Brüsszel háborús színtereiről

Az unió elitje, a brüsszeli bürokrácia, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, s fontos és kevésbé fontos tagállamok balliberális, globalista politikusai mindent megtesznek azért, hogy az eddig az EU-t pártoló hazai közvélemény fordulatot hajtson végre – az uniópártiság kárára. Mi történik ugyanis hazánkkal szemben az unió berkeiben?

Semmi más, csak annyi, hogy nemzeti létünk szinte minden fontos elemében támadnak bennünket – és alapjaiban akarnak minket megváltoztatni. Ez olyan, mint amikor egy párkapcsolatban vagy egy házasságban az egyik fél a másikat mindenáron át akarja alakítani, a saját elképzelése szerint teljesen más emberré próbálja formálni. Ugye, kedves olvasók, sokaknak ismerős ez a helyzet?

És ilyenkor mi a legjobb megoldás? Elsőre az, hogy ilyenkor szépen megkérjük a másik felet, hogy ha lehet, „ne akarj más embert faragni belőlem!”. Hogyan is énekelte Cseh Tamás A jobbik részem című dalban Bereményi Géza szövegét? „Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok, én már nem leszek másik. Matatni szeretek, álmodok, egész kipusztulásig.”

Igen, mi, magyarok úgy vagyunk már jók, ahogy így vagyunk. Mi már nem leszünk másik, kedves Európai Unió, kedves brüsszeli és nem brüsszeli globalista-liberális politikusok, pénzügyi guruk és véleményvezérek. De – és ez a baj – ők mégis azt szeretnék, hogy megváltozzunk. És „csak” négy dologban akarják, hogy mások legyünk: identitásunkban (kultúránkban), belpolitikánkban, kül- és geopolitikánkban, valamint a háborúval kapcsolatos politikánkban. A „többi” rendben van…

Az első az identitásunk, ami a legfontosabb kérdés. Ebből a szempontból azt kívánják elérni Ursula von der Leyentől kezdve Gyuri bácsiig, hogy hagyjunk fel hagyományos, konzervatív családmodellünkkel. Ennek érdekében mindent megtesznek azért, hogy a gyermekvédelmi törvényünket kicsinálják, töröltessék, és elvárják, követelik, hogy nyissunk utat a genderpropagandának, valamint az LMBTQ-mozgalomnak. Magyarország a rengeteg válás ellenére – mert azért sokszor nem bírunk egymással, ez tény marad, hiszen akaratosak és dacosak vagyunk a magánéletünkben is – családcentrikus ország. Ezt bizonyítja, hogy évről évre növekszik a házasságok száma.

Másfelől, nekünk általában semmi bajunk a homoszexuális vagy szexuálisan „más” emberekkel, s ha képesek volnának arra, hogy másságukat ne látványos és erőszakos módon tolják bele a képünkbe, hogy íme, fogadjatok el, sőt támogassatok bennünket, akkor soha nem lenne semmi problémájuk Magyarországon. Ez az ország toleráns a szexuális mássággal szemben.

De az unió, amelyet, mint Varga Judit igazságügyi miniszter nagyon helyesen mondta, már régen nem a hivatalosan kinevezett politikusok irányítanak, hanem globalista NGO-k, háttérszervezetek, pénzügyi körök, azt akarja kikényszeríteni, hogy változtassuk meg az identitásunkat, ami kultúránk, szokásaink, hagyományaink megváltoztatását jelenti. Azt akarja, hogy ne azok legyünk, akik vagyunk, hanem valami „másik”.

Ennek érdekében pedig a legbrutálisabb módszerhez folyamodtak: a jogot, az európai alapszerződésekből eredő jogszabályokat alapvetően felrúgva, mondvacsinált okokra hivatkozva az Európai Bizottság megtámadta a gyermekvédelmi törvényünket az Európai Bíróságnál, annál a hivatalnál, amelyik egyébként a nemzetek feletti bíráskodását és annak kötelező erejét még a hatvanas években erőszakolta ki magának és kényszerítette azt az akkor még hattagú Közös Piacra. A végeredmény felől nem lehetnek kétségeink: a bíróság nyilvánvalóan törvényellenesnek fogja nyilvánítani a gyermekvédelmi törvényünket, és teszi majd ezt törvényellenesen.

A második a belpolitikánk. Brüsszel és a globális elit egész egyszerűen fel van dúlva attól, hogy immáron tizenharmadik éve olyan kormánya van Magyarországnak, amelyik a „nagyfiúk” (Brüsszel, amerikai demokrata kormányzat, globális pénzügyi körök, Világgazdasági Fórum, Bilderberg-csoport stb.) céljaival éppen ellentétesen mozog. „No migration, no war, no gender” – hangoztatja Orbán Viktor, s ez természetesen nemzetközi szinten kiveri a biztosítékot.

