A magyarországi ellenzék az elmúlt tizenhárom évben sorozatosan bizonyítja, hogy intellektuálisan kiürült és képtelen bárminemű politikai innovációra. Ezt a folyamatos utcai demonstrációkkal is bizonyítják. Az akár erőszakos jelenetekbe torkolló újabb és újabb eseményeiket sorozatosan fiatal arcokkal próbálják eladni, és az ő jelenlétüket „nemzedéki élményként” állítják be. Az már más kérdés, hogy ez a „nemzedéki élmény” egyáltalán nem jelenik meg a választási eredményekben.
Csaknem a feledés homályába vész, de az ellenzék egy évvel az első kétharmados Orbán-kormány beiktatása után megszervezte a „Millát”, azaz létrehozták az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” Facebook-oldalt. A csoport a hangzatos elnevezés ellenére mindössze százezernél alig nagyobb támogatói körrel rendelkezett. De már akkor is az volt a céljuk, hogy egy nem politikus, fiatal, ismeretlen arcot állítsanak az előtérbe. Ez a recept semmit sem változott azóta.
Amíg lehet, ki is használják a naiv, sok fiatalra jellemző küldetéstudatot, felháborodást, világmegváltó hozzáállást, a lázadó attitűdöt. Végül – miután kihasználták őket, és a politikai narratíva nem igényli jelenlétüket – ejtik az aktuális váteszt, hiszen nincs már rá semmi szükség. Ennyit tehát az ellenzék „megújításáról”.
Nézzünk egy-két példát az elmúlt tizenhárom évből, frissítsük fel emlékezetünket néhány névvel és tüntetéssel. Emlékszik még valaki Karsay Dorottyára? Nem, ugye? A fiatal lány Soros-egyetemista és NGO-munkatársként a 2011-es „Milla-tüntetések” arca volt. Ő énekelte a Nem tetszik a rendszer című ellenzéki dalt is. Karsay – aki a Budapest Pride szóvivőjeként is feltűnt – időközben nemet és országot is váltott, manapság Németországban dolgozik transznemű aktivistaként.
A Milla után, illetve mellett 2011-ben szerveződött a „felsőoktatási forradalmárok” szervezete, a Hallgatói Hálózat (HaHa) is. Az amerikai baloldali, sorosista körök által tréningelt hahások annyira jól bemagolták Saul Alinsky demonstrációs módszereit, hogy azokat élesben ki is próbálták a Fidesz Lendvay utcai székházának 2013-as és 2014-es megtámadásakor, valamint különböző híd- és campusfoglalásokon is. Talán ezért is hordozta őket a tenyerén a baloldali média.
Az első vezérszónokuk Polgár Dóra volt. A „civil” aktivista 2010-ben MSZP-s jelöltként indult az önkormányzati választásokon, aztán DK-s lett, ahonnan 2012-ben kilépett. Őt követte a szabadszájúságáról ismert Papp Réka Kinga a szervezet új csillagaként. Ő készítette néhány év múlva például azt a rádióinterjút Cseh Katalinnal, amelyben az abortuszt egy botmixerhez hasonlította. A momentumos – egyébként nőgyógyászként végzett – Cseh ezen nagyon jót nevetett. Papp dolgozott Schilling Árpád mellett művészeti vezetőként a Krétakör operaprojektjében, majd 2017-ben a Slejm – a torkon ragadt politika nevű YouTube-csatornának volt a társműsorvezetője az ellenzéki aktivista Gulyás Márton mellett. 2018-ban Bécsbe ment, ahol az Eurozine nevű magazin főszerkesztője lett, amelynek az Open Society Foundations is a támogatója volt.
Ugyancsak a HaHában aktivizálódott a jelenleg Karácsony Gergely főpolgármester főtanácsadójaként dolgozó, korábban a Párbeszédbe is belépett Misetics Bálint. Hiába, a baloldalon vékony választóvonal húzódik az aktív politikusi és a civil forradalmári lét között. Ők persze akkor is függetlenek, ha tényszerűen nem azok.
Nemrégiben a Pulay András vezette MSZP-közeli Publicus Intézet elemzőjeként tűnt fel Kálló Dániel, aki nemrégiben még a szocialisták nagy reménysége volt. A Független Diákparlament tagja, korábbi szóvivője több tüntetésen is éles kormánykritikát fogalmazott meg. Ez olyannyira bejött az MSZP-nek, hogy a 2019-es uniós listájukon szerepeltették az ifjú politikusból ma már „objektív” elemzővé érett Kállót. Hiába, a szociktól már akkor is csak egy képviselő került be az Európai Parlamentbe, de azóta Ujhelyi István is kilépett a kifakult szegfű pártjából.
