A hét elején III. Károly brit uralkodó elfogadta Liz Truss miniszterelnök lemondását, és hivatalosan is felkérte Rishi Sunakot az új kormány megalakítására. Ő a XIX. század óta a legfiatalabb politikus, akit brit miniszterelnöknek neveztek ki.
Az új brit miniszterelnök hármas mottója az „integritás, a szakértelem és az elszámoltathatóság”.
Ezek a pillérek szolgálhatnak majd alapul annak a stabilitásnak a megteremtéséhez, amelyre most a Konzervatív Pártnak és vele együtt az Egyesült Királyságnak a legnagyobb szüksége van.
Alig hat hét telt el Boris Johnson távozása óta. Ez idő alatt az Egyesült Királyságnak jelentős veszteségeket kellett elkönyvelnie gazdasági és politikai szempontból egyaránt.
A II. Erzsébet királynő halálát követő időszak egyesíteni látszott az egyre eltérőbbé váló érdekeket az országban, ugyanakkor a gyászidőszak lejártával a törésvonalak ismét felszínre kerültek.
Ebben a helyzetben nehezen tudott volna integratívan vezetni a leköszönő miniszterelnök. Az, hogy egy válságos helyzetben a Truss-kormány a nemzetközi pénzpiacok szerint elhamarkodott lépéseket tett a gazdaság stabilizálásáért, és a tény, hogy ezek az intézkedések politikai válságot okoztak, rámutat a modern kormányzat törékenységére.
A brit Munkáspárt ebben a helyzetben abból próbál politikai tőkét kovácsolni, hogy Sunak rövid időn belül az Egyesült Királyság második miniszterelnöke, akit az ország vezetésével nem a választók, csupán a Konzervatív Párt szavazói bíztak meg.
Ezzel szemben azonban a brit rendszer sajátossága, hogy a 2019-es, történelmi győzelem olyan jelentős felhatalmazást jelent a Konzervatív Pártnak, ami továbbra is stabilitást és biztonságot jelent a kormányzásra.
A Munkáspárt valójában a politika fókuszát az Európát sújtó háborús inflációról és húsba vágó gazdasági nehézségekről a pártpolitika irányába próbálja terelni, amikor az előre hozott választások szükségességéről beszél.
Mindezzel pedig a béke és a gazdasági stabilitás helyreállítását veszélyezteti Európában és a szigetországban egyaránt, és hozzájárul az általános bizonytalanság fokozódásához.
Az Európai Unióban sajnos gyakorta szakítanak azzal az örök érvényű igazsággal, hogy senkinek nincsen joga egy demokratikus jogállam belügyeibe beavatkozni kívülről.
A legtöbb, amit tehetünk, hogy figyelemmel kísérjük más országok belpolitikai folyamatait és igyekszünk azokból megfelelő következtetéseket levonni. Az Egyesült Királyságban az elmúlt években sorsfordító kérdések kerültek napirendre, mint a brexit vagy Skócia függetlenségi referenduma, és ezek kétségkívül nyomot hagytak a nemzet egységén.
