Ennek érdekében pedig a legbrutálisabb módszerhez folyamodtak: a jogot, az európai alapszerződésekből eredő jogszabályokat alapvetően felrúgva, mondvacsinált okokra hivatkozva az Európai Bizottság megtámadta a gyermekvédelmi törvényünket az Európai Bíróságnál, annál a hivatalnál, amelyik egyébként a nemzetek feletti bíráskodását és annak kötelező erejét még a hatvanas években erőszakolta ki magának és kényszerítette azt az akkor még hattagú Közös Piacra. A végeredmény felől nem lehetnek kétségeink: a bíróság nyilvánvalóan törvényellenesnek fogja nyilvánítani a gyermekvédelmi törvényünket, és teszi majd ezt törvényellenesen.

Mit kell tehát tenni ellenünk? Működésbe kell hozni a Saul Alinsky, Gene Sharp, s jó tanítványuk, a szerb Szrgya Popovics módszereit, s lázadást, lázítást, rombolást, a rend feldúlását, totális káoszt kell kialakítani az országban. Ennek látjuk nagyon látványos és egyben nagyon átlátszó tanújeleit az utóbbi időszakban. Egészen pontosan azóta, amióta a globalista körök rájöttek arra Davostól Washingtonon át Brüsszelig, hogy a jelenlegi, Magyarországon állomásozó, magyarul beszélő politikai ellenzék megélhetési „politikusai” végtelenül tehetségtelenek és képtelenek arra, hogy bármit megértsenek ennek az országnak a lélektanából. Ők valóban csak a belvárosi lakásokban és kocsmákban, a saját köreikben érzik jól magukat, kizárólag ennek a miliőnek érzik a lélektanát, pechükre azonban a parlamenti választásokat nem a főváros, hanem a vidék kisvárosai, falvainak lakosai döntik el, ezekről az emberekről, gondolataikról, érzéseikről, véleményükről viszont halvány lövésük sincs.

Persze az őket irányító, pénzelő nemzetközi, globális körök ebből csak annyit látnak, hogy a baloldali ellenzék béna és képtelen kirángatni a hatalomból Orbán Viktort. Éppen ezért 2022 őszétől, 2023 tavaszától fogva látványosan áttértek a másik harcmodorra, a forradalmira. Vagyis utcai harcosokat képeznek ki s dobnak csatába, mint annak idején a kommunisták. S ebben a módszerben, aminek semmi köze semmilyen demokráciához, az a legaljasabb és legundorítóbb, hogy tizennyolc év alatti fiatal lányokat vesznek rá arra, hogy egy életre járassák le magukat.

A harmadik a kül- és geopolitikánk. Meggyőződésem szerint egy olyan önálló és makacsul függetlennek, szuverénnek maradni akaró országnak, mint Magyarország, az a leghelyesebb módszere, ha valóban tájékozódik Nyugatra és Keletre, Északra és Délre is, attól függetlenül, hogy a Nyugathoz tartozik szervezetileg. Ezért helyes, hogy nemcsak a nyugati országokkal kereskedünk, hanem a keletiekkel is, beleértve ebbe elsősorban Kínát, de a Közel-Kelet is,  Közép-Ázsia vagy Afrika. Ez azért fontos, mert egy jó kormányzatnak mindig van A, B, sőt C forgatókönyve is ezekben az időkben, amikor éppen egy új világrend látszik kibontakozni a szemünk előtt. 

Világfordító időket élünk, amikor fel kell készülnünk bármilyen váratlan fordulatra, arra is, hogy eddig jól működő kapcsolatrendszereink is besülhetnek, beleértve sajnos ebbe például a V4-eket is, de ki kell mondanunk, hogy a lengyelekkel való kapcsolataink is kissé megtorpantak, ezt kár lenne tagadnunk, mert csak önmagunkat csapnánk be vele. Szembe kell nézni a tényekkel, de közben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy vissza tudjunk térni a jó lengyel–magyar kapcsolatokhoz vagy talán még a V4-ekhez is. Ehhez persze az kell, hogy ősszel a lengyel balliberális oldal ne jusson hatalomra, mert ha ez bekövetkezik, akkor valóban sötét idők jöhetnek a lengyel–magyar relációban.

És itt a vége a történetnek: ha Brüsszel, Washington, Davos és Gyuri bácsiék arra akarnak kényszeríteni bennünket, hogy részesei legyünk egy olyan kalandor (geo)politikának, mellyel a világ egészének pusztulását teszik kockára, akkor onnan tovább nincs miről beszélni.

Borítókép: Az Európai Bizottság székhelye Brüsszelben (Fotó: AFP/Sergii Kharchenko)