Szóval igen, sok tekintetben igaza van a német Ravensburger kiadónak, amikor azt állítja, hogy a Winnetou-történetekben megrajzolt kép „messze állt attól, ahogyan az őslakosok valójában éltek”. De ezen az alapon leállítani a Kis Winnetou című filmmel együtt kiadott gyerekkönyvek értékesítését – ahogyan azt ők teszik – a lehető legrosszabb döntés. A Winnetou-történetek megbélyegzése, Karl May műveinek beemelése a woke ideológia célkeresztjébe, kiszolgáltatása a cancel culture tombolásának éppen hogy nem támogatja, hanem rombolja azt a műveken, szerzőkön, korokon át zajló párbeszédet, ami világunk megértését eredményezheti.
Bizonyos, hogy Karl May könyveiről elmondható, hogy „a történelmi valóságot, az őslakosok elnyomását tekintve itt egy romantikus, sok klisét tartalmazó kép rajzolódik ki” – ahogyan a kiadói közlemény fogalmaz –, ám az is bizonyos, hogy szinte minden történet sok klisét tartalmaz. Mégpedig azért, mert ezek nélkül egyetlen elbeszélést sem tudnánk elhelyezni ugyancsak sok klisét tartalmazó világképünkben.
Lehet, hogy nekem nincs igazam, amikor azt állítom, hogy Old Shatterhand és a hozzá hasonló civilizátorok helytállása nélkül a bennszülöttek máig nem lennének abban a helyzetben, hogy véleményt mondjanak Karl May regényeiről, de a fiaim sem lennének abban a helyzetben, hogy vitatkozni tudjanak velem, ha nem olvasták volna az elmúlt évszázadokban megszületett indiánregények egy részét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!