Ez a magabiztos erkölcsi fölény, amellyel Kácer és kormánya többi tagja is elhatárolódik a magyar, tehát nem nyugati típusú demokráciától, azért mégiscsak hagy maga után némi kivetnivalót. A szlovák kormánypárt (OLaNO) 2022 őszétől ugyanis kisebbségben kormányoz, miután az őket két évig az orruknál fogva vezető és zsaroló liberálisok kiléptek a koalícióból.

Decemberben pedig Eduard Heger kormánya elveszített egy bizalmi szavazást a parlamentben, ami minden magára valamit is adó „nyugati típusú” demokráciában egyet jelentett volna a kormány azonnali lemondásával és előre hozott választások kiírásával.

Az igazság az, hogy Kácer úr egy olyan kormány tagja, amely teljesen elveszítette a szlovák szavazók bizalmát, és nullához közelítő demokratikus mandátummal rendelkezik. Pártja támogatottsága a 2020-as huszonöt százalékról mára hat százalékra zuhant, és ilyen körülmények közt tisztában vannak azzal, hogy Brüsszel és a Biden-féle Fehér Ház hallgatólagos támogatását csak úgy tudják biztosítani, ha ukrajnai fegyver-transzportokkal és olcsó Orbán-ellenes propagandával tovább bizonyítják lojalitásukat.

Karel Hirman szlovák gazdasági miniszter kollégájához hasonlóan, aki nemrég még azzal riogatott a sajtóban, hogy a magyar kormánynak titkos megállapodása van Putyinnal Kárpátalja visszacsatolásáról, Kácernek biztos információi voltak a Felvidék orosz segítséggel történő visszacsatolásáról Magyarországhoz. Az ilyen kaliberű hazugságokat itt a mi kis poros, „nem nyugati típusú” demokráciánk szemszögéből csakis gyűlöletbeszédnek, nemzeti közösségek elleni uszításnak és gyűlöletkeltésnek tudnánk minősíteni. A kritika fogalmához az ilyesminek semmi köze. És mondja mindezt Kácer egy olyan sajtótermékben, melynek egy kvázi magyar nemzetiségű főszerkesztője van. Micsoda szégyen!

Mindez persze Brüsszelben senkinek nem tűnik fel, Szlovákia forrásaiból nem csippentenek le néhány milliárdot jogállamisági aggodalmak címén, és nem kell felállítaniuk Integritás Hatóságot sem. Elég a jó öreg sovinisztának egy kis eurofíliába burkolóznia, fejni pár évig valamelyik Globsechez hasonló Soros-szervezetet vagy az amerikai demokratákkal egy kórusban énekelni, és tovább kormányozhat egy országot akár hat százalékkal is. Ezt a típusú politikust épp Brüsszel termelte ki magának: a gerinctelen, nemzeti érdekeket kiárusító euroopportunistákat. Az Ujhelyiket, Donáthokat, Kácereket és társaikat.

A szlovák külügyminiszter még keserű hangnemben arra is panaszkodott, hogy ha megszólal, a magyar újságírók szétszedik, és már Soros Györgynél is rosszabb sajtója van. Azért ne lovallja magát bele ennyire, miniszter úr, pár újságírón kívül a kutya nem hallott magáról Magyarországon. És nem is szedjük szét, csak rámutatunk arra a tényre, hogy véleménynyilvánításai Magyarországot illetően kizárólag a következetlenség és a hazugság intervallumai között mozognak.

Tudja, miniszter úr, nálunk még van médiaszabadság. Lehet itt egyaránt éltetni vagy kritizálni mind Sorost, mind az önhöz hasonló embereit is. Csendben azt reméljük, hogy a következő választásokon a szlovák polgárok véglegesen kipenderítik magukat a parlamentből, hogy aztán élhessünk egymás mellett békében, liberális bundába öltözött soviniszták üres fecsegése nélkül.

A szerző szerkesztő, újságíró

Borítókép: Rastislav Kácer (Fotó: MTI/ TASR/TASR/Jaroslav Novak)