Németországban az orosz gáztól való függőség csökkentésére a szénalapú energetika reneszánsza van kibontakozóban, ami végképp zárójelbe teszi a klímacélokkal indokolt – és eleve zsákutcának bizonyult – zöldenergetikai átmenetet. A fél éve kormányon lévő német atomellenes Zöldek ezzel újabb tanúbizonyságát adták annak, hogy továbbra is kéz a kézben járnak a fosszilis lobbival. Érdekes módon a zöldmozgalmak célkeresztjében lassan fél évszázada az atomenergia áll… Ebben az összefüggésben már jobban érthető, hogy miért ellenzi a német kormány a még meglévő atomerőművi blokkok további üzemeltetését és ragaszkodik azok év végi bezárásához, ami szembemegy a józan ésszel és a közgazdasági érvekkel.
Mit várjunk a zöldpárti Robert Habeck német szövetségi gazdasági és klímaügyi minisztertől, aki szakdolgozatát verselemzésből, doktori disszertációját pedig irodalmi esztétikából írta? Heine és Hölderlin világa olyan messze van a rögvalóságtól – a gazdaságtól és az energetikától –, mint Makó Jeruzsálemtől. Miután Európa egyik vezető hatalmáról van szó, ezért energetikai kérdésekben racionális döntéseket várna az ember érzelmi-ideológiai hátterű demarsok és mellébeszélés helyett. A hírek ugyanis arról szólnak, hogy a német kormány az orosz gázfüggőség csökkentésére a hazai szénerőműveket tervezi újraindítani. Úgy tűnik, hogy Németországban ismét kiütéses győzelmet arat a liberális zöldideológia a gazdasági racionalitással, a környezetvédelemmel, az emberek egészségével és életével szemben. Bizonyított tény, hogy ezrek idő előtti haláláért felelnek a füstöt okádó barnaszénerőművek.
Brüsszeli olajembargó
