idezojelek

Ezért pikkel a CIA Orbánra

A magyar kormányfő átlépte a vörös vonalat az amerikaiak szemében.

Bácskai Balázs avatarja
Bácskai Balázs
Cikk kép: undefined
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) erősen elfogult Orbán Viktorral és kormányával szemben. Más magyarázat aligha lehet arra a szigorúan titkos jelentésre, amely az utóbbi hetekben látott napvilágot, és amely szerint a magyar miniszterelnök az egész Amerikai Egyesült Államokat tekinti a legnagyobb geopolitikai ellenfelének. 

A dokumentum – amennyiben valódi – félrevezető és erős csúsztatást fogalmaz meg: a kormányfő legfeljebb a Demokrata Pártot tekintheti ellenfelének. Habár a mindenkori magyar kormányok és a Demokrata Párt közötti ellentét még Orbán Viktor 2010-es választási győzelme előtti időkre is visszanyúlik, az amerikai baloldali-liberális politikai elit tett is azért, hogy a magyar kormánykörök mostanában nehezteljenek rá: gondoljunk csak a dollárbaloldal botrányára, amikor a 2022-es választásokon négymilliárd forinttal támogatták az ellenzéket. 

Az esetet az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága is tárgyalta, és a zárt ülésekről nyilvánosságra hoztak két, a történteket feltáró anyagot. Ezekből kiderült, hogy a jelenleg kormányzó Demokrata Párthoz köthető személyek állnak a Magyarországra guruló dollárok mögött.

Mindemellett érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy a magyar miniszterelnök 2019-ben a Fehér Házba látogatott Donald Trumphoz, majd 2022-ben az amerikai konzervatív körök egyik legnagyobb rendezvénysorozatán, a CPAC-en mondott beszédet Dallasban. Ez aligha képzelhető el egy olyan politikus esetében, aki az Egyesült Államok egészét ellenfélként jelöli ki.

A CIA-jelentést természetesen nem lehet önmagában szemlélni, a hírszerzők a kormányokat szolgálják ki információval, ami pedig a döntéshozatalt segíti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Központi Hírszerző Ügynökségnek ne lennének saját érdekei, amelyek mentén cselekszik. Az egyik ilyen – és esetünkben ez a legfontosabb tényező –, hogy Orbán Viktor aktív támogatója, drukkere Donald Trumpnak, akivel elnöki terminusa alatt lényegében szembekerült a CIA és az amerikai hírszerző közösség nagy része. 

Éppen ezért ez a baráti viszony lehet az amerikai demokraták és a CIA számára is a vörös vonal, amit átlépett a magyar miniszterelnök. Erre mutat az is, hogy nemrég David Press­man budapesti amerikai nagykövet külön Twitter-posztot szentelt annak, amikor Orbán Viktor a közösségi oldalán egy Trumppal szolidáris bejegyzést tett közzé. 

A magyar miniszterelnök üzenete, annak időzítése arra utal, hogy szorít Trumpnak, hogy sikerrel kezelje a várhatóan ellene induló eljárásokat. A nagykövet azonban mindezt az amerikai belpolitikába való beavatkozásként értelmezte, erősen kiforgatva kontextusából az eredeti üzenetet.

A Demokrata Párton belüli Trump-fóbia talán nem szorul külön bemutatásra, a magyarországi sajtó részletesen foglalkozott a kérdéssel. A korábbi amerikai elnök és a CIA kapcsolata azonban idehaza nem került fókuszba. A történetet jelentősen leegyszerűsítve, de mégis közérthetően mondta el Andrew Bustamante nyugdíjazott CIA-tiszt tavaly nyáron, Lex Fridman podcast interjújában.

A korábbi kém a történet kezdetét visszavezeti a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokig, amely után egy kongresszusi vizsgálóbizottság megállapította: az egyik legjelentősebb, az ikertornyok ledőléséhez vezető tényező az volt, hogy a különböző amerikai hírszerző ügynökségek nem megfelelően osztották meg az információkat egymással, miközben rivalizáltak is. Mindemellett az újfajta erőpróbára, a terror elleni háborúra sem voltak felkészülve. 

