Amúgy pedig a közösségi média a legtisztábban, legtökéletesebben mutatja meg, amit Ádám mond a londoni színben: „mit is nézzük tovább, hogyan silányul állattá az ember”

. Ám ha valaki rendszeresen olvasgatja a közösségi médiát, s látja, hogy amúgy minden bizonnyal tisztességes családapák és családanyák mivé tudnak változni, teljesen függetlenül attól, hogy melyik politikai oldalhoz tartoznak, akkor az athéni szín is felötlik az emberben, s rémülten mormolhatja minden nap együtt Ádámmal: 

„E gyáva népet meg nem átkozom, / Az nem hibás, annak természete, / Hogy a nyomor szolgává bélyegezze, / S a szolgaság, vérengző eszközévé / Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek. / Csak egyedűl én voltam a bolond, / Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság.”

Hát igen. S ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy az őrjöngő nyomorultak döntő többsége hírből sem ismeri a nyomort.
Ha pedig mindezt tisztáztuk, akkor térjünk rá Jámbor Andrásra. Jámbor András egy igazi, tőrőlmetszett kommunista. Mondanám, hogy a legrosszabb fajtából, de minek? Ebből a fajtából ugyanis csak egyféle van: az ilyen. S mint ilyen, 

De jó, ha tudjuk: az ilyenek, mint Jámbor András, született Cserny Józsefek és Szamuely Tiborok. Ráadásul, mint minden küldetéstudatos, megszállott és idióta gazember, mélyen meg vannak győződve róla, hogy a történelem jó oldalán állnak, és „harcuk” nem csupán igazságos és szép, de elkerülhetetlen is.

A küldetéstudatos megszállott idióták, a világmegváltók ténykedését a történelemben mindig és kivétel nélkül hullahegyek fémjelzik. De – ezredszer írom le – míg a nácik ténykedését nagyjából teljes elutasítás övezi, helyesen, addig a kommunistákét még mindig a megértés sűrű, bűzös gőze lengi körül, és újra és újra előmásznak, és újra és újra elkezdenék elölről. És ezredszer kérdezem, és most sem lesz rá válasz: 

Ugyan miért nem mindegy, és különösen az áldozatok szempontjából miért nem mindegy, hogy valakit éppen faji vagy osztályalapon irtanak ki? Ismétlem: erre soha nem fogunk választ kapni, mert ha válaszolnának, akkor vége lenne a kommunisták ténykedését övező sűrű és bűzös gőznek.

Ezért és így maradhat a közélet színpadán és ülhet bent a parlamentben Jámbor András. Jámbor András és köre, és az a nyilvánosság, amelyet a Mérce, illetve testvérlapjai, a Tett, a Partizán meg a Balra át! fémjeleznek, s amelyekben Balázs Gáborok, Lehoczki Noémik, Kocsis Árpádok, Bernáth Lackók és Kiss Soma Ábrahámok írják mindazt, amit írnak. Az erőszak apoteózisát. Amúgy ha megnyitja valaki a Mércét, a Tanácsköztársaság ikonikus proletáralakja köszön rá, mint említettem, Cserny és Szamuely vére és lelke ez, akik a pokol valamelyik bugyrában ezt olvasgatják ma is.

 És most rájuk szakadt ez a mindennél ocsmányabb pedofilbotrány is, amelyben főszereplő az egyik volt aktivistájuk, aki azóta meghalt, mert megölte magát, de nyakig benne van a másik aktivistájuk is, az a nő, aki a februári embervadászat idején már a rendőrség látókörébe került, de elengedték, mert nem volt ellene elég bizonyíték. Talán most majd lesz. Mert a lakásán forgathatták azokat a gyomorforgató pedofil pornófilmeket, amelyek során nem csupán abuzálták szexuá­lisan a gyerekeket, de még kínozták is őket, legalábbis egy osztrák lap beszámolója szerint. Az ilyesmire nincsenek szavak. 

S hogy Jámbor Andrásnak ehhez nincsen semmi köze? Tudják mit? Én ezt készségesen elhiszem.

De egy pillanatra képzeljük el, mi lenne itt, ha egy Fidesz-aktivista keveredne ilyen ügybe! Mit művelnének ezek Szabó Tímeától Hadházyn keresztül Jámbor Andrásékig, és persze nem maradna ki a boszorkányüldözésből és a fideszezésből a független sajtó sem, Amerikától a 444-ig bezárólag. Aki nem hiszi, emlékezzen vissza Kaleta Gábor esetére, akinek a laptopján találtak pedofilfényképeket, s bár soha, semmi köze nem volt a Fideszhez, azóta is szakmányban pedofilozzák miatta a Fideszt és a kormányt a fent említett sötét gazemberek.

Összegezve: Jámbor András és elvtársai az erőszak megszállottjai, még ha ezt – ahogy az imént már mondtam – jelen pillanatban, jól felfogott érdekeiket követve tagadják is. Ám ha valaki vet egy pillantást a lapjaikra és az azokban megjelenő, tőrőlmetszett kommunista írásokra, a „forradalom” dicsőítésére, az erőszakkultuszra, az erőszak alkalmazásának elkerülhetetlenségéről szóló eszmefuttatásaikra, az erőszaknak mint a „társadalmi haladás” és a „társadalmi egyenlőség” eléréséhez vezető út igenlésére és dicsőítésére, akkor semmi kétsége nem lehet, kikkel is állunk szemben. Kommunistákkal, akik, ha tehetnék, már holnap akasztanának, kínoznának, újranyitnák a börtönöket a „nép ellenségei” számára.

Ismerjük őket. Ismerjük mindet, a jakobinusok óta.

Ismerünk téged, Jámbor András, tudjuk mi folyik a Gólyában, az egyik ismert gyülekezőhelyeteken, tudjuk, „mi rejlik bokrodnak megette, úgy szeressen Isten, ahogy engemet te”.

 S nem fogjuk Kiss Soma Ábrahám módon, sunyi, aljas írásokban, egyrészt-másrészt logikával tulajdonképpen megvédeni az ilyeneket, ahogy ti tettétek, amikor a német „antifa” elvtársaitok embereket vertek össze nálunk.

Úgyhogy számíthatsz ránk, Jámbor András, mindaddig, ameddig szembe kell szállni a téged, a titeket fenyegetőkkel. 

De tudd: gyűlölöm, gyűlöljük mindazt, amit képviselsz, amit képviseltek, és tudjuk, hová vezet a ti szellemiségetek. Ott virít a szakálladban a történelem, a borzalmas XX. század összes tömegg­yilkossága. 

Mondom újra, minden szavad, minden álságos, hazug mártíriumod eo ipso az erőszak maga.

És ezt nem fogjuk megbocsájtani nektek soha.

Borítókép: Jámbor András (Fotó: MTI/Soós Lajos)