Oroszország azon dolgozik (különösen 2022 eleje óta), hogy Törökországot bekapcsolja a többpólusú világ orosz–kínai szövetségébe. Oroszországnak szüksége van Törökországra az energiahordozók exportja miatt is. Utóbbi számára a menekültek és a szíriai beavatkozás gazdasági és politikai költségei – beleértve a kurd milíciák által jelentett fenyegetést is – túl magasak, ezért a szíriai kivonulás minél gyorsabb és gyakorlatiasabb végrehajtása még a közelgő török választások előtt kívánatos lenne. A török lakosság közel 60 százaléka támogatja a párbeszédet Bassár el-Aszad szíriai elnökkel abban a reményben, hogy a kapcsolatok helyreállítása megkönnyíti a menekültek visszatérését. A Szíriával való biztonsági együttműködésről szóló 1998-as adanai megállapodás aktualizálásáról szóló tárgyalások megkezdése, a kurd milíciák nélküli biztonságos övezet megvalósítása a Damaszkusszal való partnerség mellett szóló fontos érvek. Ennek részeként több szíriai kormányerőt telepítenének azokra a területekre, ahol a kurd népvédelmi egységek (YPG) és a kurd vezetésű Demokratikus Erők (SDF) aktívak.

Ezzel párhuzamosan kerülne sor a török csapatok egy részének kivonására Szíriából, és széles körű török kötelezettségvállalásra Szíria újjáépítésében. Észak-Szíria visszaszerzése helyreállítaná a szír állam integritását, és nagy valószínűséggel utat nyitna a normalizációnak. A Törökországgal kötött béke a szír gazdaság helyreállítására is kínálna megoldást. Szíria elsődleges célja, hogy Törökország vonja ki csapatait északról, és állítsa le a három legerősebb lázadó milícia támogatását. Aszad a feltételek megfogalmazásakor azonban Moszkvához igazodik, hiszen nem engedheti meg magának, hogy szabotálja Putyin stratégiáját, amely fokozatosan ellehetetlenítette Erdogan keményvonalas Szíria-politikáját.

Az orosz stratégia most a török–szíriai normalizációt tűzte ki prioritásként. Ennek következtében az Idlíbben és másutt hatalmon lévő fegyveres csoportok várhatóan elveszítik befolyásukat, erejüket. Egy biztonsági megállapodás Ankarával nem hagyhatna más lehetőséget az Egyesült Államok által támogatott szíriai kurdoknak sem, mint hogy békét kössenek Damaszkusszal. A török–szíriai megbékélés hosszabb távon az USA szíriai kivonulásához is vezethet, melynek következtében a Demokratikus Erőkhöz (SDF) csatlakozott északkelet-szíriai arab törzsek is a kormányzat fennhatóságának elismerésére kényszerülnének.

Erdogan Washingtonban ígéretet tehet arra, hogy segítene visszaszorítani Iránt, befolyásolná Damaszkusz Izrael-politikáját, és akár fel is éleszthetné közvetítő szerepét a közeledésben. Damaszkusznak ugyanakkor partnerekre van szüksége Oroszország ellensúlyozására és Irán befolyásának korlátozására, hogy politikai mozgástere bővüljön.

Úgy tűnik, Oroszország szíriai forgatókönyve – amely esélyt jelenthet a régió stabilizálására és erőforrásainak bölcs felhasználására – általában kedvező visszhangra talál a Közel-Keleten, és olyan kulcsfontosságú országok, mint Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek, támogatásukról biztosították ezt a tervet. Irán egyelőre kevésbé lelkes, mivel befolyását korlátozhatja Szíria szuverenitásának helyreállítása. Oroszországnak azonban gazdasági és katonai megfontolásokból, valamint egy többpólusú Közel-Kelet kialakításához mind Törökországra, mind Iránra szüksége van.

A menekültek Törökországból a rezsim által ellenőrzött szíriai területekre való visszatéréséhez Damaszkusz együttműködésére van szükség. A szíriai és a török követségek azon dolgoznak, hogy biztosítsák a visszatérők útját, előzetes biztonsági átvilágítás után, amelyben kiderül, hogy egyik biztonsági szerv sem körözi őket, vagy hogy ejtik a vádakat, mielőtt még visszatérnek szír területre, amennyiben nem követtek el bűncselekményt. Ez természetesen csak azokat a menekülteket érinti, akik tizenkét éve Törökországban tartózkodnak és nem vettek részt a harcokban. A Törökországban tartózkodó három és fél millió szíriai menekült többsége azonban Észak-Szíriából származik, amely jelenleg a törökök és a kurd milíciák közötti vitatott terület.

A szíriaiak hazatérésével kapcsolatos lelkesedést a rossz gazdasági helyzet nagymértékben visszafogja. Még ha a politikai stabilitást Oroszország biztosítja is, gazdasági ösztönzőkre van szükség ahhoz, hogy a szírek többségét meggyőzzék a hazatérésről. Ez nem lenne lehetséges az Öböl menti országok hozzájárulása nélkül, amelyek 2011-ben a felkelőket és az iszlamista milíciákat támogatták. Már 2011 előtt is sok szíriai számára nehézséget jelentett a megélhetés, csak a családi kötelékek és a stabilitás tartotta őket az országban. Számukra a háború volt az utolsó csepp a pohárban. Mivel a stabilitás megszűnt s a családi kötelékek is megszakadtak, és mivel az Európába jutott több mint egymillió szír jobban él, mint Törökországban vagy Szíriá­ban maradt honfitársai, sok szíriai számára jobb választásnak tűnik az Európába való továbbutazás, mint a Szíriába való visszatérés. Ez vonatkozik azokra is, akik korábban iszlamista milíciákban harcoltak.

A megállapodás tető alá hozásáig még rögös út vezet. Török részről a fölényes nyilatkozatok, a ragaszkodás a határ menti 30 kilométeres biztonsági zóna létrehozásához, a szíriai – fegyveres és fegyvertelen – szövetségeseik bevonásának követelése a damaszkuszi politikai átmenetbe mind hátráltatja a folyamatot. Damaszkusz ugyanakkor (egyelőre) elutasítja, hogy – Ankara kívánságával ellentétben – az SDF-et és az YPG-t terrorcsoportként kezelje. A szíriai ellenzéki csoportok tiltakoznak Ankara és Damaszkusz közeledése ellen, miközben az Idlíb nagy részét ellenőrző dzsihadista szervezet fokozta a kormányállások elleni támadásokat, Dél-Szíriában pedig egyre gyakoribbak a kilátástalan gazdasági helyzet miatti tüntetések.

A szerzők a Századvég Közéleti Tudásközpont vezető kutatói

Borítókép: Szíriai menekültek (Fotó: MTI/EPA/Nabíl Munzer)