Csak játékszerek a diákmozgalmárok

A magyarországi ellenzék az elmúlt tizenhárom évben sorozatosan bizonyítja, hogy intellektuálisan kiürült és képtelen bárminemű politikai innovációra. Ezt a folyamatos utcai demonstrációkkal is bizonyítják. Az akár erőszakos jelenetekbe torkolló újabb és újabb eseményeiket sorozatosan fiatal arcokkal próbálják eladni, és az ő jelenlétüket „nemzedéki élményként” állítják be. Az már más kérdés, hogy ez a „nemzedéki élmény” egyáltalán nem jelenik meg a választási eredményekben.

Csaknem a feledés homályába vész, de az ellenzék egy évvel az első kétharmados Orbán-kormány beiktatása után megszervezte a „Millát”, azaz létrehozták az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” Facebook-oldalt. A csoport a hangzatos elnevezés ellenére mindössze százezernél alig nagyobb támogatói körrel rendelkezett. De már akkor is az volt a céljuk, hogy egy nem politikus, fiatal, ismeretlen arcot állítsanak az előtérbe. Ez a recept semmit sem változott azóta.

Amíg lehet, ki is használják a naiv, sok fiatalra jellemző küldetéstudatot, felháborodást, világmegváltó hozzáállást, a lázadó attitűdöt. Végül – miután kihasználták őket, és a politikai narratíva nem igényli jelenlétüket – ejtik az aktuális váteszt, hiszen nincs már rá semmi szükség. Ennyit tehát az ellenzék „megújításáról”.

Nézzünk egy-két példát az elmúlt tizenhárom évből, frissítsük fel emlékezetünket néhány névvel és tüntetéssel. Emlékszik még valaki Karsay Dorottyára? Nem, ugye? A fiatal lány Soros-egyetemista és NGO-munkatársként a 2011-es „Milla-tüntetések” arca volt. Ő énekelte a Nem tetszik a rendszer című ellenzéki dalt is. Karsay – aki a Budapest Pride szóvivőjeként is feltűnt – időközben nemet és országot is váltott, manapság Németországban dolgozik transznemű aktivistaként.

A Milla után, illetve mellett 2011-ben szerveződött a „felsőoktatási forradalmárok” szervezete, a Hallgatói Hálózat (HaHa) is. Az amerikai baloldali, sorosista körök által tréningelt hahások annyira jól bemagolták Saul Alinsky demonstrációs módszereit, hogy azokat élesben ki is próbálták a Fidesz Lendvay utcai székházának 2013-as és 2014-es megtámadásakor, valamint különböző híd- és campusfoglalásokon is. Talán ezért is hordozta őket a tenyerén a baloldali média.

Az első vezérszónokuk Polgár Dóra volt. A „civil” aktivista 2010-ben MSZP-s jelöltként indult az önkormányzati választásokon, aztán DK-s lett, ahonnan 2012-ben kilépett. Őt követte a szabadszájúságáról ismert Papp Réka Kinga a szervezet új csillagaként. Ő készítette néhány év múlva például azt a rádióinterjút Cseh Katalinnal, amelyben az abortuszt egy botmixerhez hasonlította. A momentumos – egyébként nőgyógyászként végzett – Cseh ezen nagyon jót nevetett. Papp dolgozott Schilling Árpád mellett művészeti vezetőként a Krétakör operaprojektjében, majd 2017-ben a Slejm – a torkon ragadt politika nevű YouTube-csatornának volt a társműsorvezetője az ellenzéki aktivista Gulyás Márton mellett. 2018-ban Bécsbe ment, ahol az Eurozine nevű magazin főszerkesztője lett, amelynek az Open Society Foundations is a támogatója volt.

Ugyancsak a HaHában aktivizálódott a jelenleg Karácsony Gergely főpolgármester főtanácsadójaként dolgozó, korábban a Párbeszédbe is belépett Misetics Bálint. Hiába, a baloldalon vékony választóvonal húzódik az aktív politikusi és a civil forradalmári lét között. Ők persze akkor is függetlenek, ha tényszerűen nem azok.

Nemrégiben a Pulay András vezette MSZP-közeli Publicus Intézet elemzőjeként tűnt fel Kálló Dániel, aki nemrégiben még a szocialisták nagy reménysége volt. A Független Diákparlament tagja, korábbi szóvivője több tüntetésen is éles kormánykritikát fogalmazott meg. Ez olyannyira bejött az MSZP-nek, hogy a 2019-es uniós listájukon szerepeltették az ifjú politikusból ma már „objektív” elemzővé érett Kállót. Hiába, a szociktól már akkor is csak egy képviselő került be az Európai Parlamentbe, de azóta Ujhelyi István is kilépett a kifakult szegfű pártjából.

