Akárhogy csűrjük-csavarjuk, sok más ok mellett nagyon fontos a politikában is, bal- és jobboldalon egyaránt, hogy a politikai táborokban megjelenjenek kiemelkedő képességű személyek, akik egész egyszerűen alkalmasak arra, hogy mind a saját pártjukon belül, mind a választópolgárok előtt elhitessék a közvéleménnyel, hogy irányításukkal akár egy balliberális párt is képes vezetni az országot.

Nos, erre mondják azt gyakran elemzők és persze a baloldallal szimpatizáló választók, hogy a baloldalon is van egy „óriási tehetség”, ez pedig nem más, mint Gyurcsány Ferenc.

Ez elsőre nagyon tetszetősen hangzik, csak éppenséggel a helyzet ennek éppen az ellenkezője: Gyurcsány Ferenc, az őszödi hazudozó, a szemkilövető, a politikai kalandor lehet bármilyen tehetséges, okos, ügyes, egész egyszerűen a tény az, hogy személye a legnagyobb átok a balliberális ellenzék számára. Ugyanis Gyurcsány Ferenc 2004 és 2009 között egyszer már világosan bizonyította az ország szeme láttára, hogy tevékenysége arra volt „jó”, hogy a legnagyobb erkölcsi, politikai, gazdasági és társadalmi válságba sodorja az országot. Az ország lelkébe gázolt 2006-ban és utána is.

Vagyis a személyi feltételek a lehető legrosszabbak a balliberális ellenzék számára: elvileg van egy „egyéniségük”, aki, akárcsak Orbán Viktor, vezetni képes a saját táborát, csakhogy, amíg Orbán Viktor kormányzásával az ország fejlődésnek indult, addig Gyurcsány Ferenc alatt totális válságba sodródott. Csekélyke kis különbség a két „tehetség” között. Jobb lenne a baloldal számára, ha Gyurcsány Ferenc szőrén-szálán eltűnne a politikai életből, mert akkor kaphatnának egy lehetőséget arra, hogy újragondolják a létezésük, tevékenységük, politikai jelenlétük értelmét, jelentőségét.

A másik fő ok, ami miatt a baloldal képtelen labdába rúgni, az nem más, mint abbéli alapállásuk, hogy a nemzetközi, globalista balliberális körök mindent jobban tudnak náluk, ezért nem tehetnek mást, mint hogy hozzájuk csatlakoznak, követik az utasításaikat, ami ráadásul azért sem esik nehezükre, mert ezek a körök kellő pénzügyi tőkével látják el a magyarországi elvtársaikat.

Az év vége felé feltárt tények viszont már azt mutatják, hogy a globalista körök, valamint az amerikai kormány szemérmetlen módon a baloldali média erősítésébe, valamint új médiumok, központok magyarországi létesítésébe fogott. Ennek ékes példája az Internews nevű legújabb kezdeményezés, amelyben egészen elképesztő módon az amerikai demokrata kormány, a Soros alapítványa és a Rockefeller Alapítvány, de még a Google és a Facebook is részt vállal.

Nyilvánvaló, hogy a balliberális pártokban, a baloldalt vezető politikusokban csalódtak, s úgy látták, hogy inkább a médiumok világában kell baloldali erőfölényt létrehozni. Elgondolásuk nem alaptalan, mert tény, hogy a médiumok, a sajtó, az internet, a szerkesztőségek, az újságírók – tisztelet a kivételnek – már régen kiléptek a sajtó klasszikus feladatköréből, s már jó pár évtizede nem mások, mint politikai aktorok – hozzátéve azt, hogy ez a megállapításom döntően és meghatározóan a balliberális újságíró társadalomra jellemző.

Már csak azért sem, mert az európai politikatörténetet megvizsgálva láthatjuk, hogy voltak olyan baloldali vagy liberális politikusok, politikai pártok és kormányok, amelyek képesek voltak arra, hogy hazájuk érdekeit tartsák a legfontosabb origópontnak vagy jelzőtoronynak a hazai és nemzetközi politika színpadán. Ha példákat keresünk, akkor nyugodtan említhetjük akár Helmut Schmidt német kancellárt, vagy például Felipe González spanyol szocialista miniszterelnököt, de hazai példáink is akadnak, többek között Kéthly Anna vagy, ha mai példát akarnánk mondani, Szili Katalin neve is eszünkbe juthat – talán nem is véletlen, hogy a volt szocialista házelnök átállt a kormánypártok oldalára.

Tehát nem lehetetlen és elképzelhetetlen, hogy egy baloldali vagy liberális politikus nemzeti politikát folytasson. Ám ez nekünk, itt és most Magyarországon nem adatik meg, és ez súlyos károkat is okoz az országnak, mert a Dobrevek, Jávor Benedekek, Ficsor Ádámok, Cseh Katalinok stb. tevékenysége itthon és főleg külföldön, az unióban „clear and present danger”, vagyis egyértelmű és jelen lévő veszélyt jelent.

De vajon mi lehet ennek az alapvető, legmélyebb oka?

A velünk élő posztkommunizmus először Horn Gyulával, majd Medgyessy Péterrel, azután Gyurcsány Ferenccel és a többiekkel életben tartotta a külföldi hatalmaknak való automatikus alárendelődést, a labanc szellemiséget Magyarországon. Ráadásul mindehhez hozzájárult az a tény is, hogy történelmi okoknál fogva nálunk a liberális oldal sem nemzeti, hanem kozmopolita beállítottságú volt kezdettől fogva, Kis Jánostól egészen Magyar Bálintig és vissza. Utóbbiak követői a Momentum politikusai, tehát aligha mondhatunk mást, mint hogy ez a nemzetietlen baloldal a szocialistáktól a zöldekig a rendszerváltás óta eltelt 32 év óta semmit sem változott.

De beismerem, ez egyelőre nem más, mint „wishfull thinking”, azaz vágyvezérelt gondolkodás.

Ha így van, akkor tesszük tovább a dolgunkat nélkülük. Eddig is ezt tettük.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke felesége, Dobrev Klára társaságában a párt kongresszusán a Syma rendezvényközpontban (Fotó: MTI/ Marjai János)