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A bizottság egyik legfontosabb javaslata az volt, hogy alaposan fel kell duzzasztani a titkosszolgálatok állományát az új biztonsági kihívások nyomán. Ez azonban aligha volt gyorsan kivitelezhető, hiszen egy átlagos CIA- vagy NSA-ügynök kiképzési ideje hat–kilenc hónap. A hirtelen megnőtt információigény kiszolgálására egyetlen út tűnt járhatónak: a magán-hírszerzőcégek bevonása. Ezek a vállalkozások addig is szerződtek az amerikai kormánnyal, ezt követően azonban megsokszorozódtak a megbízásaik.

Donald Trump az elnökké választása után szintén a magánhírszerző cégeket részesítette előnyben a CIA-val szemben. Legfőképpen azért, mert míg a magánhírszerzők a piacról voltak kénytelenek megélni, és a bevételeiket az általuk megszerezhető információk, a termékeik minősége határozta meg, addig a CIA bizonyos részlegeinél ez a hatékonyság nem volt jellemző, hiszen a nap végén mindenképp megkapják az adófizetők pénzét szövetségi ügynökségként. Bustamante véleménye szerint Trump politikája pontosan ezekre a „hatékonytalanságokra” mutatott rá a rendszerben.

Ezzel egy időben Donald Trump elkezdte visszavágni a nyugdíjba vonult hírszerző tisztek titkos információkhoz való hozzáférését. Ez egy elképesztően komoly érvágás volt a korábbi CIA-tiszteknek – elevenítette fel Bustamante.

 Az akkori elnök célja ezzel az volt, hogy arra ösztönözze a hírszerző tiszteket, hogy maradjanak az állam szolgálatában. Az ugyanis egy gyakori karrierúttá vált körükben, hogy korán nyugdíjba vonultak, ám megtarthatták a titkos információkhoz való hozzáférés jogát (security clearance) és ezt a tudásukat a magán-hírszerzőcégeknél kamatoztatták a CIA-nál kapott fizetés sokszorosáért.

Rövid kitérő: valószínűsíthető, hogy a hetekben kiszivárgott titkos dokumentumok mögött is ezen modell problematikája áll. A kiszivárogtatásokról beszámoló The Economist cikkében ugyanis megjegyzik, hogy jelenleg 1,3 millió amerikai állampolgárnak van valamilyen mértékű hozzáférési joga titkos kormányzati dokumentumokhoz. Azok köre természetesen nagyságrendekkel alacsonyabb, akik a mostani botrányban érintett jelentéseket láthatták.

Trumpék elképzelése tehát az volt, hogy aki karriert csinált a CIA-nál vagy mondjuk az elektronikus hírszerzésért felelős NSA-nél, az maradjon is ott. Aki elmegy, az elveszíti a titkos információkhoz való hozzáférését, mert a továbbiakban semmi köze ahhoz, hogy a kormány mit tesz. Az elnök emiatt kőkemény támadások kereszttüzébe került, hiszen egy rendkívül profitábilis karrierúttól vágta el a hírszerző közösség egy részét, miközben az amerikai polgárok érdekeit védte. 

Bustamante kiemelte, hogy természetesen a döntésekben közrejátszott politikai érdek is: az elnök nem akarta, hogy a vele nem szimpatizáló CIA-tisztek kikerüljenek azokhoz a magánhírszerző vállalatokhoz, amelyekkel kormányzati együttműködést tervezett, és így két irányból kelljen hadakoznia a hírszerzőkkel. Így talán érthető, hogy – ha a dokumentumok igazak, akkor – a CIA-nek miért volt érdeke csúsztatni a magyar miniszterelnökről.

A magyar–amerikai kapcsolatoknak természetesen még ezernyi más vetülete is van, a genderkérdéstől kezdve Ukrajna támogatásáig, de az biztos, hogy ezek közül egy sem szúrja annyira a Demokrata Párt és a CIA szemét, mint Orbán Viktor és Donald Trump barátsága.

Borítókép: Orbán Viktor és Donald Trump találkozója a korábbi amerikai elnök New Jersey állambeli bedminsteri birtokán 2022. augusztus 2-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A Hunyadi-film és a román mítoszok

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

A pöcegödör legalján

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szalai Ádámot újra kísérti az ellentmondás

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Hígtrágya és pogrom Hollandiában

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.