További Vélemény híreink

Így használta fel a baloldal a fiatalokat (1.)

Lehet, hogy a diákmozgalmárok közül Nagy Blanka nevére emlékeznek a legtöbben az olvasók közül. Ő sem nagyon tudta eldönteni, hogy politikus-e vagy civil aktivista, így inkább mindkettő volt egyszerre. A kiskunfélegyházi lány azzal lett a baloldal sztárja, hogy egy 2018-as tüntetésen trágár szavakkal minősítette Áder János köztársasági elnököt. Mással nem nagyon hívta fel magára a figyelmet, bár kacérkodott a DK-val is, de inkább a Momentumba lépett be. A szülővárosában azért a választók nem díjazták annyira Blanka produkcióját, hiszen hiába indult az önkormányzati képviselőségért, nem nyert mandátumot.

További Vélemény híreink

Így használta fel a baloldal a fiatalokat (2.)

Ő eltűnt a politikai süllyesztőben, de itt van nekünk helyette Pankotai Lili. A megszeppent gimnazistának egyáltalán nem nevezhető lányt az ellenzék első politikai fellépése óta maga előtt tolja, ő talán észre sem veszi, hogy politikai célokra használják fel, így félő, hogy a kortársaitól eltérően nem lesz normális élete. Idén a hiányzásai miatt például nem is érettségizhetett. Annál jobb másban: nemrégiben ország-világ előtt megmutatta, hogy a káromkodáshoz és a megafonba való kiabáláshoz nagyon ért. Az is biztos, hogy kétségkívül jól szerepelne egy Greta Thunberg-hasonmásversenyen is.

Kíváncsian várjuk, hogyan alakul a sorsa, pártaktivista, esetleg balos főtanácsadó, valamilyen Soros-szervezet munkatársa vagy liberális elemző, műsorvezető válik-e belőle. Az sem elképzelhetetlen, egyszer rájön majd, hogy az ellenzéki pártok, háttéremberek csak kihasználják, aztán amikor az érdekük úgy kívánja, elengedik a kezét.

A baloldali politikusok között ugyanis nem nagyon akad már hiteles szereplő, ez az oka annak, hogy előremenekülnek a politikai pedofíliába. A gyerekek, fiatalok arcával próbálják eladni az ellenzéki politikát. Képtelenek arra, hogy felfogják, nincsen valós társadalmi elégedetlenség a kormánnyal szemben. Az Orbán-gyűlöletük olyan erős, hogy minden társadalmi rezdülést csak ezen keresztül képesek értelmezni. Azt gondolják, hogy az egyes szakpolitikai döntésekből következő elégedetlenségek minden választót ugyanolyan erővel tiltakozásra késztetnek. A valóságban ez a politika teljes félreértése.

Ezek az ügyek természetesen nagyon is fontosak, de leginkább szakpolitikai kérdések. Az elmúlt években a migráció, a gyermekvédelem és a béke témája az a három csomópont, amelyben nemzeti egyetértés alakult ki, az ellenzék ezekben viszont nem osztja a nemzeti többség álláspontját. Ellenezték a határkerítés megépítését, elvetik a gyermekvédelmi törvény szigorítását és támogatják a fegyverszállításokat, akár katonákat is küldtek volna az ukrajnai konfliktusba. Tehát amellett, hogy támogatják a brüsszeli szankciókat, amelyek az európai energiaválságot és a csúcsra járatott inflációt okozták, háborúpártiak is.

Saját bevallásuk szerint hazafias kötelességüknek tartják, hogy azért lobbizzanak az Európai Parlamentben és az Európai Bizottságnál, hogy a nekünk járó uniós források ne érkezzenek meg Magyarországra. Céljuk az, hogy a tanárok ne kapják meg a fizetésemelést, miközben számon kérik a kormányon a bérek növelésének elmaradását. Teljesen értelmetlen erőszakos fellépésük azt szolgálja, hogy a külföldi baloldali szponzoraik elvárásait teljesítsék, tovább guruljanak a kampányaik finanszírozására a dollármilliók.

Minden szégyenérzet nélkül bontják az építési kordont a budai Várban, és erre heccelik a fiatalokat is. Újabb és újabb arcokat találnak, ám a valóságban ezek a diákok számukra csak politikai játékszerek. Ez a tény mindent elmond az ellenzéki politikusok emberi minőségéről is.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője