nehogy valami tény, tárgyszerű elem elhangozzon véletlenségből. Mondhatni a baloldali képviselők be vannak oltva objektivitás ellen.

Igen nagy bajban lenne tehát az, akinek meg kellene mondani, milyen újdonság hangzott el a globalista internacionalisták, nemzetellenesek részéről, amit eddig nem ismételgettek el millió és egyszer a korábbi ellenünk összeröffentett európai parlamenti vitákon. A Sargentini, Tavares és más baloldali komisszárok által fémjelzett, régebbi paláverek jegyzőkönyvei tökéletesen felcserélhetők lennének a lebukás kockázata nélkül.

Az üléstermi unalom tengerében mégis némi színt hoztak a magyar szélsőbaloldali EP-képviselők acsargó indulataikkal. Még a külföldi balos elvtársaik körében is meglepetést kelthetett, milyen játszi könnyedséggel, minden skrupulus nélkül áztatják hamis vádakkal és árulják el hazájukat. Csak úgy dőlt belőlük a vastagon hömpölygő hazugság. Nem is volt egy percig sem kérdés, a gyanú árnyéka sem fért hozzá, hogy a felszólaló Cseh Katalin momentumos, Ujhelyi István MSZP-s, valamint Gyöngyösi Márton jobbikos képviselők a megtorló intézkedések és hazánk újabb elítélésének pártján állnak. Mellettük a jelentéstevő Gwendoline Delbos-Corfield francia zöldpárti képviselő magyarellenes szidalomáriái szinte eltörpültek.

Ujhelyi hazugnak titulálta a magyar kormányt, és abszurd módon azt állította, nem az értelmetlen, az orosz állam bevételeit növelő uniós szankciók miatt van energiaválság és infláció. Szerinte a Fidesz mindenért Sorost, Junckert, a migránsokat és az uniót hibáztatja, az EU-tól jövő pénzeket pedig ellopja. Cseh Katalin habzó szájú kirohanása során azon örvendezett, hogy ez az első dokumentum, amely kimondja, hogy Magyarország nem teljes jogú demokrácia. Gyöngyösi megpróbált rátromfolni baloldali harcostársaira, s azt mondta: nálunk rendszerszintű korrupción alapszik az egész rezsim. Mindhárman azt követelték, hogy Brüsszel ezután ne a magyar kormánynak, hanem az önkormányzatoknak adja oda az európai uniós forrásokat.

Vágyaik legalább részben teljesültek, tekintve, hogy az Euró­pai Parlament masszív szélsőbaloldali vezérlésű többsége csütörtökön persze – ahogy előre tudni lehetett – elfogadta a hazánkat ki tudja már hányadszor elítélő legújabb, most éppen Delbos-Corfieldről elnevezett jelentését. Egy csepp sajnálat nélkül azonban közölhetjük: semmilyen foganatja nem lehet az újabb büntetődokumentumnak, mivel semmire nem kötelez senkit és semmit az elítélő határozat. Azt üzenik, nálunk már nincs demokrácia, mert az emberek nem a baloldalt juttatták kormányra, mi pedig azt, hogy a demokráciából nem lehet éppen a démosz, a nép akaratát kihagyni. Vagyis ők nem demokraták. Az EP dühöngő aktivistái ugyanis a jogállamiság álságosan átlátszó ürügyén valójában a balállamiságot akarják mindenki számára előírni. Ezért igyekeznek elérni, hogy ne kapjuk meg – szégyenletesen mondvacsinált indokokra történő hivatkozással – a nekünk jogszerűen járó pénzeket, forrásokat. Az Európai Bizottságnál biztos találnak nyitott füleket, de ez kevés lehet a büntetésekben örömöt találó szadista boldogságukhoz.

Nagy elismerés mindenesetre hazánknak, hogy egyetlen valamirevaló érvvel, a valósággal érintőlegesen is találkozó ténybeli alátámasztással sem tudtak szolgálni. A magyarországi helyreállítási tervet előbb-utóbb kénytelenek lesznek Brüsszelben jóváhagyni és ez ellen még a hazai baloldali hungarofób, magyarellenes képviselők sem tehetnek semmit.

Ha meg képesek és jogsértő módon mégis elszabotálják az EU-ban a nekünk járó kifizetéseket, akkor is boldogulunk. A magyarság ugyanis éppen azért sikeres, mert történelmünk során saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy a pálma tényleg nő a teher alatt. Antall József idézte Sztálinnak azt a mondását, mely szerint jaj annak, akit az ellenség megdicsér. A néhai miniszterelnökkel együtt fogadjuk el a bon mot igazságát. És vegyük önkéntelen elismerésnek, biztatásnak az újabb európai parlamenti elítélő határozatot, ami segítheti további erősödésünket.

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke beszédet mond Strasbourgban (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)