Ukrajna semmiféle tiszteletet nem érdemel, és helye sincs sem a NATO-ban, sem pedig az Európai Unióban. Háborúja nem a mi háborúnk, az uniónak pedig semmi szüksége egy sokadik koloncra a nyakán, a brüsszeli nettó befizető országok, köztük Franciaország kárára. (Persze ha tönkre akarjuk tenni a gazdáinkat, akkor vegyük csak be Ukrajnát az EU-ba!)
A vilniusi NATO-csúcson elfogadott zárónyilatkozat mindenesetre nem olyan, mint amilyenre számított a média kedvence, aki úgy véli, minden jár neki.
„Akkor leszünk abban a helyzetben, hogy meghívót küldjünk Ukrajnának a szövetséghez való csatlakozásra, ha a szövetségesek egyetértenek ebben, és a feltételeket is teljesíti”
– áll a szövegben. Nehezen lehetne homályosabb megfogalmazással nemet mondani. Ha a korrupció elleni küzdelmet vesszük sorra, Kijev ezer évig is várakozhat.
Volodimir Zelenszkijből, miután csalódott volt, hogy a csúcson elutasították országa tagságát, dőlt a keserűség. – Úgy tűnik, nincs rá semmiféle akarat, hogy Ukrajna a szövetség tagjává váljon – fogalmazott az elnök, aki még mindig az ukrán Churchillnek hiszi magát. Hozzátette: – Ukrajna tiszteletet érdemel!
De milyen tiszteletet is? Tiszteletet egy olyan rendszernek, amelyet 2014-ben egy CIA-puccs juttatott hatalomra? Vagy bolygónk egyik legkorruptabb maffiaállamának? Egy olyan hatalomnak, amely a titkosított internetes hálózatokon eladja a fegyvereket, amelyeket a Nyugattól kap? Egy olyan bagázsnak, amely a CIA szerint négyszázmillió dollár nyugati segélyt sikkasztott el? Egy olyan országnak, amely soha nem tartotta be a minszki egyezményeket, amelyek pedig megelőzhették volna a háborút? Egy olyan rendszernek, amely nyolc éven át üldözte a Donbász lakosságát? Tiszteletet a neonáci egységeknek, amelyek a legszörnyűbb háborús bűnöket követték el, és 15 ezer áldozatot szedtek a Donbászban? Egy olyan hadseregnek, amely orosz hadifoglyokat végzett ki a hadijog semmibe vételével? Zelenszkijnek, aki megelőző jelleggel atomarzenált vetne be Moszkvával szemben? Egy olyan rendszernek, amely hagyja lemészárolni a népét Washington szándékának megfelelően? Egy olyan hatalomnak, amely háborús bűnökre utaló színtereket rendez be, hogy démonizálja Putyint?
Elég legyen a hazugságokból, a mindenféle gyalázatból és a képmutatásból!
Ukrajna 2014 óta önmagát sodorta slamasztikába. Amióta csak az amerikaiak – miközben a demokrácia védelmére hivatkoztak – 2014-ben megbuktattak egy demokratikusan választott oroszbarát rendszert, Kijev csak elültette a Moszkvával való jövőbeli összecsapás magjait. Az ukrán ellentámadás – amelynek az volt a célja, hogy meggyőzze a nyugatiakat gigantikus ukrajnai befektetéseik megalapozottságáról – kudarc.
Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter nemrég készített számvetést: ez vég nélküli öldöklésről árulkodik. Az ukránok egyetlen támadása sem érte el az első orosz védelmi vonalat. Sojgu múlt kedden számolt be arról, hogy az ukrán ellenoffenzíva június 4-i megindítása óta 26 ezer ukrán katonát öltek meg. Részletezte, hogy az ukrán hadsereg huszonegy repülőgépét, öt helikopterét, 1244 harckocsiját és más páncélozott harceszközét – köztük 17 német Leopard és 12 amerikai Bradley harcjárművet – semmisítették meg. Ugyanez lett a sorsa 403 tüzérségi eszköznek, köztük 43 amerikai M777-es taracknak és 46 önjáró lövegnek. Ezeket Lengyelország, az Egyesült Államok és Franciaország bocsátotta az ukránok rendelkezésére.
Mindezek fényében, ha Joe Biden – abban a reményben, hogy kihúzza a 2024-es amerikai választásokig – mindent meg is tesz Ukrajna agóniájának meghosszabbításáért, a katonailag és gazdaságilag is vérző Európa jobban tenné, ha csillapítaná Washington harci kedvét.
Emmanuel Macron persze, Biden legszervilisebb lakájaként a háború tüzét szítja, és azt akarja, hogy Kijev mélységben támadja Oroszországot: a SCALP-EG manőverező robotrepülőgépek hatótávolsága ötszáz kilométer. Sem a francia népet, sem a parlamentet nem kérdezték meg erről.
Macron – mint egy diktátor – egyedül dönt arról, hogy oroszokat öl, vagyis háborúzik Oroszországgal. Egy ilyen döntés épp elég súlyos, de a legrosszabb, hogy nincs már ellenzék Franciaországban.
Ideje lenne megérteni, hogy az orosz katonai potenciál csaknem érintetlen: miközben a Nyugat kifogyott a lőszerekből, az orosz készletek még most is kolosszálisak. Azt sem gondolom, hogy Peking hagyná Moszkvát bármiben is hiányt szenvedni, miután a NATO arról álmodik, hogy Kína ellensúlyozására megtelepszik Ázsiában. Az orosz tüzérség soha nem fogy majd ki lövegekből. A 44 milliós Ukrajna mindeközben 350-400 ezer halálos áldozatot szenvedett el a háború kitörése óta, miközben a 144 milliós Oroszország ennek a tizedét. Vagyis népességarányosan az ukránok harmincszor annyi katonát veszítettek. A NATO az idők végezetéig megígérhet Kijevnek bármilyen segítséget, az soha nem hozza el az ukrán győzelmet.
A szerző nyugalmazott francia katonatiszt, a Riposte Laïque hírportál publicistája
Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a NATO vilniusi csúcstalálkozójának második napján, 2023. július 12-én (Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnins)
