A múlt hét végén nevet változtatott a Jobbik. Nem Köpönyegforgatók, Szélkakasok vagy Nemzetárulók lett e hitehagyott csipet csapat új neve, hanem Jobbik – Konzervatívok.
A párt honlapján olvasható idevágó nyilatkozatban azzal vádolják az európai értékeket és életformát védő magyar miniszterelnököt, hogy „elárulta Európát”, az ukrán háború vonatkozásában megfogalmazott elvszerű, békepárti magyar álláspontot „oroszimádatnak” titulálják, s nem haboznak azt állítani, hogy az Isten, haza, család értékhármasra épülő klasszikus konzervatív kormánypolitikának semmi köze a hagyományokhoz. De bezzeg nekik…
A szöveg kapcsán három alapvető kérdés merülhet fel az olvasóban, azon túl persze, hogy a szerző komolyan gondolta-e egyáltalán a megfogalmazottakat.
Az első, hogy lehet-e hiteles konzervatív politikát folytatni brüsszeli iránytűvel, az Egyesült Államok mai, globalista vezetésének zsoldosaként?
A válasz kézenfekvően nemleges, tekintve, hogy a nemzetközi háttérhatalom, amelynek bábja az amerikai kormányzat és az egész uniós vezetés, nemcsak a konzervatív értékeket igyekszik megsemmisíteni, hanem annak a kulturális közegnek, tételesen a keresztény fehér Európának a teljes felszámolására törekszik, amely kigyöngyözte magából évszázadok alatt a konzervatív gondolkodást.A következő, hogy
lehet-e sikeres egy olyan politika, amely konzervatívnak mondja magát, de a „pusztító világerő” szolgálatába szegődik,
segédkezik a hirdetett értékek megsemmisítésében, a nemzetállamok és a nemzeti közösségek felszámolásában, olyan politikai erők szolgálatába áll, amelyek a keresztény gyökerű morált a totális relativizmus, az amoralitás és immoralitás sajátos amalgámjával igyekeznek helyettesíteni, a családpolitika helyett migrációval oldanák meg a demográfiai problémákat és LMBTQXYZ-propagandával fertőzik a felnövekvő generációk agyát? Az Európai Néppártban tömörült, megfelelési kényszeres, a legfontosabb kérdésekben a baloldal kottájából játszó álkonzervatív fősodor példája azt mutatja, hogy ez bizony lehetséges.
A harmadik kérdés, hogy lehet-e sikert elérni ma Magyarországon egy ilyen politikával?
Nos, a válasz nem annyira egyértelmű, mint az első két kérdés esetében, de annyit ki lehet jelenteni, hogy akik ezzel az abszurdummal próbálkoztak eddig Dávid Ibolyától Márki-Zay Péterig, csúfosan orra buktak. Ha ehhez hozzávesszük a Jobbik taktikai, stratégiai és értékrendi irányváltását és a saját választói tábor módszeres szétverését, nem nehéz megjósolni Gyöngyösiék kudarcát is.