Amerika felfedezését követően az atlanti rabszolga-kereskedelem során hozzávetőlegesen 12,5 millió fekete-afrikait hurcoltak el és szállítottak át Amerikába, és közülük már az utazás során kétmillióan meghaltak. Ezek több mint 90 százaléka a közép- és dél-amerikai spanyol és portugál gyarmatokra került, a maradék Észak-Amerikába. Az élenjárók ebben a portugálok, majd a hollandok, az angolok és a franciák voltak. Afrikában egész népeket irtottak ki, egész vidékeket tettek lakatlanná. Főként a cukornád- és a dohányültetvényeken dolgoztatták őket. A rabszolga-kereskedelmet 1840-ben tiltották be, az Egyesült Államokban 1865-ben törölték el a rabszolgaság intézményét.
2020-ban 8,6 millió fő volt azoknak az Európai Unióban dolgozó munkavállalóknak a száma, akik nem uniós ország állampolgárai voltak. Ez a 20 és 64 év közötti munkaképes korosztály 4,6 százalékát tette ki. A családtagokat és a nem dolgozókat is beszámítva a bevándorlók száma ennek többszöröse. Származási ország szerinti megoszlásuk nagyban függ attól, hogy hol, melyik évben milyen háború dúlt. 2015-ben Szíriából menekültek el tömegesen Európába, később Afganisztánból, jelenleg Ukrajnából.
Tagadhatatlan, hogy a menekültek befogadása nemes, emberbaráti gesztus. De a migránsok száma ennél jóval nagyobb. És a dolgok normális menete az lenne, hogy ha a háború sújtotta országban rendeződik a helyzet, akkor a menekültek is visszautaznak. A menekültek befogadásának, sőt csábításának fő oka az, hogy az európai népesség elöregszik, és a gazdaság munkaerőhiánnyal küszködik. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a háttérhatalmak céljának, a nemzeti identitás meggyengítésének egyik módszere a „nyílt társadalom”, a bevándorlás támogatása, az őshonos lakosság elvegyítése. A tömeges elvándorlás e szegény országokat legfontosabb értéküktől, erőforrásuktól fosztja meg. A nem háborús menekültek a lakosság legmozgékonyabb, legagilisabb és legképzettebb rétegeiből kerülnek ki, akik az ottani gazdasági felemelkedés megvalósítói lehetnének. Bár a hasonlat brutális, ez engem az újkori rabszolga-kereskedelemre emlékeztet. Hasonló jelenség Nyugat–Kelet viszonyában az agyelszívás.