Mit kell tehát tenni ellenünk? Működésbe kell hozni a Saul Alinsky, Gene Sharp, s jó tanítványuk, a szerb Szrgya Popovics módszereit, s lázadást, lázítást, rombolást, a rend feldúlását, totális káoszt kell kialakítani az országban. Ennek látjuk nagyon látványos és egyben nagyon átlátszó tanújeleit az utóbbi időszakban. Egészen pontosan azóta, amióta a globalista körök rájöttek arra Davostól Washingtonon át Brüsszelig, hogy a jelenlegi, Magyarországon állomásozó, magyarul beszélő politikai ellenzék megélhetési „politikusai” végtelenül tehetségtelenek és képtelenek arra, hogy bármit megértsenek ennek az országnak a lélektanából. Ők valóban csak a belvárosi lakásokban és kocsmákban, a saját köreikben érzik jól magukat, kizárólag ennek a miliőnek érzik a lélektanát, pechükre azonban a parlamenti választásokat nem a főváros, hanem a vidék kisvárosai, falvainak lakosai döntik el, ezekről az emberekről, gondolataikról, érzéseikről, véleményükről viszont halvány lövésük sincs.

Persze az őket irányító, pénzelő nemzetközi, globális körök ebből csak annyit látnak, hogy a baloldali ellenzék béna és képtelen kirángatni a hatalomból Orbán Viktort. Éppen ezért 2022 őszétől, 2023 tavaszától fogva látványosan áttértek a másik harcmodorra, a forradalmira. Vagyis utcai harcosokat képeznek ki s dobnak csatába, mint annak idején a kommunisták. S ebben a módszerben, aminek semmi köze semmilyen demokráciához, az a legaljasabb és legundorítóbb, hogy tizennyolc év alatti fiatal lányokat vesznek rá arra, hogy egy életre járassák le magukat.

Persze nem kell féltenünk a Nagy Blankákat és Pankotai Liliket, mert egy-két jól irányzott b…zmeg és más útszéli káromkodás után nyitott a karrierpályájuk egészen az Európai Bizottság valamilyen projektjéig vagy az amerikai demokraták ilyen-olyan ösztöndíjáig és tovább. Hajrá!

A harmadik a kül- és geopolitikánk. Meggyőződésem szerint egy olyan önálló és makacsul függetlennek, szuverénnek maradni akaró országnak, mint Magyarország, az a leghelyesebb módszere, ha valóban tájékozódik Nyugatra és Keletre, Északra és Délre is, attól függetlenül, hogy a Nyugathoz tartozik szervezetileg. Ezért helyes, hogy nemcsak a nyugati országokkal kereskedünk, hanem a keletiekkel is, beleértve ebbe elsősorban Kínát, de a Közel-Kelet is, Közép-Ázsia vagy Afrika. Ez azért fontos, mert egy jó kormányzatnak mindig van A, B, sőt C forgatókönyve is ezekben az időkben, amikor éppen egy új világrend látszik kibontakozni a szemünk előtt.

Világfordító időket élünk, amikor fel kell készülnünk bármilyen váratlan fordulatra, arra is, hogy eddig jól működő kapcsolatrendszereink is besülhetnek, beleértve sajnos ebbe például a V4-eket is, de ki kell mondanunk, hogy a lengyelekkel való kapcsolataink is kissé megtorpantak, ezt kár lenne tagadnunk, mert csak önmagunkat csapnánk be vele. Szembe kell nézni a tényekkel, de közben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy vissza tudjunk térni a jó lengyel–magyar kapcsolatokhoz vagy talán még a V4-ekhez is. Ehhez persze az kell, hogy ősszel a lengyel balliberális oldal ne jusson hatalomra, mert ha ez bekövetkezik, akkor valóban sötét idők jöhetnek a lengyel–magyar relációban.

Végül a háborúról. Ebben az országban képes olyan baromságokat mondani Karácsony Gergely, hogy hadban állunk Oroszországgal. Így nehéz mit kezdeni a ballib ellenzékkel. De persze ez nem az ő hangja: ő csak azt mondja, amit a globalista körök súgnak neki: be kell vonni Magyarországot a háborúba.

És itt a vége a történetnek: ha Brüsszel, Washington, Davos és Gyuri bácsiék arra akarnak kényszeríteni bennünket, hogy részesei legyünk egy olyan kalandor (geo)politikának, mellyel a világ egészének pusztulását teszik kockára, akkor onnan tovább nincs miről beszélni.