Csak idő kérdése volt, hogy a mellékhelyiségben ülő nők után kémkedő okosporszívó és a hűtőszekrényt fellármázó okosmajonéz után színre lépjen az okosvibrátor is. Félelmetes, hogy hol tart ma már a tudomány, de talán ezzel elértük a csúcspontot és megpihenhetünk kissé. Az eszköz megjelenése egyébként nem okozott túl nagy meglepetést, mint ahogy a következményei sem. Az okostelefonok és -laptopok, az okostelevíziók, a közösséginek nevezett oldalak és a kukkoló porszívók után miért pont ez a szerkezet ne küldene jelentést a központba felhasználóinak szokásairól? Intim szféra, méghozzá egyike a legintimebbeknek? Na és. Majd hatéves történet ez már és azért került újra felszínre, mert némi tépelődés után a gyártó céget átszámítva nagyjából egymilliárd forintos bírsággal sújtották, mivel elfelejtették tájékoztatni a kedves vásárlókat, hogy ennyire okosak. Konkrétan, hogy a termékhez illeszkedő alkalmazás adatokat gyűjt, többek között a használat gyakoriságáról és intenzitásáról is.
Nem vagyunk prűdek, sőt, de most maradjunk ennyiben. Meg annyiban, hogy ezeknél még a komcsik is jobbak voltak, mert azok is bementek a hálószobákba, de legalább megálltak az ágy végénél.
Egyben és ugyanakkor azt is leszögezhetjük, hogy a németek sem prűdek, egy szemernyit sem. Amint azt a BBC idevonatkozó megállapításából is kiderül, Németország egy olyan ország, amely a nyilvános meztelenkedést bizonyos körülmények között helyénvalónak és egészségesnek tartja. Évtizedeken és rezsimeken átívelő közmegegyezés ez, így volt a náci időkben is, holott akkoriban amit csak értek, azt betiltották és a szintén gyászos emlékezetű NDK-ban is akadálytalanul üzemeltek a Freikörperkultur klubjai, a szabad testkultúra hívei ebben a tekintetben bátran elmehettek a falig.
Így aztán abban sincs semmi meglepő, hogy a városi hatóság döntése alapján hamarosan félmeztelenül is úszhatnak a nők a berlini nyilvános uszodákban.
Én ezt a magam részéről innen a távolból messzemenőkig támogatom, mind emberileg, mind művészileg, úgy is, mint öreg fehér férfi.
Annál is inkább, mivel szilárd meggyőződésem, hogy a közvélekedéssel szöges ellentétben a hatvanas éveket nem az zárta le, amikor a Hell’s Angels tagjai megkéseltek egy Meredith Hunter nevű fiatalembert a Rolling Stones altamonti koncertjén, hanem a melltartólobbi gátlástalan nyomulása, és akkor is hetekig vigasztalhatatlan voltam, amikor a topless divatja úgy tűnt el a balatoni strandokról, akár a fecskék egy röpke gyülekező után. Mondjuk egy uszodában lehet, hogy egy pillanatra meglepődnék a látványtól, ám alighanem, ha duzzogva is, de hamar beletörődnék vagy legalábbis megszoknám. Az ember előbb-utóbb mindenbe belefásul. Igen ám, de megboldogult boldog ifjúkorom óta sok víz lefolyt a Berettyón és a Spree-n, nagyot változott a világ, vagy mi.
