Az Európai Unió Nabucco projektjének „vetélytársaként” azonban a krími válság ­miatt hozott szankciók nyomán 2014 decemberében Oroszország letett a gázvezeték további építéséről.

Miközben Észak-Amerikát átszövik a szárazföldi csővezetékek, addig az EU-ban (részben az ő nyomásukra) megszűnik ugyanez a rendszer. Napjainkban a világ országai közül az Egyesült Államok áll az első helyen a leginkább kiterjedt, 814 596 km hosszúságú fővonal/átviteli vezetékrendszer-hálózattal, ezt követi Oroszország és Kanada 312 026, illetve 123 936 km-rel.

Az Egyesült Államoknak erősen integrált földgázvezeték-hálózata van, amely az USA egész kontinentális részén szállítja a földgázt. Az amerikai vezetékhálózat fővezetékből és egyéb vezetékekből áll, amelyek földgáztermelő területeket és tárolókat kötnek össze a helyi fogyasztókkal. Az elmúlt évtizedek során Amerikában az elosztóhálózat egyre csak bővült, hogy zavartalan földgázszolgáltatást tudjon biztosítani a kereskedelmi létesítmények és a lakásfejlesztések számára. Ezzel szemben az EU vezetői – erős amerikai nyomásra – felszámolni látszanak a kontinens energiabiztonságát. A szankciós politikával összefüggésben a gáz, az olaj, valamint az áram ára jelentősen emelkedett, az európai gazdaság válságközeli helyzetbe jutott. Bár Európa jelentős mértékben függ az Oroszországból érkező nyersanyagoktól, több állam vezetése inkább lemondott ezekről. Az orosz energiahordozókra is kivetett uniós szankciók mégsem hozták el az ukrajnai háború gyors befejezését.

2022 tavaszán az Európai Unió és az Egyesült Államok gázmegállapodást kötött azért, hogy a kontinens ellátását ennek segítségével oldják meg az orosz gázimporttól való függőség fokozatos csökkentése idején. A sajtó arról számolt be, hogy az USA még 2022-ben – a tervezett mennyiségen felül – 15 milliárd köbméter, majd 2030-ig évi ötvenmilliárd köbméter cseppfolyósított palagázt (a földfelszín alatti palakőzetből kinyerhető földgázt) szállít az uniónak. Amerikában viszont összesen hét, exportálásra alkalmas terminált üzemeltetnek, amelyek legfeljebb évi mintegy százmilliárd köbméternyi földgáz cseppfolyósítására, illetve transzportálására alkalmasak. E mennyiség nagy részét azonban Ázsia kötötte le az USA-tól korábbi hosszú távú szerződések értelmében. Továbbá az elmúlt években éppen az amerikai kormányzat döntése nyomán lassították a hivatalos engedélyezés folyamatát, így ma Amerikában több évbe telhet az újabb gázvezetékek építéséhez szükséges engedélyek megszerzése.

Az elmúlt év során Brüsszelben született politikai döntések súlyos felelősségi szempontokat is fölvetnek. A lisszaboni szerződés egyik újítása az EUMSZ-ben (az Európai Unió működéséről szóló szerződésben) éppen az energiáról szóló XXI. cím bevezetése volt. Ez a rendelkezés – az EUMSZ 194. cikke – meghatározza az EU energiapolitikájának céljait és a fő eljárási vonatkozásokat. A 194. cikk alapján az Európai Unió célja a környezet megőrzése és jobbítása, valamint az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások fejlesztésének előmozdítása. A 194. cikk (2) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy az uniós intézkedések „nem érintik a tagállamok azon jogát, hogy meghatározzák energiaforrásai kiaknázásának ­feltételeit, a különböző energiaforrások közötti választást és energiaellátásának általános szerkezetét”, az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül.

Az uniónak fontos szerepe lenne abban, hogy Európában a létfontosságú energetikai szektor fenyegetettségét időben felismerjék, illetve a meglévő fenyegetésekre való reagálási képességet javítsák. A brüsszeli döntések – elhibázott irányukkal – sajnálatosan hozzájárultak a mostani energiakrízis elmélyüléséhez, miközben már régebb óta erőltették a hagyományos energiatermelés leépítését – elég például az atomenergiára, a gáz- és árampiac liberalizálására gondolnunk. A brüsszeli szankciós politika miatt Európa nagy része a jövőben sokkal nehezebben és sokkal drágábban tud alternatív energiaforrásokhoz jutni.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felszólal a Világgazdasági Fórum találkozóján Davosban 2023. január 17-én (Fotó: MTI/EPA/Keystone/Laurent Gillieron)