Orbán Viktor miniszterelnök 2016. feb­ruár 24-én jelentette be, hogy a kormány országos népszavazást kezdeményez a bevándorlók ­uniós tagállamok közötti elosztásáról. Az Európai Bizottság még 2015. szeptember 9-én tett erre valamennyi uniós tagállamra nézve kötelező érvényű tehermegosztási javaslatot. A feltett kérdés így szól: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

A 2016. október 2-án tartott magyarországi kvótanépszavazáson az érvényesen szavazók több mint 98 százaléka, közel 3,4 millió választópolgár nemmel válaszolt a feltett kérdésre, vagyis elutasította a kötelező betelepítést.

Nem mellékesen a 160 ezer menekült áthelyezését illetően az érintett 25 tagországból mindössze egy, a törpeállam Málta tudta csak teljesíteni az előírt kvótavállalást. A Görög- és Olaszországból átveendő menekültekről szóló uniós belügyminiszteri tanácsi határozat 2015. szeptemberi 22-én Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia ellenszavazata, valamint Finnország tartózkodása mellett született. Az elosztási kvótát elutasítókkal szemben kritikus vezetésű német–francia tengely is gyengén teljesített: Németország 26, Franciaország 21 százalékot vett át a vállalt keretből, vagyis lényegében megbukott a kvótateszten, ahogy az unió szívének számító Belgium is, 22 százalékkal. Összességében az mondható, hogy a kvóta sikertelen volt: a 160 ezer menekültből mindössze 25 ezret sikerült áthelyezni más uniós tagországokba.

A helyzet azóta csak romlott. A Századvég Alapítvány Project 28 nevű kutatása során 28 uniós tagállamban 28 ezer embert kérdeztek 2017. április–májusában arról, hogy mennyire tudott válaszolni az EU az elmúlt évek kihívásaira. A megkérdezettek 77 százaléka úgy vélekedett, hogy az unió rosszul kezeli a migráció problémáját, és ugyanilyen százalékban válaszolták azt, hogy hatékonyabban kellene védeni az EU határait.

Nyolc éve érték el kontinensünket a tömeges migráció első nagyobb hullámai, s majdnem ugyanennyi ideje tart a válságkezelésről szóló vita az Európai Unióban. Az elhíresült Willkommenskulturt képviselőknek jól láthatóan csak az a fontos, hogy minél több gazdasági bevándorlót (hiszen a migránsok zöme nem menekült!) hozzanak be az EU-ba, és nem törődnek sem a biztonsági kockázattal, sem azzal, hogy politikájukkal az embercsempészeket, a nemzetközi bűnözői köröket támogatják. Ezzel szemben hazánk és a visegrádi országok az európai emberek életének és anyagi javainak védelmét tartják a legfontosabb feladatnak, ami egy józan reakció olyan időben, amikor gyakorivá vált a migránserőszak, nőket molesztálnak és terrortámadásokat hajtanak végre. Emellett olyan alapvető kérdéseket sem sikerült tisztázni, hogy mi minősül biztonságos harmadik országnak, márpedig a menekültkérdés rendezése enélkül elképzelhetetlen.

Amerika kijózanító sokként élte meg 2001. szeptember 11-ét, azonban az Európai Unió vezetőinek Nizza, Párizs, Brüsszel, Bécs és az elmúlt évek számtalan, bevándorló-hátterű személyek által elkövetett egészség vagy élet elleni terrortámadása sem volt elég. Azt a tényt, hogy a terrorizmus összefügg a migrációval, az elmúlt években többen leszögezték, legutóbb például Diego Muro, a skóciai St. Andrews egyetemének terrorizmuskutatója, aki a Mathias Corvinus Collegium vendégeként járt Budapesten.

A franciák azért ébredeznek, leginkább a kimagasló érintettség okán. Lássuk csak ezt időrendben visszafelé!

Egy nővér meghalt és egy egészségügyi titkár megsérült május 22-én, hétfőn a reimsi kórházban. Május 12.: egy 16 éves fiatal férfit késsel támadott meg két tinédzser a nizzai Promenade des Anglais-n verekedés közben. Május 5.: két személy megkéselt egy férfit a párizsi La Fourche metróállomás közelében. Április 26.: egy fiatalember több késszúrást is szenvedett a vendée-i Yeu szigetén, egy kávézó teraszán.

Április 15.: Aulnay-sous-Bois egyik pavilonjában késeltek meg egy harminc év körüli férfit. Április 6.: vádemelés valaki ellen, aki megkéselt egy anyát és két hónapos kisbabáját február elején a Jurában. Március 31-én az Yvelines-ben egy késsel felfegyverzett magánszemély lépett be egy bölcsődébe, pengéjével hadonászva megfenyegette a létesítmény személyzetét. Március 8.: egy 46 éves nőt szúrt meg a metzi katedrális lábánál volt társa, akit a pszichiátrián helyeztek el. Február 22.: Agnès Lassalle spanyoltanárt megkéselte egy diák az osztályában, Saint-Jean-de-Luzben.

Február 21.: egy 25 éves férfit késeltek halálra az éjszaka közepén Villiers-sur-Marne-ban, az utca közepén. Február 3.: késelés a ­nantes-i lóversenypálya közelében. Egy harmincéves, súlyosan megsérült férfit az egyetemi kórházba szállítottak. December 31.: Egy 23 éves afgán férfit letartóztattak, és a rendőrség őrizetbe vette Reimsben. A gyanú szerint torkon szúrt egy 34 éves kocogó nőt. A kelet-franciaországi Annecyben pedig egy szíriai menekült megkéselt hat embert, köztük négy gyermeket (!).

A véres tragédiák sora mintha mégsem érdekelné az EU vezetőit, most újra a migránsok kötelező szétosztásának eszközéhez nyúltak. Azok a tagállamok, amelyek nem hajlandók befogadni illegális migránsokat és „menekülteket”, személyenként húszezer eurót (körülbelül hét és fél millió forintot) kell fizetniük. A döntésnek megfelelően Magyarországnak felszereléssel és személyzettel is kell majd segítenie a befogadó államokat. A brüsszeli döntés fő problémája, hogy nem ad választ a migránsválságra, és egyáltalán nem a már meglévő uniós szabályrendszer elvszerű, határozott védelmére és azok betartatására törekszik. Emellett meghívólevelet jelent a harmadik világból érkezők milliói számára, hiszen diktátumok alapján akarják megoldani a szabálytalan és tömeges, komoly biztonságpolitikai kockázatokkal (bűnözés, terrorizmus, szociális, egészségügyi rendszerek megroppantása stb.) járó migrációt.

A magyar kormány álláspontja szerint zárt, kompakt és erős védelmi rendszerre van szükség.

Ennek jegyében biztosítani kell a külső határok, valamint az uniós állampolgárok rendszeres ellenőrzésére vonatkozó, már meglévő EU-s és schengeni jogszabályok tényleges érvényesülését. Ennek továbbra is tagállami jogkörben kell maradnia. A magyarok a Fidesz–KDNP-kormány szigorú és következetes bevándorláspolitikáját számtalan választáson, népszavazáson és nemzeti konzultáción erősítették meg. És ez a felhatalmazás perdöntő a brüsszeli csörték során.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)