Ennek ellenére természetesen a magyar–román viszony kapcsán ki lehet jelenteni, hogy régóta nem látott javulás állt be, egy évtizede nem volt példa arra, hogy a román kormányfő Bukarestben fogadja a magyar miniszterelnököt egy kétoldalú találkozón. Ráadásul a kiszivárgó információk szerint ez több volt udvariassági látogatásnál, a két ország több kérdésben is együttműködik, beruházások is megvalósulnak a jövőben Magyarország és Románia között. Vélhetően erre a mostani szóváltásnak sem lesz hatása, a román–magyar együttműködés erősödni fog.

Érdemes megnézni a cseh és a szlovák reakciókat is. A cseh miniszterelnök a közösségi médiában jelentette ki, hogy Csehország szuverén ország, semmi más nem befolyásolja a döntésüket. A miniszterelnök ugyanakkor elsősorban nem a kormányfőhöz, hanem a cseh elnökhöz szólt, akinek köszönhetően Csehország valóban „átállt”: Magyarország egyik fontos szövetségeséből az amerikai érdekek kritikátlan kiszolgálójává tette hazáját. A szlovák külügy véleményét pedig nem érdemes hosszasan taglalni, ugyanis északi szomszédunknál egy ideiglenes hivatalnokkormány van, amelyet szeptemberben leváltanak, és a jelenlegi felmérések szerint a helyét egy Orbán Viktorral szövetséges kormány veszi majd át.

A tusnádfürdői beszéd leghangsúlyosabb része Kína felemelkedésével foglalkozott. Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy az amerikai hegemónia szétesése egészen evidenssé kezd válni a világban, a kérdés csupán az, hogy ki vagy mi váltja majd fel. Erre keresi a választ mindenki. Az egyik lehetőség, hogy egy multipoláris világ jön létre, a másik pedig, hogy idővel egy újabb világvezető hatalom lép az USA helyére. Erre a címre jelenleg Kína pályázik a legnagyobb eséllyel. Egy biztos: új egyensúlyi állapotra van szükség, amelyhez Magyarországnak alkalmazkodnia kell.

Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy az európai országok rávegye arra: szakítsák meg gazdasági kapcsolataikat Kínával, álljanak be a sorba. Ez is annak a jele, hogy az amerikaiak érzik, Kína felemelkedése és erősödése az ő geo­politikai pozícióikat gyengíti, ami jelentősen sérti az érdekeiket. Orbán Viktor azonban ezúttal is egyértelművé tette, hogy Magyarország nem hajlandó engedelmeskedni az Egyesült Államok azon kérésének, hogy szakítsa meg gazdasági kapcsolatait Kínával. Ezzel az álláspontjával egyébként nincsen egyedül a magyar kormányfő, hiszen amellett, hogy ez a magyar lakosság túlnyomó többségének is a véleménye, olyan nagy nyugat-európai országok is osztják ezt az álláspontot, mint Franciaország. Emmanuel Macron szerint az Európai Uniónak nem szabad vazallusként viselkednie, és önálló politikát kell folytatnia Kína kérdésé­ben. A francia elnök továbbá nem támogatja azokat az uniós elképzeléseket, amelyek a kínai–európai kapcsolatok felbontását eredményeznék. Ez jó hír Magyarországnak, ugyanis csak addig tudjuk tartani az álláspontunkat magabiztosan, amíg vannak Franciaországhoz hasonló nagy európai szövetségeseink. A baloldalra ebben sem lehet számítani, ők a dollárokért cserébe szóról szóra képviselik az amerikai érdekeket, a magyar szempontokat még csak figyelembe sem veszik.

A tusnádfürdői beszéd másik fontos kijelentése Oroszországról szólt. A kormányfő rávilágított a nyugati országok képmutatására is. A nyugati cégek túlnyomó többsége ugyanis továbbra is kereskedik Oroszországgal, nem szüntették be az ottani tevékenységüket, ráadásul az olaj és a gáz kapcsán is kijátsszák a szankciókat, miközben Magyarországgal szemben egyre durvább elvárásokat fogalmaznak meg az oroszkérdésben. Orbán Viktor azonban ismét megerősítette, hogy hazánk nem tudja és nem is akarja beszüntetni a gazdasági kapcsolatait az oroszokkal, ebben sem enged az amerikai nyomásgyakorlásnak.

Szintén kiemelt részt képviselt a beszédben a gazdaság helyzete és az azzal kapcsolatos várakozások. Az elmúlt egy év pokolian nehéz volt. A magas infláció, a visszaeső gazdaság és a szankciós politika komoly problémákat okozott, az emberek is negatívan tekintenek a jövőbe a bizonytalanság miatt. A kormány legfontosabb vállalása, hogy az év végére egy számjegyű lesz az infláció, amellyel kapcsolatosan a kormányellenes Telex azt írta: „Gazdaságtörténeti bravúr lesz, ha az év végére Magyarországon valóban egy számjegyű lesz az infláció.” Kíváncsiak várjuk, hogy ha sikerül a kormányzati vállalás, akkor a telexes kollégák elismerően szólnak-e majd a kormány gazdaságpolitikájáról, megírják-e majd, hogy gazdaságtörténeti bravúrt hajtott végre. Mindenesetre a mostani várakozások szerint ez már december előtt, akár már októberben is bekövetkezhet, ami a lakosság hétköznapjait is jelentősen megkönnyíti. Ismét beindulhat a hitelezés, növekedhet a fogyasztás, visszatérhet a reálbér-emelkedés.

Ezért is fogalmazott úgy Orbán Viktor, hogy túl vagyunk a nehezén, az év második fele és a 2024-es esztendő – ha nem történik ismét valamilyen tragédia – már jóval könnyebb lesz, az emberek hangulata is javulni fog. Ez a baloldalnak egyébként kedvezőtlen folyamat lenne, ugyanis ők a válság elmélyülésében érdekeltek, hiszen egy év múlva EP- és önkormányzati választásokat tartanak. Ha akkor is negatívak lesznek a gazdasági várakozások, akkor úgy gondolják, abból politikai hasznot tudnak majd húzni.

Végezetül nézzük az uniós források ügyét. A kormányfő egy nézői kérdésre válaszolva elmondta, hogy csak akkor járul hozzá az uniós költségvetés módosításához, ha Magyarország megkapja a neki járó uniós forrásokat. Ez lehet tehát a következő uniós küzdelem, amely teljesen jogosnak tűnik: amíg hazánk nem kapja meg a neki járó pénzeket, Brüsszel ne is számítson arra, hogy hozzájárulunk bármilyen költségvetési többletkiadáshoz vagy tagállami többletbefizetéshez. Ez abszurd lenne, és az előzmények ismeretében nem is lehet elvárni Magyarországtól. Az ellenzékre ebben a kérdésben sem lehet számítani, ők tovább lobbiznak Brüsszelben azért, hogy ezek a pénzek soha ne érkezzenek meg Magyarországra.

A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője, a Megafon tagja

Borítókép: illusztráció (Fotó: Bach Máté)