És akkor meg is érkeztünk May Károly szülőhazájába, Németországba. 2022 forró nyara. Európában éppen háború zajlik, és lesz ez még melegebb is, ha hidegebb lesz. Mindeközben a Ravensburger kiadó leveszi polcáról a Winnetou fiatalok számára készült adaptációját. Santer és a haverjai újra megölik Nso Csit. Indoklásuk szerint a könyvsorozat feldolgozása történelmietlen és nincs tekintettel az őslakosok érzékenységére. Na, akkor fogjunk bele. Amennyiben feltételezzük, hogy a kiadó vezetősége nem kizárólag kreténekből verbuválódott össze, nem gondolhatunk másra, mint hogy Ravensburgerék besz…rtak, mint egy felkészületlen fiatal komancs harcos közvetlenül az apacs támadás előtt. Mégpedig attól a Facebook-rohamtól, amelyben May Károlyt rasszistának (!) nevezték, a kiadót pedig kulturális kisajátítással vádolták. Megvan tehát a kulcsszó, kulturális kisajátítás. Hogy kapnátok be az összes f…szomat, mondaná erre Woody Allen a mozi előcsarnokában. Hogy a Winnetou történelmietlen? Az. Cserébe gyönyörű szép kalandregények összessége, ami különböző rasszok (juj!) barátkozásáról és ellenségeskedéséről is szól, már ahogy az a való életben is lenni szokott ugye, valamint hűségről, hősiességről és egyéb apróságokról. És természetesen fikció.

Aki több történelmet keres a témakörben, olvasson J. F. Coopert, aki meg magát a véres valóságot szeretné megtudni, annak szíves figyelmébe ajánlanám Dee Brown Wounded Knee-nél temessétek el a szívem című megrázó könyvét. Már amennyiben tud olvasni. Mert a funkcionális félanalfabéták, a fóbiás kommentelők, a károgó kanapéindiánok és a hiperagresszív-progresszív neobolsevista nyelv- és véleményterrorista cenzorok szép új világában már ebben sem vagyok teljesen biztos. Egyébként ami a szemünk előtt zajlik, az nem más, mint a gyerekkorunk és a gyerekeink gyerekkorának eltörlésére tett kísérlet. Így aztán az első könyv, amit majd az unokáim kezébe adok, alighanem a Winnetou lesz.

Hogy mindeközben mi történik Amerikában? Nos, miközben a más farkával verik a csalánt, vettek a ruszkiktól néhány hajórakomány titánt és műtrágyát, nagyjából négyezer tonna töltényt (az érdekes lesz, ha eladják az ukránoknak, hogy azokkal lövöldözzenek az oroszokra), némi uránt és biztos ami biztos, ipari mennyiségű súlyemelőcipőt. Uff, én beszéltem, hau!

Borítókép: Old Shatterhand és Winnetou (Fotó: YouTube/Képernyőkép)