Befejeződött a népszavazás az 1991 óta Ukrajnához tartozó, de jelenleg (nagyrészt) orosz ellenőrzés alatt álló Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon megyében. Azt kérdezték az ottani, zömében orosz nemzetiségű emberektől, szeretnének-e csatlakozni (visszatérni) Oroszországhoz, vagy maradnának inkább abban az államban, ahol az utóbbi nyolc évben üldözték őket, ellehetetlenítették az anyanyelvi oktatásukat, a saját kormányuk ágyúval lövetett rájuk. Az eredményen valószínűleg kevesen lepődtek meg.
A híradások szerint: „Zaporizzsja megye orosz megszállás alá került részén a szavazók 93,11 százaléka, a szakadár Luhanszki Népköztársaságban a választók 98,42 százaléka, a Donyecki Népköztársaságban a 99,23 százaléka, Herszon megyében pedig a voksolók 87,05 százaléka szavazott a csatlakozásra, kedd délelőtt a részvételi arány a donyecki régióban elérte a 86,89, a luhanszkiban a 83,61, a zaporizzsjaiban a 66,43, a herszoniban pedig a 63,58 százalékot.” Oroszország a referendumokat érvényesnek nyilvánította, és a múlt héten Vlagyimir Putyin ünnepélyesen bejelentette a négy ukrán régió Oroszországhoz csatolását, orosz olvasatban: az anyaországhoz való visszatérését.
Eközben az Egyesült Államok és vazallusai, köztük szívünk csücske Európai Uniónk már előre, majd utólag is jelezték, a maguk részéről nem ismerik el a népszavazások eredményét, az emberek véleménynyilvánítását, a nemzetközi jogba ütköző annexiót, kiállnak Ukrajna „területi integritása és szuverenitása” mellett, és soha nem fogják Oroszország részeként elismerni ezeket a területeket. Válaszul Lavrov orosz külügyminiszter jelezte: szerinte az lenne a helyes, ha a nyugati országok felismernék az új realitásokat, ám Oroszország számára ez „egyáltalán nem elvi kérdés”. Magyarra fordítva: tesznek rá, hogy a Nyugat elismeri-e az annexiót vagy sem.
A közösségi terekben is e két vélekedés a leghangosabb. Az egyik szerint a népszavazás érvényes és igazságos – a másik szerint érvénytelen és igazságtalan, Putyinék nyilván csaltak. Ám létezik egy harmadik, halkabb csoportosulás (e sorok írója is ide tartozik), amely beismeri: fogalma sincs róla, szabályos és érvényes volt-e a referendum, történtek-e csalások s a végeredmény tükrözi-e az ott élők akaratát vagy sem. Sejtéseink lehetnek, de biztos tudásunk nincs, s – ebben a háborús őrületben, amikor szinte minden fronthírt meghamisítanak – valószínűleg nem is lesz. Azt javaslom, se az ünneplők táborához ne csapódjunk, se az átkozódókéhoz. Történelmi tapasztalataink miatt és további négy-öt millió okból is talán ez lenne a leghelyesebb.
