Ezzel mindenki tisztában van, aki józanul gondolkodik. A minket irányító nyugati, különösképp pedig az európai őrültek úgy vélik, mindentől meg vannak kímélve, beleértve a családtagjaikat is. Mindeközben az is világos, hogy magasról tesznek mások – az oroszok vagy az ukránok – gyerekeire, akik meghalhatnak, ma történetesen Ukrajnában, holnap pedig talán Európában másutt. Ursula von der Leyen – ez az emberek által meg nem választott porosz hivatalnok – döntéseket hozott a nevünkben, csekkeket állított ki helyettünk, és háborúba visz bennünket. Ez az autokrata úgy gondolja, semmilyen elszámolással nem tartozik. Szerintem ha egyik gyerekét a frontra szólítanák a hét közül, nyomban meggondolná magát, de ne álmodozzunk, a leszármazottainak soha nem kell majd harcolniuk vagy meghalniuk az arcvonalban.

Mindazonáltal mind az ukránoknak, mind pedig az oroszoknak megvan rá az okuk, hogy miért harcolnak egymással. Én azonban nem vagyok sem ukrán, sem orosz. A magam részéről francia vagyok, márpedig ez nem az én háborúm. Ennek következtében teljes mértékben visszautasítom, hogy nekem is szenvedni kelljen miatta, hogy még jobban csökkentsék az életszínvonalamat, megfosszanak a szabadságjogaimtól, és narcisztikus, inkompetens döntéseknek kelljen alávetnem magamat, hogy teljességgel mesterségesen előidézett korlátozások szerint kelljen élnem. Mindezt egy testvérháború érdekében, amely szíven üt ugyan – háború ez a fehér keresztények között, elvégre állítólag már Barack Obama is erről álmodott –, más módon azonban nem érint meg. A helyzet az, hogy egyelőre sem Ukrajna, sem pedig Oroszország vonatkozásában nem érzem magamat fenyegetve.

Mindeközben minden egyes nap úgy érzem, hogy veszély leselkedik rám az iszlám és a nagy muszlim népességcsere miatt, amelyet jelentős részben olyan iszlám diktatúrák támogatnak, mint Katar, Szaúd-Arábia, Algéria, Marokkó és a többiek. Igazítsuk hát a helyére az órát, a templomot pedig tegyük vissza a falu közepére: nekem francia állampolgárként nem Oroszországgal, nem Ukrajnával, nem Tajvannal, nem Kínával, nem Kubával vagy éppen Észak-Koreával van gondom, hanem az iszlámmal és az iszlám invázióval. Emiatt áldozatot is szívesen hozok, például hogy literenként öt eurót fizessek az üzemanyagért, hogy ne fűtsek a télen vagy ahogy mondják: hogy kifogyjak az olajból és a mustárból, sőt hogy részt vegyek az iszlám elleni háborúban. De nem Oroszország ellenében, amely semmi kárt nem okozott nekem.

Világossá teszem azt is, hogy amennyiben a hadseregünk egyszer komolyan harcba száll az elővárosokban, és szembeszáll a muszlimok és a bevándorlók lázadásával (erről Laurent Obertone Gerilla című regényében lehet magyarul bővebben olvasni – a szerk.), illetve megteszi azokat a lépéseket, amelyeket meg kell tenni (a muszlim kendőviselet betiltása, a külvárosok megtisztítása, a kitoloncolások és így tovább), az állampolgároktól pedig megkövetelik, hogy a helyzet biztosítására annak súlyosságának megfelelően lépjenek fel a francia hadsereggel és a rendfenntartó erőkkel karöltve, nos, ebben az esetben készen állok minderre. De nem Ukrajna függetlenségének védelmében! Franciaországban az én ellenfelem az iszlám és a bevándorlás, nem pedig Oroszország. Rendben van tehát, hogy hozzunk áldozatokat, de nem Oroszország, hanem az iszlám elleni háború miatt.

A szerző a Riposte Laique francia hírportál szerzője

Borítókép: lángok a Krími hídon, Kercs térségében 2022. október 8-án, miután az orosz Nemzeti Terrorizmusellenes Bizottság állítása szerint felrobbant egy teherautó az Ukrajnától elcsatolt Krímet és Oroszországot a Fekete- és az Azovi-tenger között összekötő átkelő közúti oldalán. Legalább három ember életét vesztette, az útpálya érintett szakasza beomlott, a vasúti hídon egy tartálykocsikból álló szerelvény kigyulladt (Fotó: MTI/AP)