Az utóbbi években jelentősen megnőtt a nyugati befektetők és hitelezők szerepe az ukrán mezőgazdaságban, főként annak exportra termelő részében. Úgy tűnik, hogy Brüsszel az európai gazdák helyett az ő érdekeiket képviseli, ráadásul azért sem tett érdemi lépéseket, hogy az Ukrajnából származó élelmiszer eljusson azon szegény országokba, ahol ennek hiányában súlyos éhínség alakulhat ki.
Az utóbbi napokban a politikai napirend egyik legélesebb kérdésévé vált az ukrán mezőgazdasági termékek dömpingje, és az azzal kapcsolatos, az Európai Bizottság által kritizált uniós tagállami lépések. Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, majd Bulgária megtiltotta keleti szomszédunk bizonyos terményeinek importját, mert azok elárasztották az európai piacokat, és ezzel veszélybe sodorták az itteni gazdatársadalmakat. Az sem mellékes, hogy Ukrajnában olyan vegyszerek és technológiák alkalmazása is megengedett, amelyeket az Európai Unió szabályozása tilt, vagyis a szükséges lépések megtételének hiányában a fogyasztók asztalára is silány vagy akár egészségükre nézve veszélyes élelmiszer kerülhetne.
Brüsszel tavaly májusban tett javaslatot arra, hogy a háborúval sújtott Ukrajnának adott segítségnyújtás keretében „szolidaritási folyosót” nyit az ukrán mezőgazdasági termékeknek, hiszen a fegyveres konfliktus ellehetetlenítette azok világpiacra juttatását. Ez a lépés lényegében a humanitárius segítségnyújtás egyik formájának tekinthető, ezért maximálisan akceptálható volt, már csak azért is, mert a szegény országokban kibontakozó élelmiszerválság megelőzését is szolgálta volna.
A valóságban azonban az említett támogatható célok egyáltalán nem érvényesültek. Mivel az importőrök nem továbbították az Ukrajnából behozott termékeket az uniós piacon kívülre, azok a „szolidaritási folyosón”, vagyis Európában ragadtak, lehetetlen helyzetbe hozva a közép-európai gazdákat, akiknek a nyakán maradtak a jobb minőségű, biztonságos, de a költségesebb előállítás miatt drágább terményeik. Ez tehát csőddel fenyegeti mások mellett a magyar, lengyel, szlovák és bolgár gazdákat.
A szegény országokba nem jutott el az ukrán gabona, a közép-európai gazdák helyzete viszont kilátástalanná vált volna, ha kormányaik nem lépnek fel védelmükben, vállalva ezzel Brüsszel rosszallását. A tagállami cselekvés lényege az, hogy Ukrajna megsegítését visszaterelje az eredeti mederbe. A keleti szomszédunkból származó termények tranzitját továbbra is biztosítanák, de nem hagynák, hogy azokat a területükön használják fel. Ez lehetővé tenné az ukrán agrártermékek exportját, illetve azt is, hogy azok rendeltetési helyükre kerüljenek, de ne sodorják a csőd szélére a közép-európai gazdákat.
Ezért is furcsa Brüsszelnek az üggyel kapcsolatos testtartása. Szerda estére ugyan már sikerült elérni, hogy a dömping kárvallottjai uniós támogatásban részesüljenek és a frontországok kormányai fenntarthassák az érintett termények egy részével kapcsolatban az importtilalmat, Ursula von der Leyen mégis megeresztett egy dörgedelmes üzenetet a „renitens” kabineteknek, amely szerint „a közös európai megközelítés helyett alkalmazott egyoldalú intézkedések csak Ukrajna ellenfeleinek kedveznek, továbbá csorbíthatják az EU Ukrajna iránti megingathatatlan támogatását”.