Amit eddig is tudtunk, azt a nyugat-európai baloldal egyik ismert EP-képviselője a napokban világosan, egyértelműen kimondta: az Európai Parlament háborúpárti többsége azért (is) akarja elvenni hazánktól az egy év múlva esedékes soros uniós elnökséget, mert aggódnak amiatt, hogy milyen álláspontot képvisel majd a magyar elnökség az ukrajnai háború kérdésében. A francia zöldpárti Delbos-Corfield és elvtársai aggodalma persze indokolt, hiszen a magyar kormány – az uniós elnökség adta minden rendelkezésére álló eszközzel – nyilvánvalóan nem a háború folytatását és eszkalációját, hanem a fegyverszünetet és a béketárgyalások megkezdését törekszik majd előmozdítani. Ahogy ezt eddig is, a háború kezdete óta folyamatosan, határozottan és következesen tette.
Ugyanakkor a baloldali ellenzék nem a béke, hanem a háború pártján áll. Sőt legutóbb a baloldali főpolgármester már szó szerint úgy fogalmazott, hogy Magyarország háborúban áll Oroszországgal. A mélyzöld Karácsony ezzel Annalena Baerbock német zöld külügyminiszter gyenge epigonja lett, aki néhány hónapja először mondta ki, hogy Németország háborúban áll Oroszországgal.
Ez olyan kijelentés, amit a második világháború óta épelméjű ember nem enged meg magának – így kommentálta Orbán Viktor múlt pénteki rádióinterjújában Karácsony mondatát, s hozzátette: „kinyílik a bicska az ember zsebében” amikor az ország leggazdagabb városának polgármesteri székéből arról beszélnek „értelmiségi, belvárosi módon”, hogy háborúban állunk Oroszországgal.
A baerbocki és a karácsonyi vágyvezérelt, freudi elszólások azért életveszélyesek, mert a vágyak könnyen valóra válhatnak, a meggondolatlanul, felelőtlenül kimondott szavakat hamar súlyos tettek követhetik. S ha a jövőbe nem is látunk, a múltban megtapasztaltuk, milyen katasztrofális következményekkel járt, amikor Németország és a vele szövetséges Magyarország háborúban állt Oroszországgal.
