Október 9-én Németországban fontos politikai esemény zajlott: Alsó-Szászországban új tartományi gyűlést választottak. A német tartományoknak számos állami jogosítványuk van, sőt a német alaptörvény szerint alapvetően ezek látják el az állami feladat- és hatásköröket, a szövetségi állam pedig csak meghatározott, a főszabály alól kivételt jelentő ügyekben jár el.
Persze a gyakorlatban a legfontosabb ügyek a berlini szövetségi kormány hatáskörébe tartoznak, mégis fontos kiemelni, hogy a tartományok magyar fejjel nehezen elképzelhető mértékben határozzák meg a hétköznapi életet. Ők szabják meg például az oktatáspolitikát, szervezik a regionális közlekedést, vagy éppen – amint az a Covid-járvány idején is történt – jelentős egészségügyi feladataik vannak.
A tartományok tehát kis államok az államban, így nem meglepő, hogy saját parlamentjük és kormányuk van, utóbbi élén a miniszterelnökkel. Az egyes tartományi választások ezért általában nagy országos figyelmet is kiváltanak, hiszen a helyi erőviszonyok alakulása számos esetben hat ki az egész német politikai helyzetre.
Az alsó-szászországi választás ráadásul a jelenlegi energiaválságban azért is még nagyobb jelentőségű, mert e tartományban van a kevés német gázmező jelentős része, az egyik utolsó működő atomerőmű az országban, és ide érkeznek az orosz gáz alternatívájának szánt cseppfolyós földgázt szállító hajók is.
Az itteni gázkészletek kitermelése komoly politikai viták tárgya, mert csak úgynevezett repesztéses technológiával lehetne megvalósítani, amely kétségkívül drága és környezetszennyező, de jelen helyzetben talán szükséges megoldás.
A baloldal, különösen a Zöldek azonban nem támogatják az alkalmazását, így a súlyos gázhiánnyal és nagyon magas gázárakkal fenyegetett tél előtt Németország újabb eret vágott magán: ott ül a gázmezőn, és nem hajlandó kitermelni. Újabb epizód az Energiewende eleve abszurd sorozatában, melynek korábbi epizódjaiban láttunk már felelőtlenül bezárt atomerőműveket, és a környezetvédelem jegyében újraindított szénerőműveket is.
