Pedig az európai munkaerőhiány kielégítésére lenne más megoldás is. Először is a nyugdíjkorhatár felemelése. Nemcsak a várható átlagos életkor hosszabbodott meg jelentősen, de az egészségben eltöltött évek száma is. A mai hetvenesek a két-három évtizeddel ezelőtti hatvanasoknak felelnek meg, a nyolcvanasok pedig a hetveneseknek. Világszerte, de a gazdag országokban különösen a 65 évesnél idősebb népesség száma nő a leggyorsabban. Mivel a jobb egészségi állapot miatt munkaképességük nagyrészt megmarad, ennek a rétegnek a foglalkoztatása olyan gazdasági lehetőségeket és dinamizmust tartogat, mint ami a nők munkába való tömeges bevonásával történt a hetvenes években. A mai nyugdíjkorhatárokat akkor szabták meg, amikor a várható átlagos életkor még jóval alacsonyabb volt. Németországban 1910-ben 47,4 év volt a várható átlagos életkor, ma már 80 év körül van. És szinte hihetetlen, hogy a nyugdíjjogosultság még most is ugyanúgy 65 év, mint száz évvel korábban.
És hogy mi az ár, amit a befogadó országok e legújabb kori rabszolgákért fizetnek? A hatalmas szociális kiadások azok eltartásáért, akik nem tudnak vagy nem akarnak munkát vállalni, a közoktatás színvonalának süllyedése a migrációs családból született gyerekek egyre nagyobb hányada miatt a városok közbiztonságának romlása, a no-go zónák és a párhuzamos társadalmak kialakulása, a társadalom dezintegrálódása, a hagyományos európai értékek fellazulása. A haszon az őket foglalkoztató iparágakban jelentkezik. Szemmel láthatólag az EU migrációs politikáját nem a tagországok érdekei, hanem ez utóbbiak alakítják.
Evidencia, hogy a szegény országok lakosságán gazdaságuk fejlesztésével kellene segíteni. De vajon mi módon? Exportorientált feldolgozóipari kapacitások kiépítésével? Kína és a délkelet-ázsiai országok már évtizedek óta ezt teszik. A világgazdaság már így is az ő exportjuktól szenved. Az afrikai munkaerő kvalitásai masszív képzési programok ellenére sem érnék el a kívánt szintet, és az intézményi feltételek is hiányosak. Továbbá a globális tőke Afrika világgazdasági szerepének nem ezt a szerepet szánta, hanem a nyersanyag-kitermelést és ásványbányászatot. Az exportvezérelt iparosítás tehát nem lenne járható út a kontinensnek, de a környezetbarát területi fejlesztés és az önellátásra törekvés megoldást kínálna.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!