Valóban, az ideológia, az anyagiak és a hatalom a jelek szerint mind fontosak Putyin számára – kinek nem –, de valamit nagyon félreért az, aki azt hiszi, hogy ezek az a cél, ami ezt a politikust hajtja. 

Putyin egy történelmi perspektívával gondolkodó ember, az orosz nemzeti krónikában megmaradt mítoszok, győzelmek és vereségek, dicsőség és megaláztatás, alapvetően meghatározzák gondolkodását. Pontosan ezért nagyon naivak és felszínesek a Sztálinnal való összehasonlítások. Sztálinnak az abszolút kontroll, a totális hatalom volt a fontos, tehát a ma. Putyinnak a múlt, kisebb mértékben pedig a jövő határozza meg a gondolkozását. Számára a ma – tehát pénz, hatalom és politika – leginkább csak a múlt sérelmeinek orvoslására, és ezek traumáitól mentes nemzeti-történelmi tudat kialakításához szükséges.

A jó hír az egészben az, hogy elvethetjük azokat az elméleteket, miszerint valami irracionális dühöngő őrülttel van dolgunk. Épp ellenkezőleg, amit tesz, kiszámíthatatlan ugyan, de végső soron történelmileg levezethető, értelmezhető. Ebből kifolyólag persze 

amiért a cári rendszer térdre kényszerítette az oroszokat az első világháborúban, a lenini bolsevizmus gazdasági anarchiáját, Hruscsov ukránpolitikáját, a szovjet birodalom szétesését vagy akár a kilencvenes évek dekadenciáját.

Persze alkalmazni lehetne itt azt az ellenvetést, hogy amíg a múlt orosz vezetőinek hibás módszereit alkalmazza, addig nem várhat radikálisan eltérő eredményt sem. Ennek végső soron persze majd a történelem lesz a bírája. Egy részletben viszont magabiztosan cselekedhet: Putyin jól tudja, hogy amíg ő – akár sérültet és hiányosat, de mégiscsak – egy nemzeti történelmi tudatot állíthat szembe a saját történelmét eltörlő, megtagadó, szégyenlő Nyugat ellen, addig nem veszíthet.

Az Egyesült Államok és Európa woke-elitje látszólag ugyanazt akarja elérni, mint Putyin – történelmi sérelmek és igazságtalanságok jóvátételét. Csak 

 Míg az oroszok az erő kultuszát éltetik (ennek minden ismert kockázatával), addig Európa a gyengeség és önfeladás kultuszát táplálja. És míg az orosz hozzáállásnak megvannak az egyértelmű rizikói, mégpedig az, hogy az erővel vívott csatákat ugyanúgy meg lehet nyerni, ahogy el lehet veszíteni, az európai történelem kiradírozásának csakis egyetlen végkifejlete lehet. Európa ezzel a múltja elleni küzdelemmel ellenfél nélkül is csak veszíteni tud, és garantáltan fog is.

A történelemnek vannak vesztesei és győztesei, a történelmietlenség viszont kizárólag vereséghez vezethet. Egy népet, nemzetet nem kell kiirtani ahhoz, hogy eltűnjön. Elég elvenni a történelmi tudatát, emlékezetét, és megszűnik létezni. 

Ez természetesen nem igazolja és jogosítja őket fel arra, hogy más népek felett uralkodjanak. De annál tragikusabb az, hogy ha a nyugati civilizáció nem áll le az öntagadással és a történelemeltörléssel, ezzel épp a legyőzni kívánt oroszokat ajándékozza meg annak lehetőségével, hogy ők maradjanak meg európai nemzetként.

A szerző a Hungary Today főszerkesztője

Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök köszönetet mond a moszkvai Kremlben 2023. június 27-én, az orosz védelmi minisztérium, az orosz nemzeti gárda, az orosz belügyminisztérium, az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat és az Orosz Szövetségi Védelmi Szolgálat egységeinek, hogy biztosították a rendet és a törvényességet a Wagner orosz magánhadsereget vezető Jevgenyij Prigozsin lázadása alatt. (Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml pool)