Az szokott a következő érv lenni ugyanis, hogy nem baj, legalább a munkaerőhiányt meg lehet oldani velük. Németország például mágnesként vonzza a migránsokat és menedékkérőket, azonban a munkaerőhiány ellenére – amely már a gazdaságot is fojtogatja – az érkezők szakképzettség és nyelvtudás hiányában mégsem alkalmazhatók. Így Németország egy paradoxonnal szembesült: miközben a rekordméretű migráció következtében – melynek során évente egy nagyváros lakosságával egyenlő mennyiségű migráns érkezett az országba – jelenleg minden hatodik lakos külföldön született Németországban, mindez nem orvosolta azt a problémát, hogy az országnak évente mintegy négyszázezer képzett bevándorlóra van szüksége, ugyanis az érkező migránsok nem felelnek meg a kritériumoknak, alkalmatlanok a magasabb képzést igénylő munkaerőpiacon való elhelyezkedésre.
A hivatalos adatok is azt mutatják, hogy a Németországban élő mintegy nyolcszázezer, munkaképes korú szíriai és afgán állampolgárnak csak egyharmada rendelkezik adófizető munkahellyel – szemben a németek kétharmadával –, mindezt annak ellenére, hogy a legtöbbjük több mint öt éve érkezett. Továbbá fontos szempont az is, hogy a munkanélküliség a külföldiek körében tizenkét százalék, a német polgárok esetében azonban még az öt százalékot sem éri el.
Orbán Viktort sokan támadták amiatt, mert erre már előre felhívta a figyelmet. A legnagyobb össztűz azonban amiatt érte, mert ki merte mondani: a migrációval jelentősen nőni fog a bűnözés mértéke Európában. Amikor erről beszélt a magyar kormányfő, idegengyűlölőnek és rasszistának minősítették. A tények azonban ebben a kérdésben is őt igazolták, drámai mértékben megszaporodott például a csoportos nemi erőszak Európában.
A berlini szenátus által közzétett új rendőrségi adatokból kiderül, hogy 2020 óta mintegy háromszáz olyan nemi erőszakot regisztráltak Németország fővárosában, amelyben több mint egy elkövető vett részt. Az adatokból az is kiderül, hogy ezek több mint felét külföldi származású emberek követték el. A statisztikai adatok szerint az országban átlagosan két nőt erőszakolnak meg csoportosan minden egyes nap, a csoportos nemi erőszakot elkövetők jelentős része Afganisztánból, Irakból vagy Szíriából érkezett Németországba.
Európa más országai pontosan ugyanezzel a problémával küzdenek: Olaszországban például a nemi erőszakkal gyanúsítottak 42 százaléka külföldi, az Olasz Nemzeti Statisztikai Intézet adatai szerint a szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekmények 89,7 százalékát és a szexuális erőszakkal kapcsolatos esetek 55,8 százalékát fiatal migráns férfiak követik el. Svédországban is hasonlóan romlott a közbiztonság az elmúlt években. Az SVT hírszolgálat már 2018-ban jelezte, hogy a Svédországban az előző öt évben nemi erőszakért vagy nemi erőszak kísérletéért elítélt férfiak 58 százaléka az Európai Unión kívül született bevándorló volt, a legtöbben Észak-Afrikából, Dél-Afrikából, Afganisztánból és a Közel-Keletről érkeztek.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy elkeserítő képet fest Svédország országos rendőrfőkapitánya, Anders Thornberg a skandináv állam közbiztonsági állapotáról. A Dagens Nyheterbe írt cikkében a bűnözéssel kapcsolatosan úgy fogalmazott: „Amit most látunk, kiugró, rendkívül súlyos és olyan szintű, amit korábban sohasem láttunk Svédországban.” Elmondása szerint munkatársait megállás nélkül riasztják lövöldözésekhez, robbanásokhoz és súlyos erőszakos bűncselekményekhez, ez pedig hatalmas terhet ró a rendőrségre. Kiemelte, hogy jelentősen megnehezíti a nyomozati munkát, hogy egyre nehezebb az áldozatokat és a tanúkat szóra bírni, ma már szinte sohasem tesznek terhelő vallomást. Ennek eredményeként a perek bonyolultabbá, elhúzódóbbá válnak, és kiterjedt törvényszéki vizsgálatokat tesznek szükségessé. Az elkövetők életkora egyre alacsonyabb, és amikor gyermekek követnek el súlyos erőszakos bűncselekményeket, a nyomozás még nehezebbé válik, és sokkal több emberrel kell együttműködniük.
Szintén komoly probléma az integráció totális kudarca. Párhuzamos társadalmak jöttek létre, a helyi bevándorlócsoportok szinte semmiben sem azonosulnak a még többséginek számító európai emberekkel. A leglátványosabb jele ennek a pár héttel ezelőtt tartott török elnökválasztás volt, amely során meglepő volt, hogy a Nyugat-Európában élő nagyszámú török populáció kétharmada arra az Erdoganra szavazott, aki ellen elképesztő méretű lejárató kampány zajlik a nyugati médiában.
Ez is jól példázza, hogy ezek az emberek nem a nyugati közvéleménynek vagy politikai közösségnek a részei, hanem az anyaországuk életét követik, elzárkózva élnek a többségi társadalomtól.
És innen már csak egy lépés, hogy egyes településeken, majd országrészekben és végül az egész országban többségbe kerüljenek ezek a bevándorló-hátterű személyek, majd ezzel ezeknek az európai országoknak a politikai és társadalmi struktúrája végérvényesen átalakuljon.
A fentiek tükrében teljesen érthető a magyar álláspont: nemet kell mondani az ilyen típusú migrációra, mindenféle kötelező betelepítési kvótát el kell utasítani. Hasonlóan gondolkodnak a lengyelek is, akik szintén felháborodtak a mostani brüsszeli döntésen, amely pont azon a napon született meg, amikor hat embert, köztük négy, kettő és három év közötti kisgyereket késeltek meg a franciaországi Annecy városának egyik parkjában, melynek következtében két gyerek és egy férfi életveszélyes állapotba került, a támadó pedig nem más, mint egy 31 éves szíriai férfi, akinek svéd menekültstátusa van.
