De ezért vezettük be újból 2022 első felében az extraprofitadókat is, hogy lépést tegyünk az egyensúly visszaállítása felé, és megőrizzük a társadalompolitikai eredményeinket. A különadókkal és az adócsökkentésekkel elindított munkaalapú modell ugyanis lehetővé tette, hogy az alsó négy jövedelmi tizedbe tartozó magyarok is végre előrelépjenek. Az eredmények a kormányt igazolják: az OECD novemberben publikált adata szerint a 31 vizsgált tagország között a harmadik legnagyobb a társadalmi mobilitás Magyarországon: azaz nálunk volt a harmadik legkisebb esélye annak, hogy egy alsó ötödbe tartozó személy négy év elteltével beragadjon a legalsó jövedelmi kategóriába.

Ezt a modellt részben a különadók eszközével teremtettük meg, amelynek hosszabb távon történő fenntartásában is elengedhetetlenül fontos az extraprofitadók rendszere. Így például most mindent meg kell tenni azért, hogy továbbra is átlagosan, minden hónapban, minden háztartásnak 180 ezer forintot adhassunk a rezsicsökkentésen keresztül, hiszen egy nemzeti-kereszténydemokrata kormány legfőbb feladata megvédeni a magyar családokat a gazdasági háború pusztításától. De egyben el kell kerülnünk a gazdasági recessziót, és ehhez fenn kell tartani a hitelezést is, mivel nincs gazdasági növekedés vállalkozásbarát hitelezés nélkül. Ez igazságos közteherviselés és így extraprofitadók kivetése nélkül biztosan nem menne.

Az idő mára igazolta, hogy nekünk lett igazunk – mintaadók lettünk. Már nemcsak a bizottság szorgalmazza egyre erősebben a keletkezett extraprofitok megadóztatását, de az uniós országok többsége is mintakövetővé vált. Az első típusba azon országok (Belgium, Dánia, Görögország, Lengyelország, Románia, Spanyolország és Olaszország) tartoznak, amelyek Magyarországhoz hasonlóan (legalább részben) saját megoldásokat vezettek be (vagy ilyen adó hivatalos előkészítése zajlik), míg a második csoportban azokat az államokat (Bulgária, Csehország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Írország, Litvánia, Németország, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Svédország) tartjuk nyilván, amelyek EU-s direktíva alapján adóztatják meg (vagy tervezik) extraprofitot termelő vállalataikat.

Ausztria a fosszilisszektorban működő cégekre negyven százalékos adót vet ki, amiből 2023 végéig akár négymilliárd eurós (a 2022. évi GDP 0,9 százaléka) bevételt remél, de Németország is 33 százalékos különadót vezetne be az olaj-, szén- és gáztársaságok extranyereségének lefölözésére, ami akár hárommilliárd eurós (a 2022. évi GDP kevesebb mint 0,1 százaléka) bevételt hozhat. Ezek mellett Spanyolország 2023–2024-ben összesen hétmilliárd eurót (a 2022. évi GDP 0,6 százaléka) gyűjtene be a bankok és áramszolgáltatók adójából, a belgák az energiaszektor cégeitől 3,1 milliárd eurót (a 2022. évi GDP 0,6 százaléka) remélnek, Lengyelország pedig várhatóan 13,5 milliárd zloty (a 2022-es GDP 0,5 százaléka) extraadó-bevétellel kalkulál.

Egyes felmérések szerint a társadalom többsége nemcsak 2011-ben, de ma is egyetért az extraprofitadóval. Azt ugyanis nemcsak szakpolitikai, de értékválasztási kérdésnek is tartja, így kijelöli, hogy mely politikai erő milyen értékek pártján áll – a törekvés és az értékteremtés vagy a járadékvadászat oldalán. Ennek fényében különösen érdekes annak a kérdésnek a feltevése: vajon meddig maradhatnak velünk az extraprofitadók. A válasz igen egyszerű: addig, amíg velünk vannak a magas energiaárak, hiszen a rezsivédelem, pontosabban a családok megvédése mindennél fontosabb a jelenlegi kormány számára. Így minden extraprofitot termelő vállalatnak továbbra is ki kell vennie a részét a közteherviselésből.

A szerző gazdaságfejlesztési miniszter

Borítókép: A Mol Campus épülete Budapesten, a Kopaszi-gát mellett az avatás napján, 2022. december 8-án (Fotó: MTI/ Balogh Zoltán)