De ha ez nem lenne elég, most éppen a svédeken a sor. Történt ugyanis, hogy az állami tulajdonban lévő svéd médiatársaság idén ősszel elkezdi sugározni minden eddigit felülmúló, nagyszabású, tízrészes, tízórás történelmi dráma-dokumentumfilm-sorozatát az ország történelméről. A Svédország története című széria a skandináv ország históriájának jeles eseményeit kívánja bemutatni a jégkorszaktól egészen napjainkig. Azt talán beláthatjuk, hogy az első epizódok alighanem teret engedhetnek az alkotói fantáziának is, az azonban a svédek jelentős részénél kiverte a biztosítékot, hogy a köztévé által finanszírozott film előzetese szerint a főbb szerepeket afrikai származású színészekre osztották az alkotók, holott az alapjául szolgáló könyvben szó sincs ilyesmiről. Persze az meg nem szentírás, és egy adaptáció során néha különös csalafintaságokra vetemednek az átdolgozók és újragondolók, de az intoleráns svédek közül sokan feltették a kérdést, hogy a forgalmazó akkor most a tények vagy a propaganda szolgálatában áll-e.
A színészek kiválasztása ugyanakkor arra a létező hipotézisre utal, amely szerint a jégkorszaki rémálom után Skandináviát újra benépesítő első emberek bőre sötétebb tónusú volt a ma ismert svédekénél, bár ezt az elképzelést egyelőre semmilyen konkrét tény nem támasztja alá. Ennek ellenére természetesen elképzelhető az is, hogy a valahogyan odakeveredett irgalmatlan mennyiségű fekete rettenetes tülkökkel a fején csónakázott összevissza a környéken, majd lassan beleszőkültek a permanens hidegbe és a korai sötétedésbe, de az is előfordulhat, hogy nem pont így történt.
Afelől viszont sajnos szemernyi kétségem sincs, hogy a fiatal tartalomfogyasztók – tisztelet az egyre fogyatkozó kivételnek – simán beveszik majd ezt a sci-fit. A felmerülő gyanút arra alapozom, hogy elképesztő tempóban folyik a totális elhülyülés. A mentális problémák felerősödése és az agyi reakciók valóban drámai megváltozása a kamaszoknál nem túl biztató közeljövőt sejtet, ami egyébként már meg is érkezett. Beléptünk és beleléptünk. A folyamat felgyorsulása nagyjából az úgynevezett okostelefonok megjelenéséhez köthető és jelenleg, az okoskilincsek már repesve várt korában ott tartunk, hogy egy átlagos tinédzser nagyjából napi nyolc és fél órát tölt a telefonja nyomkodásával, miközben egy lépésnyire vagyunk attól, hogy ne tudjon kézzel írni, ne értsen szöveget, egy percnél tovább ne tudjon összpontosítani semmire és felnőtt korára készen álljon a funkcionális analfabéta, ingyenpénzből fogyasztó „szavazóállat” szerepére.
Annak megállapításához és megírásához már tíz évvel ezelőtt sem szükségeltetett tudományos fokozat, elég lett volna körülnézni és azonnal megkongatni a vészharangot, de az egész mögött olyan nagyságrendű pénz és hatalom állt és áll, hogy hiába kongattunk, mindent elnyomott a progresszív örömujjongás és az önkéntes techbolondok dübörgő haláltánca. Miközben a bürokraták minden erejükkel arra koncentráltak, hogy a gyerekeink megcsonkítottnak és félhalottnak látszó statisztákat nézegessenek a cigarettásdobozokon, könnyű szívvel odadobták őket és velük együtt az emberiség jövőjét egy jóval veszélyesebb társaságnak.
Egy friss hír szerint az Amerikai Egyesült Államok tiszti főorvosa a minap hivatalos figyelmeztetést adott ki a közösséginek nevezett médiának a mentális egészségre gyakorolt hatásáról. Veszett fejsze nyele, de jobb későn, mint soha. Jó hír ugyanakkor (már amennyiben, ugye), hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatban talán fürgébb az ébredés. Elon Muskék nyílt levele után a napokban ezúttal több mint háromszázötvenen, köztük tudósok és technológiai vezetők közös nyilatkozatban jelentették ki, hogy a MI jelentette kihalási kockázat mérséklését (értsd: Föld, emberiség, ilyenek) ugyanolyan globális prioritásként kell kezelni, mint más társadalmi szintű kockázatokat, például a világjárványok és az atomháború. A nyilatkozatot aláírta a ChatGPT-t kifejlesztő OpenAI vezérigazgatója is. Ő csak tudja.
