Már az is színtiszta szexizmus és vén, sápkóros férfisovinizmus, hogy mindezeket leírom, és belegondolni is hátborzongató, hogy miként viselkednék adott esetben. Mert ha ránéznék az azt sem tudnám, milyen névelővel ellátott élőlényre, és persze hogy óhatatlanul is, ösztönösen mintegy rávetném természetesen nem magamat, hanem a tekintetemet, azaz futó pillantásomat, mert ennyi még megmaradt bennem az evolúciós sztrádán poroszkálva, az manapság már önmagában zaklatás. Méghozzá a tetejébe mindjárt szexuális. Ha meg nem, akkor az a baj, mert egész nap nem járkálhatok szemlesütve, szurokfekete szembogaramat a földnek szegezve, mert akkor ugyan nagyobb eséllyel megúszom, hogy hanyatt vágódjak a vizes kövön, viszont a kabinos teljes joggal feltételezheti, hogy megtébolyodtam, és preventív célzattal rám hívja a terrorelhárítókat.
Azoktól meg az Isten irgalmazzon, mert ha azzal védekeznék, hogy néhány mell miatt viselkedtem úgy, mint egy féleszű, azonnal rám nyomják az áldozathibáztatást, az meg rosszabb, mint ha a késemet keresgéltem volna, hogy aztán levezényeljek egy technikailag tökéletesen kivitelezett ámokfutást a szinkronúszók között.
Azt hiszik, viccelek, közben meg nem. Tótágast állt a világ (na tessék, még ez is, eszemben sincs sértegetni északi szomszédainkat, de az sem érdekel, hogy Rémusz bácsit befestették feketére), és a női és a férfi „szerepek” körül különösen nagy a zűrzavar. A berlini uszodában például nem azért úszkálhatnak majd félmeztelenül a lányok és az asszonyok, mert hirtelen ez lett a heppjük, hanem azért, mert ha nem tehetnék, az diszkrimináció lenne. Ez az indoklás. A nőknek ugyanis ugyanolyan szent és elidegeníthetetlen joguk félmeztelenül grasszálni az uszodában, mint a férfiaknak.
Éljen az egyenjogúság!
Valamint éljenek a csajok, ahogyan azt Pierre oly szépen mondta a Megáll az időben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!