Nagy volt a tét tehát a választáson. Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár minden bizonnyal megkönnyebbült, amikor értesült a több mint nyolcmilliós lakosú, fél Magyarországnyi területű Alsó-Szászországban rendezett szavazás eredményéről. 

Az SPD ugyanis megőrizte a 2013 óta tartott miniszterelnöki posztot, mivel 33,4 százalékos eredményével megnyerte a választást. Bár az előzetes felmérések is jelezték a szociáldemokraták első helyét, a különbség a második helyezett CDU-hoz képest a várakozásoknál is nagyobb lett. 

A német értékelések szerint ez a győzelem elsősorban Stephan Weil miniszterelnök érdeme, aki az országos trendekkel szemben fel tudott mutatni egy SPD-győzelmet. Weil ráadásul nem először képes ilyen körülmények között is nyerni: legutóbb, 2017-ben éppen a szociáldemokraták által frissen elvesztett Bundestag-választás után néhány héttel aratott győzelmet a hannoveri székhelyű tartományban.

Persze érthető a CDU csúcsjelöltje, Bernd Althusmann helyzete: nem könnyű a hivatalban lévő miniszterelnök helyetteseként a kormánybuktatásért kampányolni. Most ellenzékben építheti újra magát a kereszténydemokrata párt, feltéve, hogy sikerül megtalálnia az identitását.

A Zöldek 14,5 százalékos eredménye jelentős növekedés ugyan a 2017-es választáshoz képest, ugyanakkor csalódás is számukra, hiszen nemrég még a húsz százalék elérésére is esélyt mutattak a felmérések. A radikális ökopárt helyi eredményére az országosan hetek óta zajló tapasztalható folyamatos népszerűségcsökkenés lehetett hatással. 

Mindennek ellenére kormányra fognak kerülni Hannoverben, mert adott a többség az SPD-vel való koalíció létrehozásához. Nagy kérdés lesz, hogy az újra felálló vörös–zöld együttműködés mit kezd a tartomány energiapolitikai kérdéseivel. Weil miniszterelnök nem zárkózott el a gázkitermelés újraindításától, de a Zöldek mereven ellenzik azt, így komoly viták várhatók a témában.

Csaknem megkétszerezte támogatottságát az AfD, ezzel majdnem 11 százalékot ért el. Ez különösen jelentős eredmény a jobboldali pártnak, amely a nyugatnémet tartományokban jellemzően gyengébben teljesít. Ez mutatja, hogy egyes társadalmi csoportokban növekszik az elégedetlenség a megélhetési költségek emelkedése miatt. 

A polgári liberális FDP kiesett a tartományi gyűlésből. Ez nagy kudarc a pártnak, ráa­dásul a tavalyi, országos szintű kormányzati szerepvállalásuk óta folyamatosan hasonlóan gyenge eredményeket szenvednek el. 

Az idén tartott négy tartományi választás mindegyike rosszul alakult a sárga pártnak: Saar-vidéken és Alsó-Szászországban a bejutási küszöböt sem érték el, Schleswig–Holsteinben és Észak-Rajna–Vesztfáliában pedig kikerültek a kormányból. 

A sorozatos gyenge szereplés következtében erősödhet az ellentét a párt inkább jobbra húzó bázisa és a baloldallal szövetkező pártvezetés között. Ez gyengítheti a szövetségi kormány egységét, hiszen az FDP kénytelen lesz erősebben pozicionálni magát, ha meg akarja fordítani a támogatottságának csökkenését.

A régóta gyengén muzsikáló és belső vitákkal terhelt szélsőbaloldal szintén nem jutott be a Landtagba, ugyanakkor ez a legkevésbé sem meglepő, hiszen ez 2017-ben sem sikerült itt nekik, és a felmérések sem mutattak mást.

Mint említettem, a tartományi választások Németországban jellemzően kihatnak az országos politikára is. 2018-ban például Angela Merkel akkori kancellár éppen a hesseni tartományi választás után kényszerült bejelenteni a lemondását a pártelnöki székről, és akkor dőlt el az is végleg, hogy 2021-ben visszavonul. Hiába nyert ugyanis a CDU azon a választáson, több mint tíz százalékot zuhant az eggyel korábbi eredményéhez képest, ami megadta a kegyelemdöfést a régóta gyengülő politikai erejű kancellárnak.

A múlt vasárnapi választás is fontos tanulságokat tartogat a szövetségi szintű politikára nézve. Egyrészt megerősítette Olaf Scholz kancellár helyét a kormány élén, ugyanakkor destabilizálta a két kisebb koalíciós partnere, főleg az FDP helyzetét. Ez felerősítheti az amúgy is erős liberális–zöld szembenállást a kormányban. Az FDP lépéskényszerben van, és korántsem mindegy, miként dönt: a szövetségi kormány jövője múlik rajta.

Az FDP a német ipar, különösen az autóipar pártja. Fő követelései az alacsony adók, a költségvetési fegyelem, a digitalizáció fejlesztése és az autópályán bevezetendő sebességkorlátozás ellenzése. Az országos koalíciós tárgyalásokon is hetekig húzódó vitát folytattak a Zöldekkel utóbbi témában, és sikerült elérniük, hogy megmaradjon a szabad száguldás. Más kérdés, hogy ez volt az utolsó FDP-s siker ebben a kormányban, azóta folyamatosan számukra hátrányos kompromisszumokra kényszerülnek.

Most két lehetőség áll a szabad demokraták előtt. Vagy borítanak mindent, és ellenzékbe vonulnak, megbuktatva ezzel a teljes kormányt, vagy pedig maradnak, és határozottabban képviselik álláspontjukat, vállalva a súlyosabb politikai vitákat partnereikkel. 

A pártvezetés nyilatkozatai alapján előbbi lehetőség jelenleg nem szerepel a napirenden, és én sem fogadnék rá nagyobb tétben. A kérdés így az, hogy képes lesz-e az FDP erősíteni a saját politikai profilját, és önálló, érdekeket is érvényesíteni képes hangként jelenik-e meg a kormányban. Ha nem, akkor megismétlődhet a párt rémálma, a Bundestagból való kiesés, ami 2013-ban már megtörtént.

Ami tehát biztos: a hagyományos stabilitás, mely a német belpolitikát jellemzi, most kissé megingott. Nem gondolom, hogy a Scholz-kormány a közeljövőben megbukna, de az sem biztos, hogy kitölti a 2025-ig tartó ciklusát.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője

Borítókép: Stephan Weil, Alsó-Szászország hivatalban lévő miniszterelnöke, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) miniszterelnök-jelöltje párttársaival ünnepel, miután megérkeztek a tartományi (Landtag-) törvényhozási választás eredményére utaló exit poll adatok az alsó-szászországi törvényhozás hannoveri épületébe 2022. október 9-én (Fotó: MTI/AP/DPA/Bernd von Jutrczenka)