A világ legnagyobb befektetési alapjai (a Big Three: BlackRock, Vanguard, State Street) a globális elit veszélyes társadalomformáló terveihez nyújtanak alattomosan segítséget. Befolyásukkal akarják az egyes országok társadalmait az általuk irányított gazdasági résztvevőkön keresztül átalakítani (transzformáció). De hogyan kényszerítik őket arra, hogy liberális ideológiai elképzeléseik és a klímaváltozásra hivatkozó kétes céljaik elérésének érdekében a pénzhatalom által megkívánt kényszerpályára lépjenek?
A szinte korlátlan hatalmú pénzügyi alapok a befolyásolásuk alatt álló vállalatok vezetőinek megküldött ESG (environmental, social and governance) irányelvekkel kényszerítik bele a cégeket az általuk összehangoltan kidolgozott környezetvédelmi, társadalmi és vállalatvezetési elvárások teljesítésébe. De ezek a célok többnyire ellentétesek az érintett vállalatok és főleg az azokba befektető egyéb részvényesek valós pénzügyi érdekeivel, azaz a nyereség maximalizásával. A pénzügyi elit ezen neomarxista és a totalitárius társadalomba vezető rendszere teljesen ellentétes a kapitalizmus alapeszményével, miszerint a tőkebefektetések alapvető célja a nyereséges gazdálkodás.
Amerikában már nagyon erős az ellenszél az ilyen befolyásolási módszerek ellen, mert ezek jelentős nyereségcsökkenést okozhatnak például a magánnyugdíjpénztáraknak, ami társadalmi feszültségek forrása lehet és politikai következményeket is vonhat maga után. Márpedig ha a nyugdíjalapok befektetései nem eredményeznek elegendő profitot, akkor az csökkenti a kifizethető osztalékokat és megnehezíti a nyugdíjasok életét, akik jelentős szavazótábort képeznek.
A Wall Street Journal nemrég megírta, hogy tizenkilenc tagállam republikánus igazságügyi minisztere nyílt levelet intézett a BlackRock ügyvezetőjéhez, Larry D. Finkhez, amelyben annak tisztázását kérték, hogy a BlackRock a rábízott pénzeket miért nem a maximális pénzügyi eredmények elérésének érdekében fekteti be, hanem ahelyett saját elképzeléseinek, illetve céljainak megvalósítására használja fel. A biztosítékot az verte ki a politikusoknál, hogy a BlackRock nyilvános nyilatkozataiban és kötelezettségvállalásaiban, de a saját weboldalán is minden befektetésében a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást (net-zero-emission) tűzte ki céljául. Ez a woke és a Klaus Schwab-féle Világgazdasági Fórum világuralomra törő ideológia alapjain nyugvó befektetési szándék szöges ellentétben áll a nyugdíjalapok céljaival. A nagy befektetési alapok koordinált befolyásolási szándéka és viselkedése kartelljogi és antitrösztkérdéseket is felvet.
Louisiana állam igazságügyi minisztere, Jeff Landry a pénzügyi lojalitást előíró törvények megsértése miatt arra utasította az állami nyugdíjalapokat, hogy vonják ki a 800 millió dolláros befektetéseiket a BlackRock kezelése alól. „Legyen szó akár arról, hogy a nagy pénzintézetek megsértik az alkotmány 2. módosítása szerinti jogainkat, akár arról, hogy a pénzügyi elit megtámadja az energiatermelésünket, ezek a beavatkozások nagymértékben befolyásolhatják az életmódunkat Louisianában.”
Texas és Nyugat-Virginia is hamarosan megválik a BlackRocktól. Egy tavaly életbe lépett texasi törvény célja az, hogy szabályozza az állami befektetéseket az olaj- és gázipari beruházásokat korlátozó alapokkal. Más államok is hasonló lépéseket fontolgatnak, hogy megváljanak a vállalataiknak kárt okozó pénzügyi sáskáktól.
