Milliódolláros kérdés: vállalná-e a német mérnök, tanár, hentes, a francia vasutas, pék, a brit, a svéd, a holland vagy a cseh adófizető a rá háruló terheket, akár a lemondást egy új kocsiról, tévéről, egzotikus nyaralásról stb.? Rákényszerült, és meg is tette a második világháborúban, de jusson eszünkbe: az Egyesült Államok az elhúzódó vietnami harcokat a hazai tiltakozás miatt otthon vesztette el, majd anyagi okok miatt vonult ki Afganisztánból, miközben az EU-polgár közel sem óhajt ilyen országokba eljutni.
A sok évszázados orosz történelmi tapasztalat azt mutatja, a nyugati törekvés a Német Lovagrend, XII. Károly svéd király, Napóleon és Hitler óta egyértelmű: országuk térdre kényszerítése. Legújabban Ukrajna NATO- és EU-tagságát, illetve annak lebegtetését is annak tartja, valós veszélyeivel együtt. Ezért szállta meg a Krím félszigetet, végül a minszki megállapodás felrúgása után hosszú éveket várt Ukrajna megtámadásáig. A Nyugat szankciókkal, fegyverszállítással és propaganda-hadjárattal reagál, csakhogy ez Leningrád ostromához, Sztálingrádhoz és a kurszki páncélos katlancsatához képest édeskevés.
Szakértők szerint Ukrajna területi egységét helyreállítani lehetetlen.
Korábban a lengyel–litván unió, majd a cári Oroszország része volt, önálló államisággal nem rendelkezett. Nem az ukrán nemzet, kultúra és függetlenségi törekvései legitimitása kérdéses, hanem az, hogy egy soknemzetiségű állam megengedheti-e magának az elnyomó, kirekesztő politikát más népcsoportokkal, kiváltképpen oroszok millióival, illetve a jelentős számú kárpátaljai magyarsággal szemben. Atomfegyverre és NATO-tagságra törekvése pedig a harmadik világháború valós kockázatával jár.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!