A demokrácia a lélek ellen tör. Egyszerre ellenőrzi szándékainkat, lelkünket és körülményeinket. (Ezeket írja Tocqueville.) A zsarnok mindenkit a magánérdeke felé fordít, folytonos tevékenységre buzdít, úgy, hogy az egyénnek ne is maradjon ideje gondolkodni. De ekkor a közvélemény veszi át az uralmat fölötte. Ha nincs ideje és tudása önmaga számára véleményt formálni, akkor az általános vélekedést tekinti irányadónak életében, mert iránymutatásra mégiscsak szüksége van. A közvélemény súlya óriási lesz a demokráciában. Tocqueville szerint nincs ország, amelyben kisebb lenne a szellemi függetlenség és a véleményszabadság, mint Amerikában!
Itt álljunk meg egy polgári szóra. Mit látunk ma az Újvilágban? Az angolszászoknál? És most, beszüremkedve, a német, holland társadalomban is? A sajtón keresztül jelentkező nézeteket, amelyek a demokrácia jegyében olyan propagandát terjesztenek, amely ellentétes minden hagyományos európai erkölccsel, vallással, joggal. Száz évre előre látta ezt a francia gondolkodó! Hogy Európába is átszivárog az amerikai métely.
Milyen gyógymódot javasol vajon? Arra hívja fel a figyelmet, hogy a demokrácia az egyéneket elszigeteli egymástól, és arra buzdít, hogy ezt ne hagyjuk. A család, a kis közösségek erősítése a megoldás. Az individualizmus szeretetellenes. A kisközösségekben a legfontosabb kapcsolat a szeretet.
És ott ismerik, hogy ki az a vezető, akiben megbízhatnak. Mert vezetőre szükség van, s ezt a szerepet nem lehet csak anyagi javakkal megvásárolni. Kell egy felső igazodási pont is, amit, pontosabban akit mi, keresztény polgárok Istennek nevezünk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!