A Washington Examiner a minap így írta le ezeket a gazdaságot és ezen keresztül a társadalmat befolyásoló törekvéseket: „Jelenleg a »woke tőke« nyomása három fő forrásból származik: a vagyonkezelők, amelyek a vállalati részvények tulajdonlásával balra tolják ezeket a vállalatokat; a bankok és biztosítótársaságok, amelyek nem hajlandók üzletet kötni a nemkívánatos iparágakkal, például az energiaiparral vagy a fegyvergyártókkal; valamint a kormányzati szabályozók, amelyek az ESG-khez kapcsolódó jogi rendelkezéseket írnak elő.”
Tavaly egy Engine No. 1 nevű befektetési alap a BlackRockkal szövetkezve azt követelte, hogy a világ legnagyobb olajvállalata, az ExxonMobil csökkentse a szén-dioxid-kibocsátását, világelsőnek kell lennie a nyereséges tisztaenergia-termelésben, ezért lépjen ki az olaj- és gázüzletből. El lehet képzelni, hogy egy olajvállalat igazgatótanácsa aktívan kivonul abból az üzletágból, amelynek működtetésére alapították?! A képmutatás netovábbja az, hogy a Blackrock az ExxonMobil olajtermelését csökkenteni akarja, de egyidejűleg a kínai PetroChina cég 5,7 százalékának a tulajdonosaként arra akarja rávenni az ExxonMobilt, hogy a felhagyandó olaj- és gázmezőket adja el a PetroChinának.
A mélyállam eszközeiként cselekvő Big Three befektetési alapok szinte korlátlan hatalma óriási veszélyt jelent a ma ismert világunkra, társadalmaink megszokott berendezkedésére és a mindennapi életünkre. Áldatlan tevékenységük következménye mára az energiahordozók, az áram, a nyersanyagok és az élelmiszerek mesterségesen feltornázott ára, amelynek semmilyen gazdasági érvekkel megalapozható oka nincs, mert mindenből van még elég, csak a termelést és az elosztást korlátozzák szándékosan. Az árak már a háború kirobbanása előtt is nőttek, az európai gázellátás politikai és ideológiai okokból történt korlátozása csak exponenciálisan rontotta a helyzetet.
Nem véletlen, hogy a magyar kormány kezdettől fogva józanul és határozottan ellenzett és ellenez most is minden szankciót és embargót, ami veszélyeztetné az ország energiaellátását. Többek között ezért is utálnak minket Brüsszelben és Washingtonban. Mert nem hagyjuk magunkat lépre csalni. Ezért figyeljünk oda a nagy befektetési alapok hazai tevékenységére is.
A fenti amerikai példák alapján láthatjuk, hogy az ESG-elveken alapuló tőkebefektetések és az elvárt vagy megkövetelt vállalati viselkedésformák valójában a mesebeli farkas lábát jelentik, amely már bent van az ajtóban. A disztópikus ESG-elmélet valós célja, a gazdasági résztvevők kezdetben sunyi, majd egyre erőszakosabb befolyásolásával az egész társadalom átalakítása egy, a jól csengő és követendőnek beállított klímavédelem leple alatt olyan totalitárius rendszer megvalósítása, amelyben a globális elit az emberiséget digitális pórázon tartva (útlevél helyett az oltási igazolvánnyal lehet csak utazni), a kezükben lévő digitális pénzrendszerrel (kártyás, okostelefonos fizetési megoldások, amelyek bármikor letilthatók), szociális kreditpontokkal (kedvezmények és büntetések rendszere), az elektromos autókkal (amelyeket távirányítással ki lehet kapcsolni) teljes rabszolgaságba dönthetik.
Ezekkel tisztában kell lenni, ezek megvalósítását nem szabad megengedni, és csírájában el kell fojtani! A közigazgatás, a gazdasági és a társadalmi élet minden területére kiterjedő digitalizálás először kényelmessé teszi az életünket, de ha nem leszünk résen és nem szabályozzuk megfelelően, akkor egy borzalmas következményekkel járó eszközzé válik, amely a globális elit kezébe adja a teljes hatalmat az életünk felett.
A szerző újságíró (München)
Borítókép: illusztráció (Fotó: Unsplash)
