Igazán felesleges feltennünk magunkban azt a kérdést, hogy a szlovák külügyminiszter, Rastislav Kácer valójában miben hisz és milyen politikai irányzat képviselője. Amerre a washingtoni és brüsszeli szelek fújnak, abba az irányba teszi ki a miniszter úr az erkölcsi vitorláját. Azért meg kell hagyni, hogy egy dologban az évek során következetes maradt: a magyar konzervatív politika és többségi társadalom iránti mély megvetésében.
Amikor 2018-ban, egy újabb Fidesz–KDNP választási győzelem által kiváltott dühroham után elhagyta magyarországi nagyköveti pozícióját, egy szlovák napilapnak adott interjúban „bizánci uralomra” és oligarchikus rendszerre panaszkodva jól bevágta maga mögött az ajtót. Ekkor már nyilvánvaló volt mindenkinek, hogy Kácer úrnak halvány fogalma sincs a diplomáciai alapelvekről, és jobban tette volna, ha elmegy inkább politizálni. De most, hogy ezt megtette, sajnos inkább mégis csak eltanácsolnám őt ettől a pályától is, és kívánnám, hogy maradt volna a Soros szponzorálta Globsecnél két másik magyargyűlölő harcostársával, Bajnai Gordonnal és a jó öreg Martin Selmayrral.
A minap a szlovák sajtóban újra Orbán Viktort mocskoló véleményt kerestek, és ezt nem akarták a véletlenre bízni, így jutott újra szóhoz a szlovák külügyminiszter. Ebben a szerepkörben Kácer ezúttal sem okozott csalódást: jöttek a „Putyin embere” és a Magyarország „nem nyugati típusú demokrácia” kijelentések. Hogy Pozsonyban mit értenek a nem nyugati típusú demokrácia alatt, azt egy nappal előtte a pénzügyminiszter és a bukott miniszterelnök, Igor Matovic magyarázta meg. Szerinte azért nem szabad most Szlovákiában előre hozott választásokat rendezni, mert ezek lennének az utolsó szabad választások. Ezután, állítja Matovic, egy „magyar típusú rendszer” állna be, ahol választásokat rendeznek ugyan, de mindig ugyanaz a párt nyer.
Hát igen, a szlovák társadalomban semmi sem okozna akkora riadalmat, mint egy stabil, nemzeti érdekeket előtérbe helyező kormány, amely nem küldi el az ország szinte összes hadieszközét a szomszédban zajló háborúba, ingyen. Nehéz lenne eldönteni azt is, hogy Matovic úr miért nem az Egyesült Királyságot hozta fel elrettentő példának, ahol a konzervatívok szintén 2010-től vannak egyhuzamban kormányon, mint itt a Fidesz.
Ez a magabiztos erkölcsi fölény, amellyel Kácer és kormánya többi tagja is elhatárolódik a magyar, tehát nem nyugati típusú demokráciától, azért mégiscsak hagy maga után némi kivetnivalót. A szlovák kormánypárt (OLaNO) 2022 őszétől ugyanis kisebbségben kormányoz, miután az őket két évig az orruknál fogva vezető és zsaroló liberálisok kiléptek a koalícióból.
Decemberben pedig Eduard Heger kormánya elveszített egy bizalmi szavazást a parlamentben, ami minden magára valamit is adó „nyugati típusú” demokráciában egyet jelentett volna a kormány azonnali lemondásával és előre hozott választások kiírásával.
Az igazság az, hogy Kácer úr egy olyan kormány tagja, amely teljesen elveszítette a szlovák szavazók bizalmát, és nullához közelítő demokratikus mandátummal rendelkezik. Pártja támogatottsága a 2020-as huszonöt százalékról mára hat százalékra zuhant, és ilyen körülmények közt tisztában vannak azzal, hogy Brüsszel és a Biden-féle Fehér Ház hallgatólagos támogatását csak úgy tudják biztosítani, ha ukrajnai fegyver-transzportokkal és olcsó Orbán-ellenes propagandával tovább bizonyítják lojalitásukat.
Karel Hirman szlovák gazdasági miniszter kollégájához hasonlóan, aki nemrég még azzal riogatott a sajtóban, hogy a magyar kormánynak titkos megállapodása van Putyinnal Kárpátalja visszacsatolásáról, Kácernek biztos információi voltak a Felvidék orosz segítséggel történő visszacsatolásáról Magyarországhoz. Az ilyen kaliberű hazugságokat itt a mi kis poros, „nem nyugati típusú” demokráciánk szemszögéből csakis gyűlöletbeszédnek, nemzeti közösségek elleni uszításnak és gyűlöletkeltésnek tudnánk minősíteni. A kritika fogalmához az ilyesminek semmi köze. És mondja mindezt Kácer egy olyan sajtótermékben, melynek egy kvázi magyar nemzetiségű főszerkesztője van. Micsoda szégyen!
Mindez persze Brüsszelben senkinek nem tűnik fel, Szlovákia forrásaiból nem csippentenek le néhány milliárdot jogállamisági aggodalmak címén, és nem kell felállítaniuk Integritás Hatóságot sem. Elég a jó öreg sovinisztának egy kis eurofíliába burkolóznia, fejni pár évig valamelyik Globsechez hasonló Soros-szervezetet vagy az amerikai demokratákkal egy kórusban énekelni, és tovább kormányozhat egy országot akár hat százalékkal is. Ezt a típusú politikust épp Brüsszel termelte ki magának: a gerinctelen, nemzeti érdekeket kiárusító euroopportunistákat. Az Ujhelyiket, Donáthokat, Kácereket és társaikat.
A szlovák külügyminiszter még keserű hangnemben arra is panaszkodott, hogy ha megszólal, a magyar újságírók szétszedik, és már Soros Györgynél is rosszabb sajtója van. Azért ne lovallja magát bele ennyire, miniszter úr, pár újságírón kívül a kutya nem hallott magáról Magyarországon. És nem is szedjük szét, csak rámutatunk arra a tényre, hogy véleménynyilvánításai Magyarországot illetően kizárólag a következetlenség és a hazugság intervallumai között mozognak.
